A magyarországi hiúzokról viszonylag keveset hallunk, legutóbb például az váltott ki kisebb visszhangot, hogy az Aggteleki-karszton elsőként sikerült kameracsapdával levideózni egy példányt közelről. Utánajártunk, mit lehet tudni jelenleg a hazai viszonylatban mindössze néhány egyedet számláló ragadozófajról.
A nálunk előforduló eurázsiai hiúz az Északi-középhegység területén él, a Börzsönytől a Zempléni-hegységig, vadászterülete esetenként átnyúlhat a magyar-szlovák határon. Egyedszáma távolról sem nevezhető magasnak, a szakemberek szerint csupán 10-12 példány élhet nálunk szabadon.
Nem újdonság, hogy Magyarországon főként a kíméletlen vadászat, másodsorban pedig az élettér csökkenése következtében 1915 és az 1980-as évek eleje között egyáltalán nem fordult elő hiúz. Az, hogy a faj ismét megjelent, a vadászat korlátozásának köszönhető, ennek ellenére illegális elejtésére sajnos még ma is van példa.
Sosem támad emberre
A közepes kutya méreteivel rendelkező macskaféle testfelépítése alkalmazkodott az erdei élőhelyekhez: hatalmasat tud ugrani és kitűnően mászik fára. A hó sem okoz neki gondot, ilyenkor széles mancsai segítik a mozgását. Magányos vadász, a kisebb rágcsálók és a patás vadfajok fiatal példányai egyaránt megtalálhatók az étlapján. Foltos bundája, a pofáját keretező szakáll és a fülein látható jellegzetes szőrpamacsok miatt könnyű lenne felismerni, de rejtőzködő életmódjából adódóan szabad szemmel való észlelése kimondottan ritka esemény. Megfigyelésében az életmódjának nyomai (lábnyomok, vizelet- és ürüléknyomok, zsákmánymaradványok) segítenek. Lábnyoma nagyjából kör alakúnak mondható. Mivel behúzott karmokkal jár, a hóban és a sárban is jobbára csak a mancsának a körvonalai látszanak. A hiúznyom hossza kb. 7,5 cm, szélessége kb. 9 cm.
Az erdőjáróknak egyáltalán nem kell izgulniuk: a hiúz emberre nem veszélyes. Dr. Gálhidy László, a WWF erdőprogramjának koordinátora megerősítette, hogy nem történt még konfliktus hiúzzal, és a háziállatokat sem kell félteni tőle, mivel általában elkerüli a településeket. A zárt, háborítatlan erdőtömböket kedveli, búvóhelyként sziklák, illetve idős, odvas fák üregeit használja. A hiúz hazánkban fokozottan védett, elejtése a jogszabályok értelmében bűncselekmény. Természetvédelmi értéke 500 000 Ft.
A nyomkövető felszerelése lenne a legfontosabb
Ahhoz, hogy megóvjuk a hiúzokat, oda kell figyelnünk a még megmaradt idős erdőállományok fenntartására. Egy hosszú távú cél lehet a nemzeti parkokban háborítatlan zónák kialakítása is (külföldi mintára), ahol fakitermelés nem végezhető, viszont turistautakon felkereshető a terület. Ebben az ügyben a WWF Magyarország évek óta folytat egyeztetéseket a döntéshozókkal.
Szintén a WWF-hez, valamint az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatósághoz (ANPI) köthető a több mint tíz éve folyó hiúzvédelmi program. Ennek keretein belül a WWF tájékoztató tevékenységet végez, azaz nyilvánosságra hozza a fajjal kapcsolatos híreket, fotódokumentumokat, és felhívja a figyelmet a veszélyeztető tényezőkre, elsősorban az orvvadászatra.
A WWF emellett terepi eszközöket, többek között kameracsapdákat és GPS-készülékeket biztosított az ANPI számára, és folyamatosan nyomon követi az adatgyűjtést. A legfontosabb eredményeket a kameracsapdák felvételei jelentik. A most több mint 50 észlelést tartalmazó adatbázis a faj elterjedésének és az egyedek mozgásának feltérképezésében jelent segítséget.
Az együttműködés kiemelt célja, hogy egy példányt rádiótelemetriás nyakörvvel szereljenek fel. Ennek feltétele az egyed (sértetlen és stresszmentes) befogása, ami ún. ládacsapdával történne. Bár ezekből csak kevés van, a hiúzok száma igen alacsony, továbbá a láda terepi elhelyezése is nagy körültekintést igényel, és kevés az alkalmas helyszín, a szakemberek bíznak a mielőbbi sikerben, aminek nyomán még pontosabb adatokhoz jutahatnak a faj viselkedésével kapcsolatban, ami tulajdonképpen elengedhetetlen ahhoz, hogy idővel megalapozott kezelési terv készülhessen a magyarországi hiúzok megőrzésére.
A cikk összeállításához dr. Gálhidy László, a WWF erdőprogramjáűnak koordinátora, és Szabó Ádám, az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság zoológiai szakreferense nyújtott segítséget.
Az Aggteleki-karszt hiúzáról nemrég készült az első kameracsapdás felvétel.
Kapcsolódó cikkeink:
Itt az első videó a karsztvidék hiúzáról
Sakálvokál, mosómedvék és mesebeli rókák - Vadaspark-látogatás Budakeszin
