Áprilisi lapszámunkkal lezárul a Geokéktúra sorozatunk, amelyben végigjártuk az OKT és a RPDDK útvonalán található, főbb földtani látványosságokat. Itt az ideje hát, hogy bemutassuk Veres Zsoltot is, a sorozat szerzőjét.
A sorozatot, illetve "A kövek mesélnek" oldalt ismerve talán meglepő, de Zsolt alföldi származású: Kiskunfélegyházán született, majd Szegeden végzett geográfusként és földrajz tanárként. Jelenleg pedig Békéscsabán él és a Békéscsabai Szakképzési Centrum Vásárhelyi Pál Technikum és Kollégium szaktanáraként tevékenykedik, egészen pontosan fluidum bányászatot és geológiát tanít. Már ebből is látható, hogy mindene a földtan, és ért is hozzá…
Honnan jött a geológia és a természetjárás szeretete?
A természetjárás szenvedélyét gyerekkoromban kaptam a családomtól. Talán ez alapozta meg azt, hogy később földrajz szakra jelentkeztem, ahol az egyetemi terepgyakorlatok és a hazai, illetve a Kárpátokban tett túrák egy életre szóló elköteleződést eredményeztek. Ezekben az években jártuk be amúgy az egész Országos Kékkört is. Akkoriban a földtan volt a geográfusok egyik szakiránya Szegeden, s én bizony ezt választottam, sőt, doktoranduszként is folytattam geológiai tanulmányaimat.
Hogyan született meg mindeközben a "A kövek mesélnek" oldal, illetve a kapcsolat a Turista Magazinnal?
A rengeteg hazai és kárpáti túrán mindig előszeretettel kerestem fel és fotóztam a geoturisztikai látványosságokat, s egyszer csak rádöbbentem, hogy egy hiánypótló dokumentáció gyűlik a kezemben, amelyet közérthető magyarázatokkal együtt publikálni is érdemes lenne. Először, 2015-ben a Magyar Földtani Védegylet honlapján tettem közzé ezeket az írásokat. 2019-ben került át a folyamatosan fejlődő anyag a Facebook-ra, majd onnan a honlapra, ahol most is található. Szívügyem a geoturisztika és az ismeretterjesztés, ezért 2016 körül kerestem meg a Turista Magazint, mert láttam, hogy ott is vannak blogok. Így indult el a kéktúrás sorozat 2017-ben, illetve a honlapom egyes tartalmainak publikálása itt, a TM honlapján. Az Alföldi Kéktúra bemutatására egy merőben szubjektív hangulatú cikkben került sor a 2021. októberi, tematikus lapszámban. Egyébként, ha minden jól megy, akkor a Geokéktúra cikksorozat egy jelentősebb szakmai tupírozást követően egy szakkönyvvé áll össze nemsokára.
Ezen felül fontos számomra még a Geotóp Napok lebonyolításában való részvétel is. Nagy megtiszteltetés volt 2013-ban bekerülni ebbe az országos rendezvénysorozatba, amelynek keretében minden október első hétvégéjén geológusok vezetnek túrát az érdeklődőknek. Én leginkább az Aggteleki-karszton szoktam ilyenkor megjelenni.
Honnan származik kötődésed a Vajdavár-vidékhez?
Kedvelem a kevésbé ismert helyeket, többször jártam arrafelé túrázni, s közben felfedeztem a vidék egyedi, lenyűgöző homokkő szikláit. Marika néninél laktam Tarnaleleszen, onnan támadtam a vidéket egy régi női biciklin, azzal közelítettem meg a meglehetősen eldugott helyszíneket. Cikkeim jelentek meg a témában a Természet Világa és a Zöld Horizont lapokban, majd ebbe az irányba fordult doktori kutatásom is. A homokkőből felépülő látványos sziklafalakban található, azok egyediségéhez hozzájáruló konkréciókkal (a környezetüknél jobban cementált egységekkel) senki nem foglalkozott ugyanis korábban hazánkban. Ráadásul az is egy érdekes kérdés, hogy hogyan lehet geoturisztikailag feldolgozni ezeket az országos léptékben is egyedülálló látványosságokat ezen a szinte alig ismert vidéken. Ezért is örülök, hogy a Turista Magazin májusi számában írhatok a „ palóc karszt” legszebb formáiról.
Igaz, hogy rólad egy barlangot is elneveztek arrafelé?
Jól hangzik, de ez csak részben igaz. A Vajdavár-vidéken tett geológiai kutatásaim hoztak össze a hazánk nemkarsztos barlangjait és üregeit kutató Vulkánszpeleológiai Kollektívával. Közösen szerveztünk egy tábort 2014-ben, amelynek során feltérképeztük az ottani barlangokat és sziklaereszeket.
Fontos kiemelni, hogy bár ezek a homokkőben található üregek, még ha szerepelnek is az országos barlangi nyilvántartásban, mert megfelelnek a jogszabály által meghatározott barlangi definíciónak, nem igazi barlangok, hiszen nincs zártszelvényű bejáratuk. Két jobban cementált homokkő-réteg közötti, valamilyen erózió által kikoptatott bemélyedésekről, sziklaereszekről van szó, amelyek ráadásul folyamatosan pusztulnak is.
A történet egyébként úgy szól, hogy a Leleszi-völgyben találtam egy sziklaereszt, amelyet a tábor során leírtunk és felmértünk. Tudományos hévtől fűtve felvetettem az esti tábortűznél, hogy akár rólam is elnevezhetnék a most leírt ereszt. Élő emberről azonban nem szoktak csak úgy elnevezni barlangokat, de addig folyt a disputa, amíg valahogy Veres-eresz nem lett a neve, köszönhetően sokkal inkább a befoglaló homokkő vöröses színének, mint az én vezetéknevemnek…
Vásárold meg áprilisi lapszámunkat a Turistashopban, vagy az újságárusoknál, és olvasd el a Geokéktúra rovatunk utolsó írását!
Korábbi lapszámainkat pedig IDE KATTINTVA TUDOD ELÉRNI.
