A szokatlan télies tavasz nemcsak bennünket érintett váratlanul, hanem az élővilágot is. Vészhelyzet azonban nincs, a természet fel van készülve az ilyen szituációkra.
A minap egy különös kép bukkant fel a Facebook-üzenőfalam szokásos napi áradatában. Békák a hóban. Ilyet azért ritkán látni. Vajon hogy keveredtek ezek a kétéltűek ilyen, számukra komfortosnak egyáltalán nem nevezhető körülmények közé? A választ Németh Andrástól, a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság természetvédelmi őrétől kaptam meg.
Barna ásóbéka szokatlan környezetben
Fotó: Juhász Erika
A Tápió-vidék központjában fekvő Farmos a kétéltűek, főleg a barna ásóbékák (Pelobates fuscus) egyik hazai fellegvára, ahol tavasszal ezrével indulnak útnak a békák a közeli szaporodóhelyek felé. A talajban töltött hosszú tél után, az első tavaszi napokon a kétéltűek előjönnek, és ösztöneiknek engedelmeskedve elindulnak a közeli tavak felé. Mivel a fő vándorlási útvonal keresztezi a forgalmas 311-es főutat, a nemzetipark-igazgatóság munkatársai és önkéntes békamentők már évek óta mentik itt a kétéltűeket.
A szerencsések, egy ugrásra a céltól
Nincs ez másképp idén sem. A békák március 11-én, vasárnap indultak el, és a jó időnek, illetve a békamentőknek köszönhetően 6-7000 béka is eljutott a szaporodóhelyekre. De jött a hétvégi hidegbetörés, és a békák többsége inkább úgy döntött, maradt meg egy kicsit a földben. Néhány példány azonban a hideg eső ellenére is elindult. Az eső éjszaka aztán átváltott hóesésre, és erre a békák már végképp nem számítottak. Még szerencse, hogy a békamentők reggel, a hó ellenére is kimentek, hogy ellenőrizzék a vödröket, és rátaláltak a hólepte állatokra. A 13 mindenre elszánt békát a Tápió Közalapítvány természetvédelmi oktatóközpontjába, a farmosi Vízparti Élet Házába vitték, ahol most egy nagy terráriumban várják a jó idő megérkezését, amikor majd újra szabadon engedik őket.
Túl egy nehéz nap éjszakáján, már biztonságban és melegben
Fotó: Juhász Erika
Németh András szerint egyébként az ásóbékák simán kibírnak pár napot a talajban, élelem nélkül, akkor lennének bajban, ha a talaj fél méter vastagságban átfagyna. Erre azonban, reméljük, az idei tavaszon már nem kell számítani. A kedvezőtlen időjárás miatt most a békák pár napig nem mozognak, és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság március 24-re tervezett Békamentő-gólyaváró családi napját is elhalasztották április 7-re. Ezen a napon egyébként a békamentés mellett számos egyéb program is lesz még. Madárgyűrűzési, kétéltű- és hüllővédelmi bemutató, vezetett túrák, madárodú-készítés, csónaktúra a mocsárban, ügyességi játékok és kézműves-foglalkozások, gyermeklovagoltatás, lovaskocsikázás és állatsimogató is várja a látogatókat.
Gólyák a hóban
A gólyák miatt is sokan aggódnak most, de Orbán Zoltán, az MME szóvivője szerint erre alapvetően nincs ok. „Nincs vészhelyzet, hazánkba kb. 11 000 gólya érkezik vissza tavasszal, ebből most száznál kevesebb van itthon. Az úton lévő madarak többsége általában megáll, mert érzékelik a hidegfrontbetörést. A már visszaérkezett gólyák is kibírják 2-3 napig élelem nélkül, vagy fogják magukat, és 12 óra múlva már mondjuk, Bulgáriában vannak, ahol nincs se fagy, se hó. Az a legfontosabb, hogy élelmet találjanak. Ilyenkor ezek a korai visszatérők is, ahogy az a 7-8 nálunk áttelelő gólya is, főleg pockokat és egereket esznek.”
Nem a hó és a hideg a legnagyobb probléma, hanem az, ha nem találnak élelmet
Orbán Zoltán szerint, akik most bajban vannak, azok a korán visszaérkező fecskék, akik, mivel repülő rovarokra specializálódtak, ilyenkor nem találnak táplálékot. Ha ezek nem fordultak vissza, a tartós és hosszan tartó hidegben két nap alatt éhen pusztultak. Mivel azonban a korán visszaérkezők főleg a legerősebb, legrátermettebb „szuperhímek”, valószínű, hogy a többség már lehúzódott délre. Talán kevesen gondolják, de hazánkban vannak olyan fajok is, melyek egész évben, tehát télen is vállalkoznak fiókanevelésre, ilyen például a balkáni gerle vagy a parlagi galamb.
A fecskék többsége még nem jött meg, főleg a "szuperhímek" közül kerülnek ki a korai érkezők
A madarak etetését március végéig lehet még folytatni, utána az etetőanyag helyett fészekanyagnak való csomókat, pl. kutyaszőrt rakhatunk ki. Orbán Zoltán arra is felhívja a figyelmet, hogy fiókanevelési időszakban már ne folytassuk az etetést, mert ilyenkor előfordulhat, hogy a lustább madarak nem rovarokat visznek a fiókáknak, hanem az etetőből magokat, ami azonban nem megfelelő a fiókák fejlődéséhez.
Hószúnyogok, hótücskök és egyéb fura szerzetek
A rovarvilágban sem ritkák azok a fajok, melyek már kora tavasszal előjönnek, mint például a közönséges nünüke (Meloe proscarabeus). Ezek a fajok persze kénytelenek bekalkulálni, hogy beüthet egy-egy keményebb fagy, ez azonban a többségüket nem pusztítja el, keresnek egy jó rejtekhelyet, és ott várják ki, hogy újra jó idő legyen. „A kedvezőtlen időjárásnak persze lesz azért következménye - mondja Danyik Tibor entomológus -, a váratlan hideg ugyanis óhatatlanul megtizedeli az érzékenyebb fajokat. A kevesebb egyed miatt pedig a következő generáció is kisebb egyedszámú lesz. Így járt most például a fokozottan védett éjjeli lepke, az Anker-araszoló, ami épp most rajzott volna, de a nagy hideg miatt csak kevés hím repült, a később előbújó nőstények kelését pedig teljesen megállította a hideg.”
A nagy téliaraszoló hímje
Fotó: Danyik Tibor
A téli, kora tavaszi fajokra egyébként sokszor jellemző, hogy a nőstény szárnyatlan vagy csökevényes szárnyú. Ez azért előnyös, mert a repülés csak pazarolná a vissza nem pótolható energiát, és így, hogy csak az egyik ivar tud repülni, nagyobb az egymásra találás esélye is. Ezeknek a fajoknak egyébként szájszervük is redukálódott, mivel úgysem tudnának mit enni.
A nagy téliaraszoló szárnyatlan nősténye
Fotó: Danyik Tibor
A lepkék, ahogy más rovarok is, zömében pete vagy bábalakban telelnek. „A pete és a báb az időjárásnak legjobban ellenálló képlet, de például a lepkéknél is vannak olyan mazochisták, amelyek egyes egyedei imágóként telelnek át. Ilyenek például a vándor atalantalepke (Vanessa atalanta) második generációjának példányai, a csőröslepke (Libythea celtis) vagy az egyik leghosszabb életű lepkénk, a citromlepke (Gonepteryx rhamni). Ezek jól bírják a fagyot, és visszabújnak egy fakéreg vagy farakás alá, és ott várják ki a jó időt.”
A rovarokról aztán végképp nem gondolná az ember, hogy örömüket lelik a télben, pedig számos olyan ízeltlábú van, amely alkalmazkodott a téli viszonyokhoz. „Ilyenek például az iszapszúnyogok (Limoniidae) családjába tartozó hószúnyogok (Chionea spp.), vagy a szárnyatlan csőrösrovarok (Mecoptera), mint a hótücsök (Boreus spp.), de említhetjük a szárnyas, de röpképtelen tegzeseket, mint a nyugati őszitegzes (Chaetopteryx rugolosa), ezeket télen is láthatjuk, ahogy rohangálnak a havon. Találunk olyan bogarat is, ami imágó alakjának nagy részét télen tölti, ő a skarlátbogár (Cucujus cinnaberinus), testében természetes „fagyálló” teszi képessé a legzordabb telek átvészelésére. De említhetjük a tavaszi pajzsosrákot (Lepidurus apus), amit kora tavasszal akár az elolvadt hó után maradó pocsolyákban is megtalálunk.”
A skarlátbogár "természetes fagyállóval" van felszerelve
Fotó: Deli Tamás
A szakember szerint a március eleji egy-kéthetes jó idő még nem igazán csalta elő a valódi tavaszi fajokat, melyeknek igazán ártott volna ez a hideg, persze a megjelenésüket valószínűleg késleltetni fogja az elhúzódó tél. Akkor van igazán nagy baj, ha a természet már kapott pár hét előnyt, hogy rügyet bontson, és ezután üt be a tél. A kora tavaszi fajok egyébként is olyanok, hogy amint van egy kis jó idő, előjönnek, akárcsak a hóvirág vagy a téltemető, melyek, ha van pár fagymentes nap, már virágoznak is, a többi tavaszi fajnak azért több idő kell.
A hóvirágnak nem árt a fagy
„A márciusi tél a kora tavaszi virágokat - például a hóvirágot, a téltemetőt, a csillagvirágokat, a tavaszi tőzikét - érte leginkább, de ezek a fajok ehhez azért már hozzászoktak” - mondja Papp László, az ELTE Füvészkert botanikusa. „Ezekben a növényekben egyfajta ťtermészetes fagyállóŤ van, bennük ugyanis vízben oldva szénhidrátok, cukrok vannak, amelyek lecsökkentik a fagyáspontot, megóvják a sejtjeiket a megfagyástól és a pusztulástól.”
A hóvirágok fel vannak készülve a télies tavaszra
Esetükben azt lehet megfigyelni, hogy a fagy hatására a levelekben megváltozik a nyomás, kicsit fonnyadt állapotba kerülnek, a növény éjszaka szinte elfekszik a földön, nappal pedig, ha enyhül az idő, újra „kihúzza magát”. Mivel a beporzás ebben az időszakban szünetel, vagy akár el is maradhat, így bizonyos fajoknál kevesebb mag várható.
A fásszárúak esetében a májusi fagyok az igazán veszélyesek, de ilyenkor, március elején-közepén a legtöbb fa és cserje még nem indult be igazán, a rügyek pedig megfelelő védelmet nyújtanak a virág- és levélkezdeményeknek. A korán virágzó fáknál, például a kajszibaracknál, ahol esetleg már megindult a virágzás, persze lehet gond, de ha a sziromleveleken látható is már némi fagy okozta barnulás, még nem biztos, hogy a magház is megfagyott. A füvészkert korai díszcserjéin, például a japánbirsnél láthatóak pici fagynyomok a szirmokon, de a díszcseresznyék eddig, úgy tűnik, megúszták.
A japánbirs a 19. század második felében került át Japánból Európába, lombfakadás előtt nyíló virágaival a kora tavaszi kertek dísze
A fákról és cserjékről a füvészkert hétvégi programján, Gyümölcsoltó Boldogasszony napján, március 24-én még több érdekességet lehet majd megtudni. A hagyomány úgy tartja, ezen a napon kell a fákat oltani. A füvészkertben nemcsak szakmai bemutató lesz a témáról, de aki szeretné, ki is próbálhatja az oltást, az oltványokat pedig haza is viheti a saját kertjébe. Reméljük, már igazi tavaszra emlékeztető időben.
Kapcsolódó cikkek:
Mátyás király vadaskertjétől a Pál utcai fiúkig
Vakmerő madarak-nyernek rajta vagy belehalnak
