Tudtad, hogy bizonyos harkályok lemerészkednek a talajszintre, ahol rendkívül ügyesen vadásznak hosszú, ragadós nyelvükkel?
„Apa, apa, apaaaa, gyere gyorsan, egy zöld madár fekszik a füvön és napozik a kertben!”
Ha ilyet hall az ember szombat reggel, rendszerint eldobja a serpenyőt tükörtojásostul, szalonnástul és szalad az ablakhoz, mert sejti, hogy most jó eséllyel nem egy fekete rigó miatt megy a riasztás.
Az idősebb madarak homloka, a fejtető és a tarkó piros, a teste zöld, repülés közben különösen feltűnő a sárgászöld farkcsíkja. Méretre akkora, mint egy szajkó
Bár elsőre túlzásnak éreztem a zöldet is, meg a napozást is, azonban ezúttal tényleg precízen írták le a srácok a jelenséget, mert egy galambnál valamivel nagyobb zöld madár hasalt a kertünk közepén, és látszólag tényleg napozott. Mint utólag kiderült, éppen egy kiadós reggeli után volt, és teli hassal sütkérezett, ám sajnos kiszúrt minket, majd némi rikoltozás közepette elröppent.
Persze ilyenkor jön, az „apamivótez” kérdésözön, így már ízzítottam is az MME erre a célra rendszeresített madárhatározó alkalmazását, és három paraméter megadásával ontottam is az észt a gyerekeknek: ez egy zöld küllő volt, tudományos nevén Picus viridis. Lett is nagy csönd a fura nevek hallatán, amit kihasználva levegőt vettem, és elkezdtem felolvasni a legfontosabb tudnivalókat.
A zöld küllő egy harkályféle, gyakori Magyarországon, és kertvárosi övezetben, parkokban, temetőkben is szem elé kerülhet. Ehhez azért némi szerencse is kell, mert kifejezetten óvatos jószág, a legkisebb zavarásra felröppen a földről, és ha a fán keresgél táplálék után, gyakran a törzs másik oldalára húzódik.
„Oké, de mit csinál egy harkály a földön?” – tette fel a kérdést kisebbik fiam, amire szerencsére lendületből tudtam válaszolni a fajleírást tovább olvasva.
Fene a gusztusát, de ennek a madárnak a fő táplálékát a hangyák jelentik, amiket hosszú, ragadós nyelvével varázsol elő a boly mélyéről. Mivel a kertünk tele van hangyabolyokkal, egy terített asztal lehetett neki a frissen nyírt pázsit, ahol jól telerakhatta a gyomrát, sőt, desszertnek még miniatűr vöröshangyákat is falatozhatott, pontosabban nyalogathatott.
Az MME adatai szerint az országos állománya jelenleg 15 000-17 000 párra tehető. Állandó madarunk, a párok alapvetően egész évben a fészkelőhely közelében maradnak, a fiatalok többnyire nagyobb távolságokra kóborolnak
Mivel harkályféléről van szó, természetesen a fákon is otthonosan mozog, és ott is keresgél a kérgek alatt, odvakban rovarokat és azok lárváit, de a hideg idő beálltával gyümölcsöket és magvakat is eszik.
Mivel láttam, hogy a srácokat tényleg érdekli a téma, még gyorsan hozzátettem, hogy a szegény hangyák télen sincsenek biztonságban tőle, mert hegyes csőrével gyakran megbontja a befagyott bolyokat egy kis mirelit csemege reményében.
Nem vártam meg, az „odút azért épít magának” kérdést, mert fél szemmel már láttam az appan a választ, és daráltam nekik, hogy a zöld küllő egy vérbeli harkályhoz méltó módon maga készíti az odúját, amelyben 5-7 fiókát nevelnek fel a szülők. Azt hiszem ez volt az a pont, amikor a gyerekek figyelme a reggeli felé billent, mert érdeklődni kezdtek a tükörtojás állapota felől, így visszamentem a konyhába befejezni a művemet, és már csak a saját örömömre keresgéltem még videókat a zöld küllőről.
Ezek közül párat most meg is osztok, hogy a nem túl kifinomult „énekét” is megismerjük. Ja, még annyit mindenképpen tudni kell róla, hogy – akárcsak közeli rokona, a hamvas küllő – védett faj Magyarországon, természetvédelmi értéke 50 ezer forint. A sors iróniája, hogy pont ennyi a természetvédelmi értéke a fészeképítő hangyafajok bolyainak is, de ez már sovány vigasz egy ragadós nyelvre ragadt hangyának.
