A Homokhátság szívében fekvő különleges „Kerektó”

A Turista Magazin javában készülő februári számában részletesen foglalkozunk az Alföld kiszáradásával, a 2022-ben tetőző aszály jelenségével és hatásaival, éppen ezért kerestük fel a Homokhátságot is, amelyet az ENSZ 2020-ban hivatalosan is félsivatagos környezetté minősített, azaz olyan hellyé, ahonnan több víz párolog és távozik kivezetéssel, mint amennyi csapadék érkezik. A természetes vízmegtartás népszerűsítéséért dolgozó Dongér–Kelőér Vize Egyesület elnökével megkerülhetetlennek tűnő, előremutató megoldásokat néztünk meg.

Így kerültünk a Jászszentlászlón található egykori szikes tóhoz, amelyet a helyiek csak „Kerektóként” ismernek. Most, télen, van valamennyi víz a mederben, ottjártunkkor fagyott állapotban, de a parton található információs tábla döbbenetes hírrel szolgál: a tavon valaha még sportélet is zajlott. Az egyesület helytörténészként is tevékenykedő elnöke, Toldi Csaba pedig megemlít olyan esetet is, amikor egy közeli tanyáról korcsolyán jöttek be a faluba télen, továbbá azt, hogy halászati engedélyt is kiadtak régen, sőt, olyan szomorú eset is volt, hogy belefulladt valaki a tóba.

Ez ma már elképzelhetetlen. Az állam az 1950-es években kezdte kiépíteni azt a csatornahálózatot, amelynek rendeltetése a felgyülemlett, gyakran „problémát” okozó belvíz elvezetése volt a Tiszába. A lecsapolási és termelési lázban jól sikerült a projekt: errefelé nagyobb a csatornák hossza, mint az aszfaltozott utaké, részben ez vezetett a táj kiszáradásához.

Ettől nem függetlenül a vízfelület szikes jellegét mára elvesztette, jelenleg már inkább a mocsarakra jellemző életközösség figyelhető meg benne. A táblák szerint itt található a Sziki Kerektavi Nőszőfű tanösvény, amelynek hollétét nekünk nem sikerült ugyan felfedeznünk, de a látványos információs táblákról megtudhattunk más érdekességet.

Nevezetesen, hogy a tó, pontosabban a település környékén 1996-ban fedezték fel a növénytani ritkaságnak számító bugaci nőszőfű legnagyobb populációját. A kosborfélék családjába tartozó, homoki erdőkben nyíló fajt egyébként csak 1990-ben írták le, s jelenleg is csak 23 állományáról tudnak a kutatók. Nem véletlen tehát, hogy a növény fokozottan védett, eszmei értéke 250 000 Ft egyedenként.

Az információs táblán látható archív felvétel pedig tökéletes illusztrációja az Alföld változásának.