Az Országos Kék Körön GPS-es felmérést végző munkatársaink Mindszentnél átlépték a Tiszát. Eddig 2000 kilométert tettek meg.
A felmérők által rögzített adatokat a Magyar Természetjáró Szövetségben dolgozzák fel, hogy elkészüljön hazánk legpontosabb turistatérképe. Szabó Zoltán a turistamagazin.hu számára küldött beszámolójában az elmúlt hónap történéseit, legszebb és legnehezebb pillanatait osztja most meg veletek, hogy milyen kalandok érték őket a Írott-kőtől Mindszentig.
Az Országos Kéktúra felmérői augusztus 12-én elérték a kőszegi Írott-kő kilátóját. Ezzel az OKT északi szakaszának felmérése befejeződött. Augusztus végéig elkészítették a DDK útvonalat, és nem egészen egy hete, 2000 km megtétele után átkeltek a mindszenti révnél.
A hegyvidéki környezet után az Alpokalját is magunk mögött hagyva fokozatosan elénk tárult a kéktúra hosszú és lankás panorámája, amit Dél-dunántúli Kéktúra néven ismerünk. Rockenbauer Pál és forgatócsoportja ezt a szakaszt már jóval viszontagságosabb körülmények között és egyre nehezedő nyomás alatt dokumentálta. A Még másfélmillió lépés Magyarországon elkészült, de bemutatását „Pali” már nem élte meg. Emlékére ez a szakasz az Ő nevét viseli.
Következett tehát a hatalmas összefüggő erdők, és a távolban összeérő párhuzamosok, a szántóföldek és nyiladékok földje. Szombathely után megtudhattuk milyen az aszfalton közel 10 km-t végigbattyogni, és ezt később mindenkinek meg kellett tapasztalnia. Emiatt viszont egyre gyakrabban kellett a felmérőknek kimentést kérni. Ilyenkor az épp aktuális sofőrt a felmérő értesíti és megadja a pozícióját. A felmérés a műúton utána a gépjármű segítségével történik. Az antenna az ablakban kerül rögzítésre, a felmérő menet közben rövidebb megállókkal rögzíti a POI-kat. Az autós felmérésre főleg a felmérési szakaszok végén kerül sor, vagy abban az esetben, ha a felmérő nem érzi biztonságosnak a műúton történő haladást. A személykocsik és a kamionok néha úgy mennek el mellettünk, hogy szinte többször megpördülünk a tengelyünk körül, vagy a platóról lehulló homok korbácsként ver végig rajtunk.
A Rába völgye után a 8-as út zaja lassan elcsendesedett és jött a Kemeneshát és az Őrség békés vadregénye majd Velemér után a Zalai-dombság. Érezhetően változik a klíma, a szárazság ellenére a növényzet mégis üde zöld. Ekkor már augusztus közepe volt, még mindig tombolt a nyár, de a közelgő hidegfront meghozta az első nagyobb esőt. A száraz időben kiválóan túrázható és kerékpározható lankák most krémszerű vályogtengerré változtak. Az erdészet munkagépei itt-ott löszmélyút szerű kátyúkat hoznak létre, amelyekben kisebb patakok csörgedeznek. Csalogatóan hívogat az erdő ropogós talaja, de a felmérés a kék mentén kell hogy haladjon. Noha a körülmények némi zsörtölődést váltanak ki néha, főként egy látványosabb egyensúlyvesztés után, mégis ha csak simán végig kellene szaladni ezeken a dózerutakon, jóval kevesebb élményben lenne részünk. A sártengerekkel nem tudunk megbirkózni, kerülni kell.
A Somogy és a Zselic változatos kollekciót tárt elénk. Gyönyörű kirándulóhelyek, parádés élővilág, hangulatos települések. Sajnos itt is, mint mindenhol, vannak olyan falvak, ahol a leépülés folyamata már nem fordítható vissza. Viszont itt még találkozhatunk az Indul a bakterház című filmből is ismert jelenetekkel. Üdítően hatottak a hűvösebb reggelek, és a roppant erdőzettel borított mecseki karsztvidék. Augusztus végén magunk mögött hagytuk a Mecseket és egyben a nyarat is, megérkeztünk Szekszárdra, a DDK végére.
Időközben megerősítettük csoportunkat, és betanítottunk négy felmérőt. Rájuk elsősorban azért van szükség, mert egyéb elfoglaltságaink esetén is folytatódnia kell a munkának. A tanítványaink két nap alatt sajátították el a terepi munkatechnológiát, és ezt egy „vizsganap” követte, ahol már önállóan dolgoztak. Így most mindig van aki mérni tud, és ha rá kerül a sor vagy pihenne, akkor vezet.
A felmérések adatait naponta letöltjük, és eljuttatjuk a Magyar Természetjáró Szövetség részére. A nyers felmérési adatok később feldolgozásra és korrigálásra kerülnek.
A felmérés korrigálása a műszer nagy pontossága ellenére is fontos feladat, mert általában az eltévedés, az útakadályok megkerülése, a kóbor kutyák vagy a lódarazsak elől menekülés is ugyan olyan pontos, de hibás felmérést eredményez. A javítás során további adatokat rögzíthetünk az egyes pontokhoz vagy szakaszokhoz, és újabb útvonal javaslatokat is tehetünk.
A munkacsoport szeptemberben megkezdte az Alföldi Kéktúra útvonalának felmérését. Az őszbe hajló időjárás eddig szerencsére kedvező volt, néhány esőtől eltekintve csodálatos. A Gemenci-erdőben eltöltött órák feledhetetlenek maradnak. A madaraktól zajos vízi életterek után azonban következett a Kunság sivatagja. Sajátos hangulatot árasztanak a tanyákat összekötő süppedő homokos dózerutak, és a fiatal fenyőerdők. Itt is nagyon régen volt eső. Az erre járónak igen csak meg kell választania a lábbeli típusát. A legjobb lenne a hótalp, de be kellett érnünk bakancsainkkal. Egyikünk tornacipőben vágott neki a futóhomoknak, majd hamar mezitláb folytatta útját. Aminek persze az lett az eredménye, hogy húsz kilométer után olyan volt a talpa mintha parázson ácsorgott volna. Üszkös és vízhólyagos.
A kerékpáros kalandoroknak a kunsági dűnék életre szóló élményeket jelentenek. Ellenben csapadékosabb időben határozottan kemények az utak. Az itt élők, annak ellenére hogy nem a legfrekventáltabb túracélpontról van szó, gyakrabban látnak túrázót a kéken, mint pl. egy bakonyi ember.
Szeptember 11-én Mindszentnél átkompoltunk a Tiszán és magunk mögött hagyva a kétezredik kilométert, besétáltunk a Nagykunságra. Terveink szerint október elején eljutunk Sátoraljaújhelyig.
