Thuróczy Lajos bátyánk az ilyen vendéglátóhelyekre szokta mondani, hogy annyira jó, hogy már túl jó. Valóban high-tech, minden a helyén, és kecskék, nyulak, csüngőhasú vietnami disznók társaságában itt vészeltük át a monszunt.
Az egy éve átadott Somoskői Kirándulóközpont a folyamatosan szakadó esőben is különleges látványt nyújtott. Vendéglátóink nagyon kedvesek és készségesek voltak, de a vigasztalanul szakadó esőben ők is lebeszéltek minket arról, hogy kielégítsük a kilométerhiányunkat a Karancs-Medves-vidék tájain, így maradt a kirándulóközpont szolgáltatásainak felfedezése, és egy percig sem unatkoztunk.
Az Ipoly Erdő Zrt. 2015-ben adta át ezt a modern komplexumot, amelyhez hasonlót persze már láttunk, például Galyatetőn vagy éppen Pilisszentkereszt Som-hegyén, de felfedeztünk pár egyedi vonást is.
Érdekes, hogy csak utólag döbbentem rá, hogy nem láttam sehol televíziót, igaz, egy parabolaantennát felfedeztem a kecskék ólján. Hülyéskedtünk is, hogy a négylábú patások biztos ezen nézik a Mekk mestert, de a válasz sokkal prózaibb. A településen nincs kábeltévé, az egyéb vételi lehetőségek is korlátozottak, az üzemeltető ezért szerelt fel itt tányéros tévét, amelynek adásait a társalgóban található vetítővásznon lehet nézni egy projektor segítségével.
Persze minket ez a legkevésbé sem érdekelt. Nem úgy a társalgó teljes elsötítésére szolgáló, távirányítható szalagfüggöny-rendszer. Ez mindannyiunkból kihozta a gyermeket. Higgyétek el, órákig el lehet vele mókázni, garantáltan csökkentve a minden bizonnyal drága szerkezet élettartamát, így az ideérkező osztálykirándulók pedagógusainak már most felhívom szíves figyelmét, hogy nagyon rejtsék el a távirányítót.
A szobákhoz közvetlenül nem, de minden szinthez tartozik nagyon kulturált vizesblokk kiváló zuhanykabinokkal, de az igazi wow-élményt a panorámaszoba adja a belső térben. Salgó várának fenséges látványa mellett pihenni, aludni egyszerűen királyi érzés. A hatalmas üvegablak kiválóan szigetel, a közvetlenül mellette alvó sem fog tüdőgyulladást kapni, a helyi központi fűtés pedig remekül működik. Sajnos én csak reggel jöttem rá, hogy a fűtőtestek szabályozhatók, így a saját hülyeségemnek köszönhetően egész éjszaka azt álmodtam, hogy szaunázom.
Reggel éhes kecske mekegésére ébredni még mindig jobb, mint a megszokott, azaz rettenetesen meggyűlölt telefonos ébresztődallamokra, és a hangulatos társalgóban jólesett a reggeli, igaz, Kata instant kávéja nem dobott fel, mert ő cukor meg tej nélkül issza, feketén, én pedig nem készültem magamnak ilyen élelmiszerekkel.
Egy híján húszan tudnak itt horizontálisan, kényelmes matraccal felszerelt ágyakban regenerálódni. Az emeleten a panorámás szobában nyolcan, a kuckóban négyen, egy harmadik helyiségben heten. Van még egy földszinti elkülönítő is betegszoba felirattal, de nemcsak ez a funkciója, hiszen nászutasok, mozgáskorlátozottak, osztályfőnökök is megszállhatnak itt, a turistaház bejáratának közelében.
Egy év persze még nem hosszú idő egy ilyen létesítményben, ezért örömmel hallottuk, hogy hétvégente, szünetekben már nehéz itt szállást találni, de hát az Ipoly Erdő Zrt. exkluzív helyet álmodott ide, és erre már sokan rájöttek.
A már szépen dekorált vendégkönyv is erről tanúskodik. Rajzok és köszönetnyilvánítások mellett már egy vicces vers is leírja a korábban itt megszállt turisták élményeit. Esőben, hófúvásban jó ilyeneket olvasgatni ebben a pazar környezetben. Nekem már csak egy kandalló hiányzott.
Erről a kirándulóközpontról Nagy Loránd István kolléga is írt cikket, tessék fellapozni a 2016. novemberi nyomtatott kiadványunkat. A 30. oldaltól olvashatjátok!
