2000 és 2010 között a fecskék hazai állományának 60–62 százaléka eltűnt. A szakemberek akkor azt mondták, ha ez a tendencia folytatódik, akkor 2020-ra nem lesz fecske Magyarországon. Szerencsére nem így lett. Bár a helyzet ettől még nem nevezhető jónak.
Az első fecskék már márciusban megérkeztek, de többségük április második felétől érkezik vissza, sőt vannak olyan egyedek, amelyek május második felében térnek csak vissza. A fecskék helyzetét gyakran megnehezíti a hűvös, csapadékos periódusokkal tarkított áprilisi időjárás. De nem ez az egyetlen tényező, ami nehezíti az életüket.
Éjszakázáshoz gyülekeznek a fecskék a nádasban tavaszi visszatérésük után
A lakott fészkek tömeges leverése mára szinte megszűnt
2010-ben a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME) erőteljes kampányba kezdett annak érdekében, hogy megállítsák a fecskék pusztulását. „A fecskeállományok összeomlásának alapvetően két fő oka van egész Európában, a nagyüzemi mezőgazdaság és a klímaváltozás. Magyarországon ehhez jött, jön még két közvetlen állománypusztító tényező, a lakott fészkek tömeges leverése a költési időszak kellős közepén és a szúnyogirtás, ami megmérgezi, pusztítja a táplálékukat képező teljes rovarvilágot” – mondja Orbán Zoltán az MME szóvivője.
A 2010-es kampány hatására napjainkra meg merem kockáztatni azt a becslést, hogy a lakott fészkek tömeges leverése legalább 95%-kal csökkent.
Az egyik közvetlen költési sikercsökkentő tényező kiesett, és ez is hozzájárulhatott, hogy az állomány csökkenése az ezredforduló előtti szint 40%-a körül stabilizálódott.”
Molnárfecske eteti fiókáját
Ahhoz azonban, hogy a fecskék hosszú távú kilátásai is javuljanak a másik három problémával – a klímaváltozással, az élőhelyek átalakításával és a nem megfelelően végzett szúnyogirtással – is kezdenünk kellene valamit.
Az élet, az evolúció császárai voltak
Magyarországon három fecskefaj költ: a füsti fecske, a molnárfecske és a partifecske, de néhány éve egy mediterrán faj, a vörhenyes fecske fészkelését is lejegyezték.
Vörhenyes fecske
A három hazai fecskefaj életében az ember letelepedése más-más szerepet játszott. „Ha visszamegyünk a tömeges emberi jelenlét, mondjuk a honfoglalás előtti időre a mai Magyarország területén, akkor valószínűleg azt látnánk, hogy a füsti és molnárfecske alig-alig fészkelhetett nálunk.
A sárfészek ugyanis a nagy, nyílt sziklafalak esőtől védett párkányaira, vagy még inkább a nagy barlangbejáratokra lett kitalálva.
És ilyenek a Magyarország mai területén nem nagyon voltak, vannak. Miután megérkeztek eleink, elkezdődött a táj átalakítása: kivágták az alföldi erdőket, hatalmas legelőket alakítottak ki, szántók és szilárd épületekből álló települések jöttek létre. A Kárpát-medence felett átrepülő fecskék, akik eddig csak átvonultak itt, lenéztek az égről, és azt gondolták: »itt van a sok legelő állat köré koncentrálódó rengeteg rovar, és vannak istállók, lakóházak, ahova lehet fészket építeni. Miért menjek én el, mondjuk a Tátrába, a sziklafalakig?« És akkor itt maradtak.
Füsti fecske eteti fiókáit egy pajtában
Tehát a két sárfészket építő fecskefaj az elmúlt legalább ezer évben az evolúció császára volt, mert az emberhez alkalmazkodva a néhány ezres helyett sok százezres, de akár milliós nagyságrendűre nőtt a számuk.”
A partifecskék számára a 19. században kezdődtek a bajok
A partifecske velük ellentétben nem sárfészket épít, hanem a szabályozatlan nagy folyók, folyamok leszakadó partfalaiban költött.
Partifecskék költőtelepe egy leszakadó parfalban
„Azt gondolom, ha az előbbi gondolatkísérletben esetükben is visszamennénk az időben, akkor Magyarországon, figyelembe véve a nagy folyóink több mint ezer kilométeres összesített hosszát, a partifecske-állomány sok millió pár lehetett az ember megjelenése előttől egészen a 18–19. századig. De miközben az emberi tevékenység segítette a sárfészket építő fajokat, az 1800-as években kezdődő folyószabályozások gyakorlatilag megsemmisítették a leszakadó partfalakat, ahol a partifecskék fészkeltek. Mivel a folyók már nem kanyarogtak (meandereztek), megszűntek a természetes szakadófalak.”
A partifecskék új helyeket kerestek magunknak, és kimentek költeni a szárazföldi homokbányákba.
„Ezek azonban kedvezőtlenebbek számukra, mégpedig a legfontosabb ellenségüknek számító, mindenekelőtt a fiókák, de a kotló, etető szülők vérét szívó közönséges kullancs miatt. A partifecskék azért szerettek a folyók partfalaiban költeni, mert ott minden tavaszra a kanyarulatok külső ívében a folyó alámosta a partot. A leszakadó partfallal az előző évi költés után kullancsokkal fertőződött fészektelepek járatai is a vízbe omlottak a kullancsokkal együtt, így a madarak mindig tiszta, élősködőktől mentes partfalban tudtak költeni, magasabb átlagos fiókaszámmal. Azzal, hogy a folyamszabályozás megszüntette ezt a természetes partfalszakadást, és a szárazföldi homokfalak se szakadnak le, a fészekjáratok kullancsfertőzöttsége magasabb, ami csökkenti a kirepülő fiókák számát.”
Esetükben tehát – a másik két fajra is negatívan ható – új civilizációs kihívások egy eleve hátrányba került, csökkenő élőhelyű és költési sikerű fajt sújtanak.
„A két sárfészket építő fecskénk állománya úgy húsz éve omlott össze, a partifecskék esetében ez a folyamat már az 1800-as évek második felében megkezdődött, így napjainkban ez a faj van a legkisebb számban jelen az országban”
A partifecskék fogyatkoztak meg a legjobban Magyarországon
Mit kellene/ lehetne tenni azért, hogy a partifecskék állománya növekedhessen? "Míg a füsti és a molnárfecskék esetében a fészkelésre alkalmas épületfal-felületek kiterjedtsége nem csökkent (sőt inkább nőtt, a rovartáplálék koncentrációja és minősége romlott), a partifecskéknek gyakran hely sincs költeni. Szerencsére a potenciális fészkelőfalak száma magas, ezek azonban az időjárás hatására lejtősre erodálódnak. Ezen úgy tudunk segíteni, ha márciusban ásóval, lapáttal függőlegesre faragjuk ezeket, de munkagépekkel akár ki is alakíthatóak ilyenek. Erről részletes tájékoztató olvasható az MME honlapján."
