Farkas Ferenc, felesége Kati és Hartmann Mihályné Marika évek óta egy helyen pontőrködik a Kisréti vadászháznál. Igaz a vadászháznak ott már csak a hűlt helyét találjátok, de a pont nevét nem változtatták meg.
Mi történt ezzel a vadászházzal?
FFK: Sajnos tönkrement, le kellett bontani. Pedig még a szakosztályunk is próbálta megmenteni, felújítani. Végül az erdészet lebontotta teljesen.
Itt Tatabánya környékén milyen Turistaházak, kulcsosházak működnek még?
FFK: Mátyás-kút, Somlyó-vár, Csákányos még üzemel.
HMM: Korábban Hédikéék voltak Csákányoson a gondnokok, ezért régebben nagyon gyakran voltunk abban a házban. Sok túra után pihentünk meg, gyakran ott is aludtunk.
FF: Oda jártunk szilvezterezni, farsangi bálokat tartottunk ezen a helyszínen korábban. A húsvéti tojásgurításkor és a Mikulás-túra alkalmából azért még most is felkeressük. Jelenleg más egyesület kezeli, ezért nekünk is fizetős lett a ház. Korábban, a tagdíj ellenében, akármikor igénybe vehettük.
Somlyóvári kulcsosház
A Vulkánnak jelenleg van saját üzemeltetésű háza?
FFK: Sajnos nincs, lett volna rá lehetőség, de nem jött össze. Próbálkozunk.
Marika mikor csatlakozott a Vulkán TSE-hez?
HMM: Én vagyok itt a legrégebbi tag, amikor felbomlott a KOMÉP és Vadócz Laciék megalakították a Vulkán Tömegsport Egyesületet, én rögtön beléptem.
Korábban mivel foglalkoztak?
FF: Én a bányánál voltam a központi műhelyben lakatos, gépkocsivezető, szerelő.
FFK: Egy régi kollégánk csábított minket el a Vulkánba, aztán az egyszer-egyszer eljövünkből állandó tagság lett, nagyon megszerettük ezt a közösséget.
Beszéljünk egy kicsit magáról a pontról, ahol a Gerecse alatt dolgoznak!
FFK: Ebben a helyszínben az a különleges, hogy az egész mezőny meglátogat minket. Az óvodás gyerektől a 80 éves bácsiig, hiszen a 8-as pontot valamennyi táv útvonala érinti. Az 50-es távon indulók itt gyűjtenek erőt a hajrára, még kilenc kilométer van tőlünk a célig. Mióta mi vagyunk ezen a ponton, megváltoztattuk az embereket, megtanítottuk őket köszönni. Az első évben a legtöbben csak odalökték a nevezési papírt, lebélyegeztük, mentek tovább. Ezen azonban fennakadtunk. Elhatároztuk, hogy változtatnunk és sikerrel jártunk.
Hogyan érték el, hogy mindenki köszönjön?
FFK: Egyszerűen. Előre köszönök azoknak, akiken az látszik, hogy nem fognak köszönni. Ezen sokan meglepődnek és viszonozzák a köszönést. Szerintem nagyon fontos, hogy emberszámba vegyük egymást. Nem beszélgetni akarok, hiszen sietnek, fáradtak, de egy köszönöm mindig jól esik.
HMM: Persze, Katikának be nem áll a szája egész nap! Sokszor útbaigazítja a rossz irányba indulókat, mert arra is figyel, hogy ki melyik távon indult. Lazán utánunk kiabál, hogy nem arra kell mennie. Szerintem a miénk egy nagyon jó csapat, a túrázók is megkedveltek minket.
FFK: Igazából attól jó, hogy teljesen önkéntes alapon, szeretetből végezzük a feladatot, szívvel-lélekkel csináljuk. Reggel ott vagyunk már fél hétkor, felkészülten várjuk az első futókat a rövidtávról. Mi visszük a magunk kis turistasátrát, minket mot erről ismernek meg. Korábban volt egy szürke Skodánk, az volt a “védjegyünk”. Amikor azt már többé nem láthatták a ponthoz érkezők, keresni kezdték, attól féltek, hogy eltévedtek.
Az önök családja hogyan viszonyul a túrázáshoz, a Gerecse 50 teljesítménytúrához?
FFK: A fiam önként jött túrázni, a menyemnek meg muszáj volt. Megcsinálták már valamennyi távot itt a Gerecsén. Az IVV túrákon fiunk már 3000 felett van a kilométerekben, nagyon lelkesen csinálja. Tőlünk látta, megszerette, mi meg örülünk neki, hogy jó példát mutattunk.
HMM: Én is szervezem az utánpótlást. Nyolc unokám van, hol egyiket, hol másikat viszem. Van úgy, hogy hatan jönnek velem. Akad közöttük olyan, aki két évesen megmászta a Zuppa-hegyet, a másik három évesen 25 kilométert tett meg, igaz az anyukája nyakában, de élvezte. Az iskolások közülük már csábítják el osztálytársaikat, barátaikat is. Ráadásul egyik unokám osztályfőnöke túravezető, szóval nem kerülhetik el jósorsukat.
Milyen változás lesz idén a Gerecse 50-en?
FF: 2014-ben először lehet 30 kilométeres távon is indulni, ami egy különleges útvonal lesz, hiszen érinti Tatán az Öreg-tavat.
Farkas Ferencék, az interjút követően, kedvesen invitálnak közeli otthonukba is. Szívesen megyek, mert itt bizony van ott mit fényképezni. A régi képeken, újságcikkeken túl, rengeteg jelvény, plakett, felvarró, zászló és még számtalan ereklye díszíti a lakásukat. Farkasék joggal büszkék IVV túrákon elért teljesítményükre is, már bőven 2000 kilométer felett jár a nyugdíjas, de sportos házaspár.
Kapcsolódó anyagaink:
A Gerecse50 hivatalos honlapja
Gerecse50 rovatunk tartalmai:
A Gerecse 50 pontőrei - A medvehagyma-illatú Pusztamarót őre
A Gerecse 50 pontőrei - Piroska, aki sosem téved el az erdőben
A Gerecse 50 pontőrei - Felfrissülés a vértestolnai elágazásnál
A Gerecse50 pontőrei - A holtpont állomása
A Gerecse50 pontőrei - A borász bányász és a zsíroskenyerek mestere
A Gerecse 50 pontőrei - generációról generációra
XXXIII. „GERECSE 50 DECATHLON” TELJESÍTMÉNYTÚRA - 2014
HORVÁTH ZOLTÁN - PORTRÉFILM
A Gerecse 50 egyik megalkotója
