A Gerecse 50 pontőrei - generációról generációra

Magyarország egyik legnépszerűbb teljesítménytúrája az elmúlt évtizedek alatt a pontőröknek köszönhetően lett az a megmozdulás, amelyre talán a legtöbb teljesítménytúrázó adja le nevezését.

Szerző:
Dabis Balázs Silvius
Fotó:
Gulyás Attila
A Vulkán TSE tagjai - Dabis Balázs Silvius
2014. február 25.

Magyarország egyik legnépszerűbb teljesítménytúrája az elmúlt évtizedek alatt a pontőröknek köszönhetően lett az a megmozdulás, amelyre talán a legtöbb teljesítménytúrázó adja le nevezését.

Az 1982-ben indult Gerecse 50 évről évre képes volt még jobb szolgáltatásokat felmutatni, és ezzel még több hívet szerezni. A siker mögött egyértelműen egy jól felkészült és lelkes szervezőcsapat áll, a Vulkán TSE aktivistái, akiket Ti is ismerhettek, ha valaha végigjártátok ezt a csodálatos teljesítménytúrát. Ők várnak Titeket az állomásokon és a frissítő pontokon!

 

 

Bemutatjuk a pontok őreit - Márta és János


Ilóczkiné Sipos Márta és férje Ilóczki János már a kezdetek óta dolgozik a Gerecse 50 sikeréért. Mártika a pontőrök csoportvezetője, János pedig az útvonalak tisztaságáért felel.  2010-ben, az egyik alapító -  Vadócz Miklós - halála után vették át a szervezéssel járó feladatokat. A kedves és energikus hölgy a Vulkán TSE természetjáró szakosztályának vezetője. Ő fogja össze a remek tatabányai közösséget, akik nemcsak a természetjárás kapcsán találkoznak és tartanak össze már évtizedek óta.

 


 

Ilóczkiné Sipos Márta és Ilóczki János a kezdetek óta dolgoznak a Gerecse 50  sikeréért

 

Ön mióta vesz részt a pontőri feladatok ellátásában a Gerecse 50-en?
ISM:
A kezdetektől. Ilyenkor hajnaltól este 10-ig 11-ig kint vagyunk, szinte valamennyi állomáson szolgáltunk már.


Hogyan lett természetjáró?
ISM:
Még a KOMÉP-es időkben hívtak meg egy kirándulásra. Ez annyira megtetszett, hogy azóta le sem lehet rázni, ha túrázásról van szó. Akkor még csak alig egy éves volt a tatabányai természetjáró szakosztály.

 

Azután a KOMÉP-ből Vulkán SE lett és szép történelmet írt a szervezett természetjárás ebben a városban. Ma hogyan működik az Önök egyesülete? Milyen programokat kínálnak a természetjárás szerelmeseinek?
ISM:
Szinte minden hétvégén van valamilyen megmozdulás. Van úgy, hogy szombaton és vasárnap is túrázunk, azaz duplázunk. Saját közösségünk számára kulturális eseményeket is szervezünk, voltunk már közösen színházban, moziban, koncerten. A szabadidő hasznos eltöltésében segítünk.

 

Hány embert sikerül megmozgatniuk?
ISM:
A tagságunk most 218 főből áll, de az igazán aktív tagság 50-60 főből áll, akik rendszeresen jönnek a programokra. Sok esemény már előre tervezhető az éves programnaptárunkban, mert mindig ugyanabban az időpontban van, ahogy a Gerecse 50 is, de havi bontásban is készítünk programkínálatot, amelyeket a szakosztályi értekezleteken ismertetünk a tagsággal. Ezekre a találkozókra 70-80-an tagtársunk jön el rendszerint.

 

 

Rendszeresen 70-80 egyesületi tag jár a programokra

 

János, hogyan lett Önből természetjáró? Hogyan ismerkedett meg a feleségével?
IJ:
Nekem már a szüleim is természetjárók voltak, gyermekkoromtól én is az vagyok. Mártival a szakosztályban ismerkedtem meg.

 

A fiatalabb korosztályokat mennyire tudják megmozgatni?
IJ:
Az átlagéletkorunk a nyugdíjas korosztály környékén van. A fiataloknak valahogy más az érdeklődési körük, ők még nem mindig ismerik fel a természetjárás egészségmegőrző jelentőségét.

 

Önök fiatalon kezdték a természetjárást! Veszített a presztizséből a természetjárás? Miért van ilyen kevés fiatal a Vulkán SE-ben?

ISM: Változott a világ. A mai fiatalok sokkal jobban le vannak terhelve munkával, mint mi korábban, meg más sportok, főleg a versenysportok jobban vonzzák őket.


Azért a teljesítménytúrázás reneszánszát éli, a fiatalok körében is nagyon népszerű. A Gerecse 50 pedig az egyik legtöbb nevezővel büszkélkedő hazai megmozdulás. Önök ott voltak a kezdeteknél! Hogy indult a Gerecse 50?
IJ:
Horváth Zoltán és Vadócz Miklós még a KOMÉP szakosztályában találták ki ezt a túrát. Én az első három Gerecse 50-en indultam, végigjártam, azután lettem csak pontőr. A nejem ott pontőrködött már az elsőnél is. Szinte az összes állomáson dolgoztunk már az elmúlt évtizedek során.

 

 

Gerecse 50 Emléklap 1988-ból

 

A pontőröknek nem hiányzik, hogy ők a nagy napon nem tudnak túrázni, szintidőn belül teljesíteni valamelyik távot?
ISM:
Dehogy, mi megtaláljuk a módját, hogy kiélvezzük ezt a gyönyörű útvonalat egyéb időpontokban.
IJ: Sőt mi így is végigjárjuk minden évben a teljesítménytúra teljes útvonalát. Igaz szakaszonként, hiszen be kell járni, ha szükséges fel kell újítani az utakat, jelzéseket kell festeni, kiépíteni az állomásokat, szóval a mozgásból és a kilométerekből egyik éveben sincs hiány!

 

Sorozatunk hamarosan folytatódik, az ismerős arcokhoz élettörténetek, sorsok társulnak, ahogy megismeritek a Gerecse 50 további pontőreit is és a teljesítménytúra múltját és azt is megtudhatjátok, hogy miként vált egy szürke skoda emblematikus tereptárggyá.

 

 

 

 

 

Cikkajánló