Olvasóink közül többen érdeklődtek, hogy hogyan és miként zajlott a felmérés, nekik szeretnék még több információval szolgálni.
A 11 tagú felmérők egyike, Szabó Zoltán írta meg számunkra az Országos Kékkör felmérésének részleteit, hogy miként és hogyan zajlottak napjaik az elmúlt 4 hónapban.
Így kezdődik...
Reggel fél hét. Az első ébredő (többnyire ugyanaz a személy) kikecmereg, majd visszatér és csomagolni kezd.
Általában a legzörgősebb zacskókkal foglalatoskodik, hogy tudtára adja a még szendergőknek: reggel van. Ha
ez hatástalan, jön a papucs klaffogtatása, később az este kiürült vájling megkondítása, vagy egy vadászkürt
megszólaltatása, nem sok sikerrel. Hát, ahogy az lenni szokott…
Előkészítő mozzanatok a felmérés megkezdése előtt
A felmérés hétköznapjaiban általában reggel kerülnek le a műszerek és az egyéb kiegészítők az elektromos
töltőegységekről. A kaotikusnak tűnő vezeték halmok, műszerek és világító ledek látszólagos összevisszaságából
a helyére kerül minden. A gondosan megszámozott eszközöket és kábeleket a megfelelő hordeszközbe
csomagoljuk. Amennyiben felmérő cserére kerül sor, a műszert az átvevő egy eszközlista alapján veszi
használatba.
A felmérő felszerelése a következő egységekből áll:
ProMark GPS műszer a külső antennával, az antennarúddal (mi „spádénak” becézzük a piros színű póznát),
turista GPS, digitális fényképezőgép, pecsételőfüzet és pecsétpárna valamint a turistatérkép. Minden műszerhez
tartalék akkumulátort is viszünk. A felmérő még egyszer ellenőrzi, hogy a megfelelő számú készletet vette
magához, valamint azt, hogy a megfelelő számú itinert (melyet előző este izgalmas és várakozással teli
sorshúzással „nyert” meg) vigye magával. Az itiner egy olyan előkészített térképlap másolat, amelyen
rajta vannak a fontosabb információk, várható úthibák, pecsételőhelyek stb. Az itiner-dokumentumokat a
felmérés vezetője állítja össze, gyakran éjszakába nyúló túlórázással. Erre rögzíti a felmérő az észrevételeit
és tapasztalatait, valamint a javaslatokat, esetleges benyomásait is. Ez a dokumentum egy adatlappal is ki van
egészítve, amelyre a felmérés adatai kerülnek.
A felmérők „szórása” a terepi kezdőpontokra
Az aktuális „szállító” is megkapja az útvonaltervet, már azt amelyik őt illeti. Ezen rajta vannak azok az
állomások ahonnan a felmérők indulnak, és azok ahova érkeznek. Amíg a felmérők megbeszélik hogy hol
találkoznak egymással, addig a szállító áttanulmányozza az autóstérképet, majd életre kelti a fedélzeti GPS-
t. Elindulunk, és figyeljük az út mentén hol bukkan elő a jelzés. A jelzés hiánya az utat szegélyező fasorok
esetében hosszas keresgélést okoz. Sok esetben csak egy gyenge taposott nyom alapján tudjuk meghatározni az út induló vagy becsatlakozó szakaszát. Ezeken a helyeken kiszáll egy vagy két felmérő, akik rövid egyeztetés
után magukra maradnak.
A mérés megkezdése
A felmérő még egyszer megbizonyosodik arról hogy jó helyen van-e, majd meghatározza a menetirányt, és
bekapcsolja a műszereket. Amíg a GPS-ek magukhoz térnek, kitölti az adatlapot, amelyre felkerül a dátum,
a felmérésre kerülő szakasz kódja, a felmérő neve, az indulás helye és koordinátái, és a műszerek száma. A
felmérő műszerben új fájlt nyitunk, amelynek az útvonal kódját adjuk meg. Ekkorra a műszer már betájolta
magát, megkezdhetjük tehát a mérést. A mérés elindítása után megadjuk azt az útjellemzőt, amit magunk
előtt látunk. A műszer érintő képernyőjén felsorolás szerűen jelennek meg az egyes attribútumok. Például az
útjellemzők alatt legördülő listában kiválaszthatjuk az út típusát, pl. dózerút, és annak felületi jellemzőjét, hogy
pl. földes vagy köves stb. A műszer ezeknek a paramétereknek a megadása közben pontosan beátlagolja a pozíciónkat, amelyet pontfájlként rögzít és jelez. Elindulunk. Az útvonalmérés során arra kell törekednünk, hogy az útvonal tengelyvonalában haladjunk. Ez az útviszonyoktól függően többé-kevésbé sikerül is. Felvetődik az a leggyakrabban hallható kérdés, hogy mit teszünk a közutakon. Természetesen a magunk és a későbbiekben a felmérésünk alapján haladó túrázók biztonsága érdekében szabályosan haladunk az út bal oldalán. Sajnos a később ellenkező irányban haladóknak ez dilemmát okozhat. A túrázónak ebben az esetben el kell fogadnia azt, hogy ennek dacára mégis jó úton halad.
Amennyiben útakadályhoz érkezünk és azt nem lehet biztonságosan leküzdeni, kerülnünk kell. Az útvonalon
ilyenkor egy szüneteltetéssel, majd a kerülés utáni újraindítással küszöbölhetjük ki az akadály megjelenését.
Annak viszont hogy ennek nyoma legyen, útakadály pontként, POI-nak vesszük fel.
POI-k rögzítése
Fontos hogy menet közben gyakran ellenőrizzük, hogy a mérés megfelelően haladjon, vagyis látnunk kell
a „csiganyálat”. A mért útvonal vonalfájlként kerül rögzítésre. Amint olyan helyre érkezünk, amely jellemzi az
útvonalat, azt felvesszük POI-nak (point of interest). Ezek a pontok szintén betáplált attribútumok, amelyekből
a műszer több mint 60 elemet tartalmaz. Gyakorlatilag minden információ kódolva van valamilyen jellemzővel.
Legyen az természeti látnivaló, kilátóhely vagy látványosság, szálláshely vagy élelmiszerbolt, közkút vagy
buszmegálló. Az útjellemzőktől eltérően a POI-k nem az útvonalon kerülnek rögzítésre, hanem értelemszerűen
attól az esetek jelentős részében távolabb. Ilyenkor szüneteltetjük az útvonalmérést, és megkezdjük a
pontfelvételeket. Az illető pontra állva a műszerben megkeressük a megfelelő kódot, majd kiválasztva azt a
műszer átlagolással meghatározza a pont helyzetét. Ez általában tíz másodpercet vesz igénybe. A POI típusa
mellett megadhatjuk megjegyzésben az arra jellemző fontosabb információt, röviden. Gyorsan halad a felmérés,
ha olyan útszakaszon haladunk, amelynek jellemzői nem sokat változnak, kevés a POI és esetenként több
kilométeres szakaszt lehet egyben belátni. A feladat akkor válik izgalmassá, amikor a felmérő egy turista
központba vagy pihenőövezetbe érkezik. Nézzünk egy átlagos pihenőhelyet, és szüneteltessük az útvonalmérést.
Esőbeálló, játszótér vagy kalandpark, épített tűzrakóhely, pad asztallal, WC. Ha a park nagy területen van
kialakítva és nem zsúfolt, bizony minden egyes tereptárgy, esetenként az igen kedvelt „pad asztallal” mellé
odaállunk átlagolni.
Szerencsés esetben a park végében egy élemiszer/vendéglátás - büfé/kocsma - „Kicsi huszár” - nevű
egység is van, amit szintén rögzítenünk kell, majd kicsit kifújjuk magunkat és egy jó pofa sörrel üdvözöljük
valamelyik hazai főzőüzemünket. A POI-k felvétele után visszamegyünk a vonal végpontjához és folytatjuk az
útvonalmérést.
Útkereszteződések bemérése
A kék útvonal felmérésének későbbi fejlesztéséhez nyújt segítséget a kereszteződések bemérése. Itt
természetesen a jelzett turista ösvényekről van szó. Többnyire elegendő lenne egy pont felvétele, de előfordulnak olyan kereszteződések, ahol nem lehet pontszerűen felvenni a kereszteződések csomópontjait. Itt praktikusabb a vonalas fájl. A szüneteltetés után az elágazó ösvény első 20-30 méterén megyünk végig, majd rögzítjük a jelzés minőségét.
Pecsételőhelyek bemérése
Kiemelt jelentőségű pont a pecsételőhely. Az útvonal bejárását igazoló pecsétek elhelyezése nagyon változó,
és nincs mind az útvonal közvetlen közelében. Előfordul olyan pecséthely, amely az útvonaltól több mint egy
km távolságra van. Az ilyen helyekhez leágazó útvonalat mérünk fel, amely segítségével egyszerűbb lesz a
megközelítés. Rögzítjük a pontot POI-ként, pecsételünk a füzetbe és az itinerre, majd fotóval dokumentáljuk a
pecsét és a pecsételőhely állapotát.
Fotódokumentáció készítése
Fontos segédeszközünk a helymeghatározásra és filmfelvétel készítésére is alkalmas fényképezőgép. A víz
és ütésálló pocket géppel kitűnően lehet dokumentálni a felmérés menetét. Legfontosabb feladat az, hogy
minden jellegzetes pontról készüljön felvétel, beleértve a POI-kat is. A pontmérés után a gép bekapcsolása és
néhány beállítás után a gép kijelzőjén láthatjuk a GPS állapotát, és ha bemérésre került a pozíció, elkészítjük a
felvételt. A filmfelvevőt általában akkor használjuk, ha a megjegyzésünk hosszabb lélegzetű, mint a műszerben
rendelkezésre álló megjegyzés rovat kapacitása. Például egy olyan területen, ahol az út állapota elfogadhatatlan,
a kamerával egy svenket készítünk, szöveges megjegyzéssel. De ugyanígy felvételre kerülhetnek a kék jelzésen
elhaladó erdészeti munkagépek, az utat lezáró elektromos töltésű drótkerítések is, meglehetősen szubjektív
véleményezéssel.
A felmérés befejezése
Mikor az itinerünk szerint a végpontra érkezünk, lezárjuk a felmérést. Ez többnyire egy jellegzetesebb pont,
vagy annak hiányában egy töréspont. Általában azonban sikerült találnunk olyan helyet, pl. pecsételőhelyet
vagy kocsmát stb., ahol az egyes szakaszokat csatlakoztatni tudtuk. A felmérés végén a műszerben rögzítjük
az útvonal minőségét, nehézségi fokát. Gondosan elmentjük a projektfájlt, és leállítjuk a készüléket. A turista
GPS-ben hasonló kódszámon elmentjük az útvonalat, majd azt is leállítjuk. Az adatlapon rögzítjük a felmérés
befejezésének helyét, koordinátáit, a legfontosabb megjegyzéseket és észrevételeket.
Összegyűjtés és kimentés
A felmérők helyzetéről a szállító folyamatosan tájékozódik. Ha a felmérő már meg tudja ítélni, hogy mikor
érkezik meg az út végére, értesíti a szállítót, és megadja a várható érkezés időpontját. A szállító ennek
megfelelően úgy tervezi meg az összegyűjtést, hogy a felmérő a lehető legkevesebbet várakozzon. Szerencsés
esetben az útszakasz vége településen van, ilyenkor a felmérő „biztonságban van”. Kevésbé kellemes, ha a főút
mellett egy árok partján kell várakozni, néha két-három órát. Az egyes szakaszok ugyanis csak nagyon ritkán
haladnak a főúttal párhuzamosan. Kimentésre akkor van szükség, ha az adott végponton a helyzet morálisan nem megnyugtató, vagy az időjárási viszonyok miatt a várakozás kritikussá válik. esetleg valamilyen sérülés történik.
A nap végén
A szálláshelyek megválasztásánál két fontos szempontot vettünk alapul. Egyik legfontosabb hogy legyen villany.
A visszaérkező felmérők a műszereket átadják a munkacsoport vezető-informatikusának, aki elsőként minden
eszközt és akkumulátort gondosan töltőre kapcsol. A felmérők a műszerek adathordozóit (ostyák) is átadják.
Az adatok ezek után letöltésre és ellenőrzésre kerülnek. A nyers adatokat megjelenítve még a helyszínen
eldönthető hogy mely szakaszra kell esetlegesen visszamenni valami hiba miatt. A hibákat a legtöbb esetben a
fedettség okozta anomáliák jelenthetik, ill. a műszerek igénybevételéből adódó műszaki okok. Miután minden
műszer adatainak megtörtént a biztonsági mentése, az informatikus megfelelően elrendezi a letöltött útvonalat és dokumentációs fájlokat az MTSZ-hez való továbbításra. Fontos hogy legyen valamilyen internetes hálózat is. A felmérők kitöltik az adatlapokat, pótolják a hiányokat, és csak utána ehetnek…
A másik legfontosabb szempont, hogy legyen a szálláson megfelelő konyha. A felmérő csoport gasztronómusa
még nap közben a szállítót bízza meg a vacsora hozzávalóinak beszerzésével. Így este gyakorlatilag
mindenkinek jut feladat, és ha a séf is formában van, még este tíz előtt asztal köré ülhetünk.
