Az Erdélyi-medence délkeleti csücskében hatalmas erődfalként magasodik a Kárpátok egyik leglátványosabb gerince, a Királykő. A hegység geomorfológiai (felszínalaktani) jellemzői miatt inkább a Déli-Kárpátokhoz tartozik, de geológiai (földtani) felépítése alapján a Keleti-Kárpátokhoz lenne indokolt a besorolása.
A környezetéből markánsan kiemelkedő, keskeny és „borotvaéles”, közel észak-déli csapású mészkőgerinc csipkézett ormai 2100-2200 m között hullámoznak, legmagasabb pontja a 2238 m magas Pásztor-csúcs. Földtani felépítése és felszínformái eltérnek a környező hegységekétől.
A Királykő üledékes kőzeteinek alapanyagai a földtörténeti mezozoikum (középidő) különféle mélységű tengereiben rakódtak le, mint mésziszap. Az elhalt élőlények (pl. egysejtűek, algák, puhatestűek) szilárd, főleg kalcium-karbonátból álló alkotóelemeiből képződött karbonátos iszapok a későbbi kőzetté válási (diagenetikus) hatásoknak köszönhetően kemény mészkővé alakultak. Ezek a jura időszak végén (titon korszak), kb. 150 millió évvel ezelőtt lerakódott karbonátos üledékes kőzetek alkotják ma a Királykő masszívumának döntő részét. A hegység bizonyos részein megjelennek az ennél kicsit fiatalabb, kréta időszaki konglomerátumok is (a szomszédos Bucsecset ezek alkotják).
A nagy vastagságú szedimentekkel „kibélelt” üledékgyűjtőt a kréta időszak későbbi szakaszaiban olyan kompressziós (összenyomásos) erőhatások érték, amelyek ahhoz vezettek, hogy a korábban lerakódott kőzeteknek egy kisebb és egyre jobban szűkülő térben kellett alkalmazkodniuk a rendelkezésre álló új térhez (ún. „harapófogó effektus”). Ezt csak úgy tudták megoldani, hogy egymásra csúsztak és hatalmas takarókként, függőlegesen egymásra préselődtek. Az így kivastagodó földkéreg lassú emelkedésbe kezdett, melynek hosszú földtani időben számolva egy hegység lett az eredménye, a Királykő.
A fent leírt folyamatoknak jól meghatározott lemeztektonikai okai vannak, amelyek a Kárpát-medence aljzatát alkotó lemeztöredékek mozgásaival kapcsolatosak. A Királykő kialakulása csak egy nagyobb hegységrendszer (az Eurázsiai) létrejöttének apró láncszeme volt.
A képen is látható képlékeny deformációs elem (gyűrt redő) létrejötte is a Királykő szerkezetfejlődési eseményeihez köthető. A Zernesti-szoros oldalában található gyűrődés arról tájékoztat minket, hogy a felszíni körülmények között ridegen, az erőhatásokra eltöréssel válaszoló mészkő valaha a földkéreg mélyebb régióiban helyezkedett el. A mészkő nagyobb mélységben (ahol a hőmérséklet is nagyobb) az őt érő kompressziós erőhatásokra úgy válaszol, hogy képlékenyen deformálódik, azaz meggyűrődik. Mivel erre a felszíni körülmények között nem lenne képes, ezért bizonyosak lehetünk benne, hogy a Királykő mészkövei valaha a mélyben voltak, s csak a későbbi tektonikai események hozták ismét a felszín közelébe.
Még több A kövek mesélnek blogbejegyzést itt olvashatsz.
