Nem túlzás azt állítani, hogy a Kelet-Mecsek minden völgyének és minden hegyének saját története van. Itt egy vár, ott egy üveghuta, erre egy skóciai királynő, amarra meg híres regényhősök jártak talán.
Őszi kikericsek
Legutóbb az Óbányai-völgyet fedeztem fel, most a Kelet-Mecsek Tájvédelmi Körzet szívébe látogattam el. Bár a világon egyedül itt élő bánáti bazsarózsák tavasszal pompáznak, az ilyenkor virágzó őszi kikericsek tengerében is legalább olyan hosszan lehet gyönyörködni.
Napsütésre várva Zengővárkonyban
Reggel, mikor elindultunk, még lógott az eső lába, ezért gondoltuk, várunk még egy kicsit a túrázással, adunk egy kis időt a napnak, hogy összeszedje magát, mi meg addig elugrunk Zengővárkonyba. Első utunk a faluszéli szelídgesztenyéshez és Rockenbauer Pál sírjához vezetett, akit végakaratának megfelelően, 1987-ben itt helyeztek örök nyugalomra. A közel negyven hektáron elterülő szelídgesztenyés ma már védett, és minden fa magántulajdonban van, erre egy tábla is figyelmezteti azokat, akik esetleg elcsábulnának a szép gesztenyéket látva. Az első fákat még feltehetően a törökök időkben ültették, nem egy több száz éves matuzsálemet is lehet itt látni. Az utóbbi évtizedekben sajnos egy gomba megtámadta a fákat, és a betegség ellen egyelőre nem tudnak hatékonyan védekezni.
Évszázadokkal ezelőtt ültették itt az első szelídgesztenyéket
Zengővárkony másik ismert látnivalója a Tojásmúzeum, amit az 1858-ben épült, gyönyörű Tájház udvarán álló kis épületben rendeztek be. Dr. Nienhaus Rózsa magángyűjteménye ötezer tojásból áll, ennek a felét állítottak ki. 21 ország, 55 tájegységének jellegzetes díszített tojásait lehet megcsodálni. A díszítések több mint harmincféle technikával készültek, a festettek mellett van karcolt, magberakásos, van, amelyiket a Himnusz soraival díszítették, sőt olyan is, amit egy fővárosi fogorvos faragott ki fogorvosi fúróval. A hagyományos tyúktojások mellett lehet látni például nandu, strucc vagy apró, festett énekesmadár tojásokat is. Számomra, egészen elképesztő, hogy mi mindent ki lehet hozni egy tojásból, egy dolog persze mindegyikhez nélkülözhetetlen, türelem és a precizitás. Na, ez a kettő belőlem pont hiányzik, ezért is csodálom azokat, akik ilyen gyönyörű alkotásokra képesek.
Közép-Európa első tojásmúzeuma abban a kis fehér épületben van
2500 darab gyönyörűen kidíszített tojást lehet itt megnézni
Szent László a viharban
Mikor kijöttünk a múzeumból, a nap is kisütött, így elindultunk eredeti úti célunk a Kelet-Mecsek szívében fekvő Püspökszentlászló felé. A kis üdülőfalu Hosszúhetény része, mindössze harminckét házból áll, és autóval nem lehet behajtani. Van egy mondás, mely szerint Püspökszentlászlón csak az egyik oldalon sütik a palacsintát. Először nem értettem, mit akarnak ezzel mondani, de a helyszínen egyből leesett; a gyönyörűen felújított, tornácos parasztházak ugyanis csak a mély völgy egyik oldalán épültek. A falu nevét Szent László királyról kapta, aki a hagyomány szerint egyszer bölényre vadászott itt, mikor viharba került, és egy barlangban talált menedéket. A király hálából megmeneküléséért, egy kápolnát emeltetett a remetéknek.
A püspökszentlászlói harangláb
Ékszerdoboz a hegyek között
Püspökszentlászló legismertebb látnivalója a kastély, és az azt körülölelő kis arborétum. A klasszicizáló stílusú késő barokk templomot és mellette álló püspöki nyaralót 1797-ben gróf Eszterházy Pál pécsi püspök építette. A kastély előtt van egy kis tó, körülötte hatalmas fenyők magasodnak, és minden oldalról meredek hegyek határolják a parkot. Az egész helynek kicsit olyan hangulata van, mintha egy bajorországi, hegyvidéki kastélyban járnánk. Az arborétumban több mint 80 fa-és cserjefaj, fajtaváltozat található, kialakítását Hettey Sámuel püspök kezdte el a 19. század végén. A már meglévő parkot további földek megvásárlásával bővítette, öntözőrendszert és ciszternát építtetett, számos növényfajt telepített, és egy Zsolnay-szökőkutat is állíttatott a kastély elé. Később vadaspark is volt itt, sőt szabadtéri úszómedence is.
A páfrányok is remekül érzik itt magukat
Az épület az ötvenes évektől egyházi szeretetotthonként működött. 1955 nyarán azonban az itt élő nővéreket az Államvédelmi Hatóság parancsára hirtelen átköltöztették Verőcére, ugyanis július 17-én itt helyezték házi őrizetbe a koncepciós perben elítélt Mindszenty József bíborost. A kastély köré magas deszkakerítést emeltek, hogy a helyiek még véletlenül se láthassák, kit őriznek ott. Mindszentyt november elejéig tartották itt, utána átköltöztették Felsőpeténybe, ahonnan az 56-os forradalom idején szabadult ki.
Püspöki nyaraló a hegyek között
2012-től a kastély jelentős felújításon esett át, akkor a főépület mellett egy zarándokszállást is kialakítottak. Az épületben egy kastélytörténeti kiállítást és egy Mindszenty-emlékszobát rendeztek be. A látogatással kapcsolatban további információt itt találtok.
Mindszenty József bíboros hónapokig élt itt házi őrizetben
Csend és béke a Réka-kunyhónál
Püspökszentlászlóról a kastély kerítése mellett a kék négyzet jelzésen indultunk el, hogy tegyünk egy rövid, tíz kilométeres körtúrát. De egyből meg is álltunk, mert a meredek hegyoldalban megpillantottuk Szent László bádogszobrát, amelyet 1903-ben egy pécsi bádogosmester készített Hettey Sámuel püspök megrendelésére.
A vadregényes Halász-patak völgyén át szűk egy óra alatt elértük a Réka-völgy bejáratában álló Réka-kunyhót. A hangulatos kis tisztást égbe nyúló fenyők ölelik körbe, a ház előtt egy matuzsálemi korú tuja áll. Jól esett egy kicsit leülni, ebédeltünk egyet, megkóstoltuk a ház mellett eredő Etelka-forrás vizét, és hallgattuk a csendet. Azt hiszem, pár nap itt, térerő, rohanás és a mindennapi nyűgök nélkül, helyrerázna bárkit, aki megfáradt a 21. századi őrületben.
Szent László szobra a püspöki nyaraló mögötti hegyoldalban
A Réka-kunyhóban térerő és világítás nincs, fűteni viszont lehet, az Etelka-forrás vize pedig kiváló
A rövid pihenő után nekiindultunk a Somos-hegynek, a fák között itt-ott a Zengő nézett ránk a völgy túloldaláról. A kék négyzet mellé becsatlakozott egy újabb jelzés, az STM, vagyis a Szent Márton Gyalogos Zarándokút is.
Szent Márton színre lép
Az üvegfúvók nyomában
Hamarosan egy újabb tematikus útvonal jelzése is feltűnt. Az Üvegesek útjának egy szakaszát korábban már az Óbányai-völgyben bejártam, most a mecseki üvegművesek emlékét felelevenítő útvonal egyik kiemelt állomását, Pusztabányát ejtettük útba. A Réka-völgyi hutahely, Óbánya és Kisújbánya után itt működött a Kelet-Mecsek negyedik üvegkészítő műhelye.
Hajdanán itt állhatott Pusztabánya
A pusztabányai üveghuták még ma is adnak munkát a régészeknek
Az erdei üveggyártás számára az itteni kiterjedt bükkösök jelentették a legfőbb vonzerőt. A fát a huta fűtéshez és az üveg olvadását elősegítő hamuzsír készítéséhez is használták. Újbánya környékéről az 1780-as évekre fogyott el a fa, akkor települt át az üvegkészítés a mai Pusztabánya területére. A telephelyen 15-20 család élt egyszerre, és érdekes, hogy az üvegfúvók a zöld és a fehér öblösüveg mellett táblaüveget is készítettek. Az üvegbánya a 19. század elejéig működött, ekkor az egyre drágábbá váló fa, a szállítási költségek emelkedése és a zselici konkurencia miatt az utolsó mecseki üveghuta is befejezte működését.
Pusztabányán láthatjuk az egykori huták maradványait, melyeknek a régészeti feltárása ma is zajlik, és egy rekonstruált üveghutát is meg lehet nézni. A két kemencéből álló huta első részében zajlott az üveg olvasztása, innen vették ki az üvegfúvók az olvadt üveget és alakították azt a megfelelő formára. Ezután rakták be a másik kemencébe, a hűtőkamrába, ahol fokozatosan hűtötték vissza az üveget szobahőmérsékletre. Ha nem így tettek volna, a frissen elkészült üvegtárgy elrepedt volna.
Egy rekonstruált üveghuta
Az egyik kemencében felforrósodott az üveg, a másikban fokozatosan lehűlt
Pusztabányáról Püspökszentlászlóra a Kis-tóti-völgyben tértünk vissza. Útközben áthaladtunk egy kis tisztáson, mely tele volt virágzó őszi kikericsekkel. A lilás-rózsaszín virágok amilyen bájosak, annyira mérgezőek is, a bennük található kolhicin gátolja a sejtosztódást.
A kora ősz színes szépségei, az őszi kikericsek
Villámlátogatás a Máré-várnál
Még volt egy kis időnk az esti buszom indulásáig, így Püspökszentlászlóról hazafelé tartva, megálltunk Magyaregregy mellett, hogy kívülről megnézzük a Máré-várat. A várhoz vezető Máré-patak völgyét Rikájónak is hívják, a néphit szerint a sötét völgyben boszorkányok élnek. Talán az ő rikácsolásukra utal ez a fura név. Régen a kisgyerekeket előszeretettel riogatták azzal, hogy ha nem viselkednek jól, a Rikájóba küldik őket.
Az egyik oldalról óriási kockának kinéző vár elődjét a 13. században építették, 1543-ban a törökök lerombolták, de még utána is állomásozott itt egy kis hadtest az újjáépített várban. Ezután azonban a vár fokozatosan veszített hadászati jelentőségéből, és a 17. század végén már romként írnak róla.
Kilátás a vár bejáratától
Máré vitéznek és öccsének Miklós vitéznek két szomszédos hegy tetején állt a vára. Máré vitézt a király hadba szólította, és a háborúból hosszú-hosszú ideig nem tért vissza. Felesége azt hitte, soha nem látja már viszont férjét. A magányos asszony szerelembe esett Miklós vitézzel, és hamarosan egy lányuk is született.
Máré vitéz évekkel később mégis visszatért, és látva mi történt, haragjában mindkét várat elpusztította, feleségével és testvérével együtt. A lányt megátkozta, és örök életére egy barlang mélyére száműzte. Szabadulásra minden hetvenhetedik évben, pünkösd hajnalán van csak esélye, ekkor ugyanis a barlang szája megnyílik, a lány kiül egy sziklára, s ha egy arra járó vadász azon az éjjelen megcsókol egy kígyót, egy békát, és egy tüzet okádó bikát, akkor kiszabadulhat. A szigorú feltételeket látva, talán nincs mit csodálkozni azon, hogy szegény lány még mindig vár a szabadulásra.
Még elsétáltunk a vár közelében található a Gergely-Éva-forráshoz, amely nevét onnan kapta, hogy Gárdonyi Géza Egri csillagok című regényének története valahonnan erről a vidékről indul. „A patakban két gyermek fürdik: egy fiú meg egy leány. Nem illik tán, hogy együtt fürödnek, de ők ezt nem tudják: a fiú alig hétesztendős, a leány két évvel fiatalabb. Az erdőben jártak, patakra találtak. A nap tüzesen sütött. A víz tetszett nekik… Az a kis falu, ahova a két gyermek való, a Mecsek egy völgyében rejtőzködik. Valami harminc vályogház meg egy nagy kőház mindössze...A kis falut sűrű fák lombozzák körül, s a lakók azt gondolják, hogy a török sohase talál oda. Hogy is találna? Az út meredek, szekérnyom nincs. Torony sincs. Az emberek élnek, halnak a kis rejtekfaluban, mint az erdei bogarak.”
Az Egri csillagok főhőseiről nevezték el a forrást
A Keleti-Mecsek tájai nemcsak meseszépek, de sok-sok érdekes történet is kötődik hozzájuk. Aki hozzám hasonlóan szeret túrázás közben röpke időutazásokat is tenni, és érdekli, vajon évszázadokkal hogyan éltek itt elődeink, milyen volt a táj és a benne élő ember viszonya, az mindenképpen vegye fel az őszi túratervek közé az itteni túraútvonalakat.
Mindenütt látni a szúrós csodabogyók kis bokrait
A cikk 2018 szeptemberében jelent meg először.
