A Magyar Haltani Társaság közönségszavazásán az év utolsó napjáig lehetett szavazni 2021 halfajára. A versenyt – az angolnát és a fürge csellét megelőzve, a szavazatok közel felével – a jászkeszeg nyerte.
A 2021-es szavazáson 7683-an voksoltak, a három jelölt közül az angolna a szavazatok 20%-ával lett a harmadik, második helyen a főként hegy- és dombvidéki patakjainkban élő, védett halunk, a fürge cselle végzett. Erre a fajra a szavazók 31%-a voksolt. Az élen, 49%-os többséggel, a közepes és nagyobb folyóink alföldi szakaszait kedvelő jászkeszeg végzett.
A pontyfélék közé tartozó, hazánkban őshonos jászkeszeg a Rajnától egészen a Léna vízrendszeréig előfordul. A faj a magyarországi folyók többségében és egyes, gyakran frissülő vizű tavakban is megtalálható, állománya azonban az utóbbi időszakban jelentősen csökkent. Horgászata 2010-től korlátozás alá esik, az ívási időszakban, április közepétől május végéig nem fogható.
A fiatal példányok állati és növényi planktonikus szervezetekkel táplálkoznak, míg a felnőttek férgeket, apró rákokat, rovarlárvákat és kisebb puhatestűeket fogyasztanak. A faj átlagos mérete 20–30 cm, de a nagyobbak 30–40 cm hosszúak, kivételesen a 50 cm-esek is lehetnek. A hazai horgászrekord egy 3,86 kg-os példány volt, amelyet a Keleti-főcsatornából fogtak ki 1995-ben.
A kérdésre, hogy a jászkeszegnek van-e köze a jászokhoz, nagy valószínűséggel nem a válasz. A jász előtag ugyanis feltehetőleg valamelyik szláv nyelvből került a magyarba, és több szláv nyelvben is szerepel a jászkeszeg vagy a fejes domolykó nevében. A keszeg szó finnugor eredetű, eredeti jelentése ʼsoványʼ, ʼvéznaʼ, ami arra utalhat, hogy a vékonyka kis keszegeket őseink nem igazán értékelték. A jászkeszegnek más elnevezései is ismertek. Hívták például jaszkónak, jászpontynak, világos pikkelyei miatt ónos keszegnek, Herman Ottó pedig még ónos jásznak nevezte.
