Azt gondolnánk, hogy a kétéltűekre nem jellemző az utódgondozás, pedig a békák, gőték és szalamandrák között is akadnak gondos szülők. De vajon mitől függ, hogy ki vigyáz a petékre? Erre kereste a választ egy nemzetközi kutatás, amelyben magyar szakemberek is részt vettek.
Közel 200 szalamandrafaj utódgondozási viselkedését tanulmányozta egy nemzetközi kutatócsoport, benne az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat és a Debreceni Egyetem kutatói: Dr. Vági Balázs tudományos munkatárs, a tanulmány vezető szerzője, Székely Tamás professzor és Dr. Végvári Zsolt, a Vízi Ökológiai Intézet igazgatója.
Ki vigyáz a petékre?
A farkos kétéltűek (szalamandrák és gőték) fajszáma csak mintegy tizede a békákénak, és viselkedésük is kevésbé változatos, de pont ez az egyszerűség teszi őket jó modellcsoporttá, például az utódgondozás eredetének tanulmányozásához.
A farkos kétéltűek között akadnak elevenszülők, mint például a nálunk is élő foltos szalamandra, de a többség petét rak. Esetükben az utódgondozás a peték őrzésében nyilvánul meg. A két fő kérdés, amire kíváncsiak voltak a kutatók ez utóbbival kapcsolatban, az az, hogy milyen feltételek esetén és melyik szülő teszi ezt.
A farkos kétéltűek többségénél a törzsfejlődés során a megtermékenyítés átalakult belsővé.
A hímek egy spermatokot raknak a talajra vagy a vízfenékre, amit a nőstény a kloákájával felszippant.
Dunai tarajosgőte
A ma is élő ősibb, még mindig külső megtermékenyítésű családokban, ha van gondozás, akkor az apa őrzi a petéket, míg a farkos kétéltűek nagyobb hányadát kitevő belső megtermékenyítésűeknél az anya. Mindez valószínűleg azért alakult így, mert az őrző egyed biztosabb abban, hogy csakugyan szülője az utódoknak.
Az őrző apák nagyok, erősek és sokszor területet védenek a vetélytársaktól, ahová több nőstény is lerakhatja petéit.
„Ez jellemező például az óriás szalamandrákra. Ezek a legnagyobb kétéltűek: akár a másfél méteres hosszúságot is elérhetik. Általában víz alatti barlangokat védenek, és ott várják a nőstényeket. Egy-egy ilyen barlangban több nőstény is lerakhatja a petéket, amiket aztán a hím megtermékenyít és őriz” – mondja Dr. Vági Balázs a Debreceni Egyetem kutatója, a tanulmány vezető szerzője.
Barlangoktól az esőerdőkig
A belső megtermékenyülésű fajoknál a nőstény a párzás helyétől távol is lerakhatja a petéket, akár szárazföldi környezetben is.
Azok a fajok tudnak messzebb merészkedni a víztől, amelyek a fejlődés során kihagyják a lárvaállapotot.
Ilyen például a tüdőtlen szalamandrák többsége. Ezeknél a fajoknál a nedves bőrön keresztül történik a gázcsere, de mivel az egyedfejlődés során kimarad a lárvaállapot, olyan élőhelyeket is meg tudtak hódítani, mint a trópusi esőerdők lombkoronája vagy a barlangok, például Szardínia szigetén.
Barlangi szalamandra petéivel
A Szardínia szigetén élő barlangi szalamandra fajok a barlangok falára és mészkőhasadékokba rakják le petéiket, amelyeket a nőstény a kikelésükig őriz. Ez néhány hetet vagy akár hónapokat is jelenthet. Mivel azonban ezeknek az állatoknak a testhőmérséklete igazodik a külső hőmérséklethez, a barlangok hűvösében anyagcseréjük lelassul, így simán kibírják ezt az időszakot.
A hazai gőték elrejtik a petéiket
A maguk módján a hazai gőtefajok is gondoskodnak a petékről. Az anya állatok petéiket egyesével rakják le, és tekintve, hogy több száz petéjük van, ez eltart egy pár hétig.
A petéket vízi növények leveleire rakják, jól elrejtik azokat, sőt gyakran be is csomagolják a levélbe a petéket.
"Érdekes, hogy ez a viselkedés minden hazai fajra jellemző, ahogy az is, hogy nem minden petét csomagolnak be. Ennek okát azonban egyelőre nem tudjuk." - magyarázza dr. Vági Balázs.
Alpesi gőte
Egyébként ez az őszi időszak a gőték éves aktivitásának második csúcsa. Tavasszal azért látni őket nagyobb számban, mert akkor a szaporodóhelyekre sietnek, ősszel pedig már a telelőhelyekre igyekeznek. Az aszály miatt sajnos a kétéltűek megritkultak, de ahol vannak még, ott most nagy tömegben lehet őket látni.
Veszélyek minden irányból
Sajnos a farkos kétéltűek változatossága nagy veszélyben van. Az élőhelyek elvesztése, a kétéltűeket világszerte pusztító szélsőséges aszályok és a rajzóspórás (kitrid) gomba mellett a szalamandrákat egy rájuk specializálódott, rokon gombafaj is támadja. A fenyegetések miatt a fajok legtöbbjének kereskedelmét betiltották az Európai Unió és az Egyesült Államok területén.
Az őshonos fajainkat pedig igyekeznünk kell helyben megvédeni, ezen a téren örvendetes fejlemény a közelmúltból a foltos szalamandra egyetlen budapesti élőhelyének védetté nyilvánítása. A szalamandrák rejtetten élnek, ritkán láthatók és viselkedésük kevéssé ismert – ennek ellenére ökológiai és evolúciós szempontból jelentős csoportról van szó, melynek mindent meg kell tenni a megőrzéséért.
Foltos szalamandra
A farkos kétéltűek rendjébe, azon belül is a szalamandrafélék családjába hat hazai faj tartozik.
- foltos szalamandra (Salamandra salamandra)
- alpesi gőte (Ichthyosaura alpestris)
- közönséges tarajosgőte (Triturus cristatus)
- alpesi tarajosgőte (Triturus carnifex)
- dunai tarajosgőte (Triturus dobrogicus)
- pettyes gőte (Lissotriton vulgaris)
A farkatlan kétéltűek, vagyis a békák 12 fajjal képviseltetik magukat.
