Egy elfeledett kápolna Eger mellett

Egyedül persze nem találtam volna meg a Nagy-Eged alig ismert látnivalóit, amelyeket csak az elmúlt években fedeztek fel újra. Baráz Csaba a Bükki Nemzeti Park Igazgatóság munkatársa volt segítségemre, aki lelkes egri lokálpatrióta és alapítótagja a Kaptárkő Természetvédelmi és Kulturális Egyesületnek, amelynek köszönhetően nemrégiben újra fény derült a hegy múltjának egy elfeledett darabjára.

Izgalmas nyomozás a rejtélyes kápolna után

Az Egertől északkeletre, szigetszerűen kiemelkedő 536 méter magas Nagy-Egedet a város „házi hegyének” is nevezik, hisz annyira közel van hozzá és az egriek szívesen kirándulnak itt. A hegyet több útvonalon is bejárhatjuk, én a Nagy-Eged hegyi tanösvényt választottam, amely a hegy déli oldalán kanyarog. Az első tanösvény 1991-ben létesült itt, és az évtizedek alatt bizony nyomott hagyott rajta az idő, ezért a Kaptárkő Egyesület úgy döntött, felújítja azt.

Új táblákat is terveztek, és amikor kutatásokat végeztek a hegy történetével kapcsolatban, Havasi Norbert, az egyesület elnöke különös feljegyzésekre bukkant, egy egykori kápolna nyomaira, amelyről ma már szinte senki nem tudott. Elindult a lázas nyomozás, amelybe egyre több önkéntes, civil és szakember egyaránt bekapcsolódott.

Az első írásos emlék Barkóczy Ferenc püspök 1752-ben kelt támogató levele, amely a kápolna újjáépítéséről szól, és amelyből kiderült, hogy itt már korábban is állt egy kis templom. A hegyen remeték is éltek, akiknek emlékét földrajzi nevek is őrzik, a hegy tetején található Remete-barlang és a Remete-forrás.

A kápolnáról korabeli ábrázolások is fennmaradtak, és ezek szerint az épületet a városból is jól lehetett látni. Az 1782 és 1785 közötti 1. katonai felmérés térképe szintén jelzi az épületet, de a térképen mellé írva az is szerepel, „rudera”, vagyis ekkor a kápolna már rom volt. A nyomozás ezen a ponton újabb rejtélybe ütközött. Vajon mi az oka, hogy néhány évtized alatt magára maradt a kápolna, ahová egyébként előtte évente kétszer is körmenet indult az egri bazilikától?

Az egyik püspök felépítette, a másik lerombolta

1761-ben Barkóczy Ferencet esztergomi érsekké nevezték ki, az egri püspöki székben Eszterházy Károly követte őt, akinek a nevéhez sok más mellett az egri líceum alapítása is fűződik. Eszterházy rendkívül puritán életmódot folytatott, szigorúan betartotta a papokra vonatkozó szabályokat, és ezt a többi paptól is elvárta. Elődje Barkóczy Ferenc viszont kedvelte a barokk pompát, a fényűzést, és feltétlenül hű volt a császárhoz, Eszterházy viszont sokkal inkább kötődött Rómához. A két magasrangú egyházi vezető többször is vitába keveredett, és eltérő szemléletük nemcsak elvi síkon, de a gyakorlatban is megmutatkozott.

De mi lehetett az oka annak, hogy a Nagy-Eged hegyi kápolna is erre a sorsra jutott? A nyomozások során egy különös esetre derült fény, aminek köze lehet ehhez. 1766-ban egy férfi ruhába bújt nő szegődött az itt élő remete szolgálatába. Később ez kitudódott, a nőt elfogták és egy boszorkányperben elítélték.

Ezt követően a püspök áthelyezte a remetét, később pedig lebontatta a kápolnát. Annak berendezési tárgyait a város egy másik kápolnájába vitték, amely a Hatvani temetőben áll. Az önkéntes kutatók itt több a hegyi kápolnából származó tárgyat is megtaláltak, amelyek az érseki múzeumba kerültek.

A kápolna helyét mára visszavette a természet, falai ma már nem állnak, de egykori helyén kövekkel van teli az avar, és az épület alaprajza jól kivehető, és látszik, hogy nem is volt olyan kicsit ez a kápolna. Innen nem messze, a fák között egy másik érdekes hely bújik meg, a Remete-barlang, ami mára már eléggé feltöltődött. Fekve alig fér be ide egy ember, de a barlang eredeti állapotában sem lehetett egy tágas hajlék.

A kilátó, ahonnan egyelőre nem lehet kilátni

A hegy megújult tanösvényét 2020 májusában adták át. Aki bejárja a 4 kilométeres körtúrát, 11 állomás segítségével fedezheti fel a hegy természeti és kultúrtörténeti értékeit. Én most fordított irányban haladtam, de így is úgy is ugyanoda érkezünk.

A Nagy-Eged déli lejtőit szinte merőlegesen érik a napsugarak, a mészkő alapkőzet pedig sajátos karaktert ad az itt termelt boroknak.

A tanösvény felvezet a Nagy-Eged tetejére, ahol a Dobó Istvánról elnevezett kilátó áll, bár felmenni nem lehet rá. Rossz állapota miatt már több éve le van zárva. Jó ideje szó van a felújításáról, 2019-ben már egy látványterv is körbejárt az egri lapokban, amelyen az új építmény Dobó István sisakját idézi meg. A tervek egyelőre még nem realizálódtak, de egy idei márciusi hír szerint már kiírták a közbeszerzést.

A hegy tetejéről azonban kilátó nélkül is jó a panoráma, bár én ezt most kevésbé élvezhettem, mivel ezen a napon nagyon párás volt a levegő. A nem túl távoli Mátrából semmi nem látszott, Eger nagyobb épületeit is csak sejtettem, észak felé a Bél-kő sziklái és a cementgyár falai fehérlettek a napfényes párafüggönyön át. Két biztos pont volt, amit tisztán ki tudtam venni, az egyik az Egerhez tartozó Felnémet sárga temploma, a másik pedig az Ostorosi-víztározó.

Novemberben, mediterrán hangulatban

A Nagy-Eged 1971 óta helyi jelentőségű védett terület, ahol földtani érdekességeket épp úgy találunk, mint különleges és értékes növény-és állatfajokat. A hegy tetején például egy kis karrmezőt, ördögszántást láthatunk, de tavasszal a mészkősziklagyep értékes növényei is virágoznak.

A Nagy-Egednek sajátos mikroklímája van, egyfajta átmenetet képez a Bükk és az Alföld között, ezért számos olyan növény-és állatfaj él itt, amely jellemzően a mediterrán vidékeken honos, mint például a molyhos tölgy, a sajmeggy, a pukkanó dudafürt.

Ahogy megindulunk lefelé a hegyről, az út először melegkedvelő tölgyesben visz, majd lejjebb ritkul az erdő, és a köves ösvényen botorkálva egyre inkább mediterrán hangulatba kerül az ember. Különösen akkor, ha november közepén olyan meleg van, hogy le kell venni a túrakabátot.

Erről idén sajnos lekéstem, a cserszömörcék nagy része mostanra ledobta a lombját, de ha megdörzsöljük a lehullott leveleket, ilyenkor is lehet érezni azok kellemes, enyhén narancsos illatát.

Épp ezt szagolgattam, amikor közeli szárnysuhogás hangjára lettem figyelmes. Nagyon meglepődtem, amikor felnéztem, ugyanis egy rétisas repült felettem, egészen közel hozzám. Ha van hely, ahol nem számítanék erre a fenséges ragadozóra, akkor az a Nagy-Eged. De még fel sem ocsúdtam, amikor még egy rétisas jelent meg, kicsit magasabban, mint az előző, de ő is hosszan ott körözött a hegyoldal felett.

Egy fotogén hegynek minden jól áll

Néztem őket egy darabig, aztán cserszömörce leveleket szagolgatva tovább indultam lefelé. Elolvasgattam a táblákat, és elképzeltem a hegyoldal tavaszi és nyár eleji virágözönét, amikor olyan ritka fajok is virágoznak itt, mint például a pókbangó. Megtudtam, hogy a hegyet kétféle mészkő építi fel, és azt is, hogy sokan – a tanúhegyekre emlékeztető szigetszerű helyzete és alakja miatt- tévesen vulkáni eredetűnek gondolják azt. És a hegy, mintha maga is meg akarna viccelni, később egy felhőfoszlánnyal a tetején pár percig pont úgy nézett ki, mint egy füstölgő vulkán.

Miután elértem a tanösvény végpontját, ami egyben a kezdőpont is, a közeli repülőtérrel szemközti pihenőhely felé vettem az irányt, ahonnan remek a rálátás a Nagy-Egedre. Egy darabig a főút mellett haladtam, szerencsére aztán a szőlőültetvények aljában felfedeztem egy földutat, így nem kellett az autók mellett bandukolni. Pláne úgy, hogy minden ötödik lépésnél hátranéztem, és meg-megálltam fotózni, mert a hegy annyira jól mutatott. Hol szőlőültetvények keretezték, hol egy gyönyörű diófa kért némi figyelmet az előtérben, de a Nagy-Eged egy kiskert rozsdásodó vaskapujával is remekül mutat.

A pihenőhelynél megebédeltem, közben a szikrázó napsütésben továbbra is a Nagy-Egedet csodáltam. Innen távolról is jól kivehető a hegy közepén fehérlő hatalmas Mária-szobor, amit 2009-ben állított a St. Andrea borászat.

Tiszteletem Szent Donátnak

Eger belvárosába a legrövidebb út innen a Vecsey-völgyön át vezet, de a piros jelzés jó darabon az út mellett megy. Nem nagyon volt kedvem megint autók mellett gyalogolni, ezért inkább kerültem kicsit a szőlőhegyen vezető dűlőutakon, majd a kevésbé forgalmas Donát úton értem be a városba, ahol a Bükki Kék is elindul Felsőtárkány felé.

Útközben megnéztem a Szent Donát oszlopot, amely szerényen bújik meg az út mellett, pedig az év bizonyos időszakában kiemelt szerep és nagy felelősség hárul rá. A szőlősgazdák ugyanis Szent Donát közbenjárását szokták kérni azért, hogy gazdag termésük legyen.

Eger belvárosában persze sorra jöttek az ötletek, hogy mit kellene még megnézni, de a vonat indulásáig már nem volt sok időm, ezért a belvárosban csak legeltettem a szemem a hangulatos utcákon, a szép épületeken, és közben már egy következő egri kiruccanást tervezgettem.

Aki pedig szeretne egy hosszabb túrát is tenni a Nagy-Egeden és annak környékén, annak ajánlunk egy útvonalat.