Érdekesen alakuló szavazás végén egy kevésbé ismert, apró, ezüstös pikkelyű őshonos halunk lett az idei győztes.
Idén 16. alkalommal rendezte meg az Év hala választást a Magyar Haltani Társaság. A decemberben zajló közönségszavazás során – a korábbi évek gyakorlatához hasonlóan – három jelöltre lehetett leadni a voksot: a dévérkeszeg (Abramis brama), a kurta baing (Leucaspius delineatus), és a vágódurbincs (Gymnocephalus cernua) szállt versenybe a címért.
A 2024. december 31-én éjfélig beérkezett 3586 szavazat 26 százalékával a vágódurbincs harmadik lett, a dévérkeszeg 30,7 százalékkal a második, a győztes kurta baing pedig a voksok 43,3 százalékát szerezte meg.
Hackelés gyanú
Volt némi aggodalom a szavazás tisztaságát illetőleg. A Magyar Haltani Társaság Facebook-oldalán közétett információk szerint december 30-án még nagy előnnyel a dévérkeszeg volt esélyes a cím elnyerésére, azonban az éjszaka hirtelen emelkedni kezdett a kurta baingra leadott szavazatok száma. A társaság hackelésre kezdett gyanakodni, és mivel hasonló eset már történt velük, ezért december 31-én 12 órára tervezett időpont helyett már 10-kor leállították a szavazást.
Nem sokkal később kiderült, egy videómegosztó tartalomkészítője osztotta meg véleményét az Év hala választásról laikusként, ahol a számára szimpatikus kurta baingot kezdte el népszerűsíteni, illetve szavazásra buzdítani követőit: ennek következtében rengetegen kezdtek kattintani a fent említett halra. Az eset rövidúton tisztázódott, és a társaság úgy döntöttek, hogy 31-én éjfélig újra megnyitják a szavazófelületet.
A kurta baing (Leucaspius delineatus) a sugarasúszójú halak osztályának pontyalakúak rendjébe, ezen belül a pontyfélék családjába tartozó apró, őshonos hal. Megtalálható a Rajna és a Duna vízgyűjtő területétől egészen az Urálig és a Kaszpi-tengerig. Teste megnyúlt és vaskos, háta és hasvonala enyhén ívelt. Rövid, tompa orra és jellegzetesen nagy szemei figyelemfelkeltőek. Szája felső állású, a nagy szájhasíték meredeken felfelé irányul. Alsó állkapcsa kampószerűen felhajlik, így szinte álarcszerűen takarja a fejét.
Általános mérete 6–8 cm között mozog, de ritkán akár 10 cm-re is megnőhet. Pikkelyei aprók, ezüstösek, és könnyen lehullanak. Táplálékát főként planktonikus élőlények, árvaszúnyoglárvák és a vízfelszínre hulló apró rovarok alkotják. Szaporodása április és július között zajlik, amikor párosan rakják le az ikrákat. A nőstény 100–150 darab ikrát ragaszt vízi növényekre, amelyeket a hím őriz és gondoz.
Élőhelyként a lassan áramló vagy állóvizeket kedveli, például tőzegbányatavakat, holtmedreket és alföldi csatornákat. Nagyobb folyóinkban többnyire csak az áradások után jelenik meg a hullámtereken. Jellegzetes bélyege a farokalatti úszó tövén található pontsor, valamint az oldalvonal, amely csupán az első néhány pikkelyen látható. Élőhelyeinek eltűnése és az inváziós fajok terjedése miatt állományai jelentősen visszaszorultak. Hazánkban védett faj, természetvédelmi értéke 10 000 Ft.
