A Bakony-vidék az egyik kedvenc hazai túraterepem, ahová mindig örömmel térek vissza. Kapóra jött a szálláslátogatós rovat, mivel a kiszemelt célpont épp az álomrégió északnyugati szegletében fekszik, jellegénél fogva pedig még az ismeretlen vonzerejével is bírt.
A kiszemelt szálláshelynek (legyen a továbbiakban: BfEEI) már a megközelítése is élmény volt, mivel utunk utolsó kilométereit az Országos Kéktúra Nagyvázsony és Balatonhenye közötti szakaszán, egy csodaszép erdőben tettük meg. A 40 km/h-s sebességkorlátozás adta suhanási lehetőségeket sem használtuk ki, egyszerűen csak a fákat bámultuk lehúzott ablakokkal. Valamivel déli tizenkettő után értünk oda, Eszter pedig, az erdei iskola vezetője, már várt minket. Megmutatta a helyünket a tanépületben, intézkedett az ágyneműk beszerzéséről (elfelejtettem szólni a kollégáimnak, hogy hozzanak hálózsákot), majd szaladt is tovább, mivel éppen gyermekcsoportok sürgölődtek a közelben, jól megérdemelt programjaikra várva. Merthogy ez a hely nem elsősorban turistaszállás, hanem hangsúlyozottan erdei iskola, ráadásul nem is akármilyen.
A mintegy kéthektáros területen fekvő, gondosan körbekerített BfEEI komplexuma valóban komplex. Története sem egyfelvonásos darabba illő, sorsának alakulása pedig sajátosan magyar, azzal a kiegészítéssel, hogy a „végeredmény” nagyon klassz lett. Püspökségi erdőgondnokság, munkásszálló erdészeti dolgozóknak, megüresedés és funkcióvesztés, gyermektáboroztatás úttörőszemlélettel - hogy csak az elmúlt évszázad legfontosabb állomásait említsük. Aztán 2001-től pályázni kezdett a Monostorapáti Erdészet, és a hely csillaga azóta egyre fényesebb. Előbb a tanépület, majd a szállóépület készült el, Szentjakabfáról idevezették az elektromos áramot, tanösvényt alakítottak ki, hatalmas kemencét, szabadtéri foglalkoztatót és földbe süllyesztett tűzrakó helyet építettek, térköveztek, akadálymentesítettek, kazánokat, játszóteret és sportpályát korszerűsítettek.
Minden gondozott, minőségi és jól végiggondolt, ami a színvilágon és az anyaghasználaton egyaránt érződik. Aludni három épületben lehet, amelyek mindegyikében központi fűtés gondoskodik a kellemes hőérzetről: a tanépületben (8 fő) a szállóépületben (34 fő), valamint az úgynevezett erdészházban (19 fő). Utóbbi kettőben konyha is van a vécék és a zuhanyzók mellett. Mi a tanépületet kaptuk meg, a másik két egységben gyerekek és pedagógusok szálltak meg. Az odakint már szembetűnő gondozottság köszönt vissza a belső terekben is: sehol egy festékleverődés vagy egy összetapogatott ablak, a berendezésnél dominál a fa, az ágyak stabilak, a rend pedáns.
Érdekességként azért elmondjuk, hogy az emeletes ágyak szerkezeti váza acél, amelyet faburkolat takar. Szimpatikus az a koncepció, hogy valami jó és tartós legyen. Alaposan szemrevételeztünk minden szegletet, telepakoltuk a hűtőszekrényt (a BfEEI területén nincs étterem, melegítőkonyha és előrendeléses üzemmódban működő étkeztetés viszont igen), majd világot látni támadt kedvünk. Az 559 méter magas Kab-hegy felé vettük az irányt, ahol hosszasan gyönyörködtünk a panorámában a klassz kis kilátóból, amely egy monumentális adótorony szomszédságában várja a látogatókat. Órát nem nagyon néztünk, pedig kellett volna, úgyhogy a Monoszló közelében magasodó Hegyes-tű geológiai bemutatóhelyére már csak kevés időnk maradt. A naplemente látványa csodaszép volt innen. Az esti mulatozást kihagytuk, bár nem tiltotta semmi, hogy felnőtt emberek felnőtt-témákról beszélgessenek, felnőtteknek árusítható italokat kortyolgatva. Az elmaradhatatlannak hitt etilszármazékot egy meglepően jóleső salátavacsorára cseréltük le, amely energetikai szempontból még az éjjeli fotózáshoz is hozzájárult.
Kinizsi-kilátó a Kab-hegyen
Kényelmesek voltak a matracok, ez reggelre bebizonyosodott. Nem lustálkodtunk sokáig, nekem még hátravolt egy beszélgetés a Monostorapáti Erdészet korábbi igazgatójával, kollégáim pedig fényvadászatra indultak fényképezőkkel és videokamerákkal. Dolgunk végeztével feltűnt egy fiatal erdész sziluettje, akit már az előző nap is láttunk párja és vizslája társaságában. Megtudtuk, hogy ő a kerületvezető erdész, aki itt is lakik, csak nem az „úgynevezett”, hanem a szolgálati erdészházban. Arra is fény derült, hogy Eszter erdőmérnök. Hazafelé menet még megálltunk a közeli Óbudavár fölé magasodó szőlőhegyen tájban gyönyörködni. Ott fogalmazódott meg bennem, mennyire hiteles és valódi volt a Balaton-felvidéki Erdészeti Erdei Iskola mint jelenség. És csak most jut az eszembe, hogy akár sátorban is aludhattunk volna, hiszen itt azt is lehet.
www.bakonyerdo.hu/okoturisztika, +36/30-685-3148 (Horváth Eszter erdeiiskola-vezető), bfei@bakonyerdo.hu
Árak: felnőtteknek 2750-2900 Ft/fő/éj, gyermekeknek kortól függően 1350-2500 Ft/fő/éj
A cikk megjelent a Turista Magazin 2016. júliusi a számában.
Kapcsolódó cikkeink:
Még több Hónap Turistaháza itt
Eldugott templomromok a Balaton-felvidéken
Mohagágyon fekve a Balaton-felvidéken - A Balaton-felvidéki Erészeti Erdei Iskola
