Egy hatalmas, évszázados tölgy árnyékában, Szalafő Templomszer településrészén, egy régi fűrészmalomból alakítottak ki egy különleges hangulatú fogadót.
Amikor beléptünk az épület hatalmas belső terébe, mindannyiunkat olyan érzés kerített hatalmába, mintha egy ódon katedrálisba érkeztünk volna. A Gatter fogadóban számtalan régi emlék, használati tárgy vesz minket körül, közülük a leghatalmasabb maga a Gatter, azaz a régi fűrészgép, amelynek tetejét a nagy közösségi térben, alját pedig az alagsorban tudjátok szemrevételezni, ahol a számtalan kikölcsönözhető kerékpár parkol egy pingpongasztal mellett.
A HÓNAP TURISTAHÁZA - GATTER FOGADÓ (SZALAFŐ) from Turista Magazin on Vimeo.
Hogy mi a turistaház és a fogadó között a különbség? Biztos többen rávágjátok, hogy a fogadóban van konyha, meleg étel. Igen, de akkor mi a helyzet például a Nagy-Hideg-hegyi turistaházzal hiszen ott is van étel? A Gatter fogadóban viszont nincs étterem, azt eszel, amit te hozol, vagy magad készítesz el, és ehhez minden eszközt biztosít is a vendéglátó.
Több hűtő, hihetetlenül sok evőeszköz, sütő-főző edények, kerti kemence, tűzrakó helyek, bográcsok. Minden van. Még csillagcsavarhúzókat is találtam, mert éppen az kellett. A házat üzemeltető Ádám munkahelye is itt van. A hatalmas katedrális végében található íróasztala, számítógépe, igazi open offfice.
Ősz elején leginkább az egyébként tökéletesen háborítatlan estéket felverő szarvasbőgés hozott lázba minket. Egyikünk sem először hallott ilyesmit, de igazán lenyűgöző volt az, hogy egyszerre több égtáj felől zengték dalukat a bikák, és hogy mekkora lehetett a buli az erdőben, arról az is tanúskodott, hogy reggeli kávénkhoz is szólt a nóta, „folyt. köv. az after”.
A szállás maga is tökéletes. 52 ember fér el a Gatter fogadóban, a szobák hangulatosak, az ágyak kényelmesek, mindegyikhez tiszta, szép zuhanyzó tartozik.
Az egyedien szép tájon, az itt élők kedvességén és a tökmagolajon túl újabb darabbal gazdagodott az Őrségből hozott kincseimnek tára. Ez az újabb darab pedig a helyi közbiztonságról szóló információ volt. Az itt élők lényegileg bűncselekményektől nem háborgatva élik életüket. Ismerik egymást, vigyáznak egymás értékeire, ha idegen téved az őrvidékre, szemmeltartják. Nem csoda, hiszen az Őrvidéken járunk. Ám nekem akkor is teljesen hihetetlen, hogy ilyen nyugalomban lehet létezni Magyarország egyes vidékein. Pedig igenis lehet, és valahol ez lenne az alapvető, a természetes emberi élet.
