Nem attól válik valaki kiemelkedő természetfotóssá, hogy irgalmatlanul drága eszközökkel bír, hogy légkondicionált, full extrás lesekkel rendelkezik, hiszen igazán csak úgy lehet sikeres, ha a tenyerénél is jobban ismeri fotós vadászterületét, és mindig valami furcsa bizsergéssel, lelkesedéssel indul megvalósítani újabb és újabb álmait. Potyó Imre pontosan ilyen.
Felszerelésében nincsenek drága objektívek. Egyszerűbb Nikon vázhoz egy nagylátószögű, egy 50-es meg egy tele. Nem a legdrágább fajtákból. Egy viharvert LED-lámpa, amelyet a gödi természetfotós csak „kékóra-generátornak” hív. Nem véletlenül. Imre napnyugta után vagy napfelkelte előtt, illetve a csillagok alatt szeret leginkább vadászni kamerájával, sokszor hazai terepen, a Dunánál, a Gödi-ártérben, a közeli homokszigeten vagy a Börzsöny magasabb régióiban. Minket ide, szűkebb pátriájába invitált, természetesen napnyugta után.
Mire jó a kékóra?
„Kékórának” az alkonyat után (vagy napkelte előtt) 15-20 perccel kezdődő, szűk félórás időszakot nevezik a fotósok, amikor a látható fény spektrumából a kék szín válik dominánssá. Elvileg 10-12 ezer kelvinre kellene hangolni ilyenkor a kamerákat, hogy a fehér fehér maradjon, de a kékóra szerelmesei ezt direkt nem teszik meg. Hagyják az alapvető, nappali fényre való beállításokat (5500 K) és hosszú záridőkkel dolgozva, különleges, sejtelmes hatásokat érnek el.
Miközben utaztunk ki fotós kollégámmal Gödre, azon gondolkodtam, miféle látnivalót is mutathat majd Imre a fővárostól alig pár kilométernyire, egy nyüzsgő, agglomerációs település folyópartján. Még a térkövezett sétányokat sem hagytuk el, amikor házigazdánk már legalább fél tucat apró és kevésbé apró élőlényre, fotózható szépségre hívta fel a figyelmünket. Csigákra, gombákra és főként pókokra mutat, és persze számos fotóssztorit is mesél róluk, miközben haladunk a sejtelmes kékórában a Duna felé. Imre 2007 óta fényképez nagy lelkesedéssel. A Gödi-árteret is évek óta járja. Nem túlzás azt mondani, hogy minden fáról, kidőlt rönkről, bokorról tudja, mikor mi él benne, és ha „őrjáratai” során felfedez valami érdekeset, kidolgozza terveit, hogy mikor, miként tudja majd legsikeresebben megvalósítani azt a képet, amelytől leesik a nézők álla.
Az ártér meséje (8/17 mm; 1/30 s; ISO 1250)
Profi megmunkálás
Ha Potyó Imre felfedez valami érdekeset, például kifigyeli egy közelben éjszakázó fekete rigó alvóhelyét, akkor 6-7 alkalommal is meglátogatja az adott helyszínt, hogy a gondolatban már előre megkomponált alkotását elkészíthesse. Csíkot húzó csigák, kékórában pózoló madarak, kétéltűek, rovarok, pókok már bizonyították Imre fotóin, hogy kitartó munkával, egyszerűbb eszközökkel is lehet sejtelmes hangulatot teremteni, hogy egy hétköznapi helyszínen is lehet kellő profizmussal és kitartással érdekes és értékes kompozíciókat megvalósítani.
Vacsoravendég (6,3/170 mm; 1/60 s; ISO 320)
Nászéjszaka (7,1/17 mm; 1/30 s; ISO 400)
Az ártéri szürkületben tényleg izgalmasak a fények. Magam is lelkesen fényképezek egy víz fölé kinyúló ágat - mintha egy megtermett manó lábai lennének. Imre pedig elemében van. Aktuális kedvencei a kaszáspókok. A viszonylag apró testű pókszabásúak hatalmas lábaikkal szépséges látványt nyújtanak a felvételeken, ha jól megvilágítják őket. Remekül tűrik az objektív közeledését is, igazi fotómodellek ők, képesek hosszú percekig teljesen mozdulatlanul állni. Imre az ellenfényt, és a súroló fényt kedveli leginkább, s ha kiaknázta az adott beállítást, egy picit megsimogatja a kaszáspókot, aki gyorsan odébb szalad, majd testének komikus belengetését követően ismét mozdulatlanná dermed. A csigákkal nincs mindig ekkora szerencséje: előfordult már, hogy egy kitűnőnek ígérkező, hosszú expozíció közben a „szélsebes” jószág kimászott a fókuszból.
Másfél perc (6,3/195 mm; 95 s; ISO 500)
A gödi fényképésznek rengeteg története van. Egyszer egy széncinege szállt a fejére, amikor álcahálóval a testén, kezében a távkioldóval próbált éppen nagyot alkotni. Bár sajnos ezt a pillanatot nem sikerült megörökítenie, számos díjnyertes alkotással öregbítette már hírnevét itthon és külföldön egyaránt. Legutóbb a világ legnagyobb fotópályázata, a Sony World Photography Awards magyar nemzeti díját és a Varázslatos Magyarország fődíját is elhozta különleges képeivel, de Az Év Természetfotósa pályázatán is többször szerepelt a legjobbak között.
A kivirágzó Duna szerelmesei
A gombák, csigák, békák mellett a dunavirágok kérészéletű nászröpte adott alapot Imre leglátványosabb, legsikeresebb felvételeihez. Talán nem is olyan furcsa véletlen, hogy a jeles természetfotós okleveles környezetkutatóként, természetvédőként épp az MTA ÖK Duna-kutató Intézetében dolgozott, és eddig folyamökológiával, dunai halakkal foglalkozott, valamint rendszeresen vesz részt különféle madártani felmérésekben is. A kérészek tömeges megjelenése a legnagyobb magyar folyóban többek között éppen annak köszönhető, hogy a környezetvédelmi intézkedések miatt már sokkal kevesebb szennyeződés kerül a vízbe.
Tánc a csillagokkal (14/17 mm; 1,3 s; ISO 800)
Imre és párja, Farkas Alexandra, már augusztus derekán részt vesz ezen a különleges eseményen a Rábán, majd a közeli Tahitótfaluban is ott a helyük, hogy újabb és újabb pazar felvételekkel és kutatási eredményekkel térjenek haza. Fényképészünk egy milliós rajzást követően csak otthonában vette észre, hogy ingének zsebe is tele lett az oda behulló rovarokkal.
Selyemutak (16/60 mm; 1,6 s ; ISO 400)
Imre kedvese nemcsak jól tűri az ilyen fotózós éjszakákat, hanem örömmel is csatlakozik. Igaz, az ő érdeklődését inkább más köti le. Különleges légköri fényjelenségeket fényképez nagy lelkesedéssel. A poláros fény környezetoptikai és biológiai vonatkozásairól megjelent kötet egyik társszerzője ő, aki a halók, szivárványok, fényívek és világító felhők nagy rajongója. Az ifjú mogyoródi hölgy az MTA ÖK Duna-kutató Intézetének tudományos segédmunkatársa. Nemrég díjat is nyertek azzal a dunavirágvédő fénysorompóval, amelyet a Rába egyik hídja alá szereltek, hogy megmentsék a lámpafényben csillogó aszfaltburkolatot vízfelületnek vélő kérészek tömegeit. Eddig ugyanis itt tömegesen pusztultak el e különleges rovarok.
Imre természetjáró. Bár nem a szó klasszikus értelmében. A Börzsönyben gyakran tesz meg 25-30 kilométereket is, de nála mindig ott van a fényképezőgép. A túra célja pedig valami fotósszempontból is különleges hely, szép kilátás vagy nem hétköznapi atmoszféra.
Felelősséggel a jövőnkért
A Gödi-ártér közvetlen szomszédságában elterülő Huzella-kert arborétumnak is beillő területén az otthonosság varázsát lelte meg a tehetséges természetfotós. Akváriumát - amelyben nem belül van a víz, hanem körötte - is gyakran elővette itt, hogy a kert apró tavacskáinak vízfelszíne alá nézhessen ezzel a módszerrel. Remélhetőleg még sokáig járhatja mindennapos rendszerességgel Imre ezt a különleges, komoly történelemmel bíró, természetközeli parkot, hiszen az ELTE Füvészkertje vette gondozásba a nagy biológus, Huzella Tivadar birtokát, amelyet még maga a család adományozott az ELTE-nek az 1950-es években.
Kék szerelem (8/17 mm; 1/25 s, ISO 800)
Octopod (2/50 mm; 1/200 s; ISO 400)
Potyó Imre pedagógusalkat. Bár kutatóként dolgozik, jeles napokon - meghívásra - örömmel tart előadásokat gyermekeknek. Sokszor készít fotókat tudományos kiadványok, lapok számára is. Ilyenkor háttérbe szorítja művészi énjét, és a témáról olyan képet is tud készíteni, amely tankönyvi egyszerűséggel mutatja be az adott faj vagy természeti jelenség mibenlétét.
Bioaeroszol (5/135 mm; 15 s; ISO 400)
Bár a legtöbb természetfotós féltve őrzi praktikáit, titkait, Imre örömmel szervez workshopokat természetfotósoknak, sőt tanfolyamokat is kezdőknek. Igazából nem a tudás átadása motiválja hanem a fiatalok szemléletformálását tartja elsődlegesen fontosnak. Tökéletesen jól látja. Az állatok, növények, gombák világára rácsodálkozó gyermekek alig pár évtized múlva döntéshozó pozíciókba kerülhetnek. Ha sikerül beléjük egy valóban környezettudatos gondolkodásmódot plántálni, nagyobb az esélyünk arra, hogy utódaink is csodálhatják majd az Imrééknek is annyi örömet szerző dunavirágrajzást és környezetünk megannyi csodáját.
- 1982-ben született.
- 2007-ben vált természetfotóssá.
- Kezdetben a madarak érdekelték, tagja az MME-nek is.
- Érdeklődése fokozatosan fordult a természet egyéb csodái iránt.
- Tagja a Nimród Fotóklubnak, a naturArtnak és a gödi Szenzor Fotókörnek.
Legrangosabb díjai
- Sony World Photography Awards, magyar nemzeti díj
- Varázslatos Magyarország, fődíj
- Golden Turtle és Milvus világpályázatok, első díj
- GDT European Wildlife Photographer of the Year, Oasis, Asferico és TransNatura világpályázatok, „magasra értékelt” elismerések
- Az Év Természetfotósa (magyarországi pályázat), dobogós elismerések
Kíváncsi vagy hogyan készülnek Imre látványos természetfotói? Videónkból megtudhatod.
A cikk megjelent a Turista Magazin 2016. októberi számában.
Kapcsolódó cikkeink:
Fókuszban a természet - Potyó Imre
Fókuszban a természet - Daróczi Csaba
A hazai természetfotósokat bemutató sorozatuk többi videóit ide kattintva találod.
