Stílszerűen a Duna-parton, rajzás idején ültünk le beszélgetni dr. Kriska Györggyel, aki egy évtizede kutatja a dunavirágokat. Néhány éve kollégáival megalkotta a kérészek megmentését szolgáló fénysorompót, ami igazi hungarikumnak számít, és idén már két helyen is működött.
Aki ezekben a hetekben az Árpád híd környékén járt, annak bizonyára feltűntek a híd pillérein világító kék fényű lámpák. Ezek nem a város díszkivilágítását kívánják még tovább fokozni, egész más céljuk van; segítő szándékkal kerültek oda, a védett dunavirágok érdekében.
Dr. Kriska Györggyel és fiával, Kriska Ferenccel augusztus végén találkoztunk a Margit-szigeten, ahol ebben az időszakban gyakran feltűnnek kameráikkal, hogy a védett dunavirágok rajzását megfigyeljék, filmezzék, illetve vizsgálják a kérészek védelmére felszerelt magyar találmány, a fénysorompó hatékonyságát.
Kriska György a vízi gerinctelenek kutatója, az ELTE egyetemi docense, az MTA doktora és HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézetének tudományos tanácsadója egy évtizede foglalkozik a fehér kérésznek is nevezett dunavirágokkal.
A faj tömeges rajzását 2012-ben figyelték meg először. Negyven évnyi szünet után újra.
Azóta Kriska György a kutatás mellett rengeteg cikket írt, sok-sok előadást tartott, több filmet is készített a dunavirágokról, a legfrissebbeket már gimnazista fiával együtt. Ahogy egy ismerőse mondta neki, mára igazi Dunavirág-influenszer lett belőle, akinek nemcsak a faj védelmében vannak komoly érdemei, de abban is, hogy ma már a tiszavirág mellett a dunavirágot is ismerik az emberek.
Este nyolc körül ülünk le a margitszigeti lépcsőkre, a fénysorompók kék lámpái már égnek, Ferenc kameráival már teljes készenlétben várja a rovarokat. A dunavirágok pedig negyed 9 körül menetrendszerűen meg is érkeznek, mintha csak egy látványos előadás venné kezdetét a Duna felett. Velük együtt a folyó közepén a sirályok is egyre nagyobb számban röpködnek, bőséges vacsora vár ma rájuk. A fotózáshoz felkapcsolt lámpák fényében látjuk, hogy egyre több kérész repül felénk a víz felett. Számomra úgy tűnik, rengetegen vannak, György azonban azt mondja, az idei egyáltalán nem számít erős rajzásnak.
Turista Magazin: Mi lehet az oka annak, hogy egyes években sok kérész repül, máskor meg kevés?
Kriska György: Úgy tűnik, hogy ez elsősorban a lárvák számára elérhető táplálékmennyiségtől függhet. A lárvák az aljzatban élnek és főleg algákkal táplálkoznak, amelyek bevonatot képeznek a köveken. Mikor fejlődhetnek jobban a dunavirág lárvák? Akkor, ha több a táplálék. Mikor több a táplálék? Ha több fényt kap az aljzat, ahol a fotoszintetizáló algák élnek. Mikor kap több fényt? Akkor, ha alacsony a vízállás. Ha visszamenőleg megnézzük, akkor 2012 óta mostanáig 2018-ban volt a leggigantikusabb rajzás. A vízállás akkor extrém alacsony volt, például Pócsmegyernél, a főágban majdnem gyalog át tudtak menni egyik partról a másikra. Akkor már július végén elkezdődött itt a Dunán a rajzás, és eltartott egészen szeptember elejéig. Akkor olyan nagy rajzások voltak, hogy a szél által elsodort állatokból több tíz kilométerre a Dunától, például Veresegyházán vagy máshol is Gödöllő térségében kérészcsóvák alakultak ki az utcai lámpáknál. Most viszont, ha megnézzük, idén kétszer is volt hosszantartó magas vízállás. Én ennek tudom be, hogy idén nem alakultak ki akkora rajzások
TM: A rajzásnak pontos forgatókönyve van. Mi a menete ennek a látványos eseménynek?
K. GY.: Este 8 óra után 15-20 perccel jelennek meg a dunavirágok. A lárvák a kavicsos mederben fejlődnek 4-5 hónapig, az áprilisi petéből való kibújástól a júliusi végi, augusztusi kirepülésig. A rajzás során először a hímek jönnek ki. Miután előbújtak, még le kell vedleniük, ez általában a parton megy végbe. A hímek nem is nagyon távolodnak el a rajzás helyétől, ott próbálnak nőstényt találni. Ha sikerül, párosodnak a nőstényekkel, majd elpusztulnak, a nőstények viszont pár kilométert megtesznek a folyásiránnyal szemben, ott rakják le petéiket, majd ők is elpusztulnak. De a tömegesen repülő nőstények nem mindennap jelennek meg egy adott folyószakaszon. Azt, hogy hímek vagy nőstények, szabad szemmel, röptükben nem egyszerű megállapítani. Mi is lassított felvételen nézzük őket vissza, és azon látszik, hogy a hímeknek két fonálszerű testnyúlványa van, míg a nőstényeknek három.
TM: Idén mikor indult meg a rajzás, és meddig tartott?
K. GY.: Augusztus 17-én figyeltünk meg előrajzást a Római-parton, augusztus 25-én láttunk először tömegesen nőstényeket is Pócsmegyernél. A rajzás idén szeptember első hetében ért véget. Itt, az Árpád hídnál általában esténként 9 körül lecseng az egész, és negyed 10-re az utolsó kérészek is eltűnnek.
TM: Ha nem lenne a híd, és nem lennének a mesterséges fények, meddig repülnének el a nőstények?
K. GY.: Olyan 2-3 kilométeres kompenzációs repülést folytatnak, így érik el, hogy a vízbe kerülő peték nagyjából ugyanazon a helyen érjék el a mederaljzatot, ahol korábban ők is sikeresen kifejlődtek, másrészt pedig így újabb folyószakaszokat is meg tudnak hódítani. A híd árnyéka és tükörképe azonban megállítja a kérészek repülését. Ők ugyanis a folyófelszínről visszavert, vízszintes poláros fényt követik, ami a hídnál eltűnik, és ez olyan számukra, mintha kiértek volna a partra. Ilyenkor összezavarodnak, nem tudják, hogy mi van, feltorlódnak, keresik a kiutat, és felrepülnek a híd lámpáihoz. Ott meglátják az aszfaltos utat, ami szintén poláros fényt tükröz, ezért hiszik azt, hogy az víz. Azt lehet megfigyelni, hogy amint felérnek a híd fölé, két lehetőségük van. Vagy észreveszik az aszfaltot, leszállnak, és rögtön lepetéznek, vagy felrepülnek a lámpákhoz, és ott őrületes táncba kezdnek, aminek a végén elpusztulnak.
TM: Az önök, egészen pontosan az Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézetének és az ELTE Fizikai és Biológiai Intézeteinek kutatói által kidolgozott, és néhány éve már a gyakorlatban is bizonyító fénysorompó nemzetközi szinten is komoly elismerést vívott ki. Hogyan segít a fénysorompó a kérészeknek?
K. GY.: Azon sajnos nem tudunk segíteni, hogy a híd alatt továbbhaladjanak, nem tudtunk olyan eszközt kitalálni. Az lett volna a legjobb, hiszen akkor maga a természetes folyamat végbemehetett volna. Ezért valahogy ott kell a kérészeket tartani a hidak alatt, hogy a folyóba kerülhessenek a petéik, és biztosítva legyen az utódgeneráció. Ez a fénysorompó, a kék lámpák ezt a célt szolgálják. Ha nagy – több tízezres – rajok vannak, akkor olyan vonagló kérészcsóvák alakulnak ki, amelyek elérik a vizet. Ha belecsapódnak a vízbe a rovarok, akkor ott is maradnak, és akkor belerakják a petéiket. Ha kisebb rajzás van, akkor a végkimerülésig ott röpdösnek a kék lámpáknál, aztán leszállnak a vízre, és ott rakják le a petéiket. Itt is csapdába esnek, a peték azonban megmenekülnek, és az utódgeneráció kifejlődhet. Ha viszont felmennek a hídra, akkor a szárazon pusztulnak el velük együtt a peték is. Ráadásul az elpusztult kérésztetemek közlekedésbiztonsági szempontból is problémát jelentenek.
TM: Miért pont kék színűek a lámpák?
K. GY.: Vizsgálatokkal teszteltük, hogy melyik fényre legérzékenyebbek a kérészek. Letkésnél az Ipoly-hídra lámpákat raktunk ki, amelyeknek a színe a teljes spektrumot lefedte, az UV-től az infravörösig, és azt mértük, hogy melyikre mennyi állat megy. Akkor sikerült megállapítani, hogy a kék és az UV-fény vonzza a legtöbb dunavirágot.
TM: A tahitótfalui Tildy Zoltán hídnál már 2019 óta működik a fénysorompó, itt ráadásul szabályozható erősségű izzókat is felszereltek, és a közvilágítást is kisebb erősségűre állítják ebben az időszakban. Ott milyen tapasztalatok vannak?
K. GY.: Minden évben vizsgáljuk a fénysorompó hatékonyságát. A kék lámpáknál, illetve a híd lámpáinál is a fotózzuk a kérészeket. Ebből meg lehet állapítani, hogy a rovarok hány százalékát tudják a kék lámpák ott tartani. Azt láttuk, hogy közel 100%-os a hatékonysággal működik a fénysorompó.
TM: Budapesten az Árpád hídon kívül más hidakra is érdemes lenne fénysorompót tenni?
K. GY.: Itt minden évben tömegesen rajzanak a kérészek, de nem mindegyik hídra igaz ez. 2012-ben, amikor az első tömegrajzásokat lehetett megfigyelni, az egyik első észlelés pont épp az Árpád hídhoz kötődik. Szerintem a Déli és az Északi összekötő hídhoz, illetve a Megyeri hídhoz is érdemes lenne ilyen fénysorompót felszerelni. Tavaly a Margit hídnál is sokan voltak. Ott egyébként akkor az az érdekes hatás állt elő, hogy a nagy tömegben repülő kérészrajokat az erős oldalszél besodorta a Margit körútra, még az aluljáróba is bementek. Sok ember akkor találkozott velük először. A 2018-as óriási dunavirág-rajzáskor sikerült elérni, hogy a Duna Aréna kék fényeit – ami szintén nagyon vonzotta a dunavirágokat – is lekapcsolják esténként a kérészek érdekében.
TM: A közeljövőre nézve egyéb terveik is vannak, például egy monitoringrendszert is szeretnének kiépíteni.
K. GY.: Ez egy citizen science – jellegű együttműködés lenne, amelynek keretén belül az amatőr megfigyelők feltölthetnék az adataikat, és ez később a kutatók számára is fontos adatbázis lehetne. Szeretnénk több hídra is fénysorompót szerelni. Erre próbálunk most forrást szerezni azzal a szlovák–magyar Interreg-pályázattal, amelyben a WWF Magyarország, a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság, a Pest Megyei Önkormányzat, a Fővárosi Önkormányzat, az ELTE és két szlovák civil szervezet is részt vesz.
Egyébként több épülő híd tervezői is megkerestek már bennünket. Például a győri és paksi hídnál is tervben volt a fénysorompók beépítése, de aztán ezek takarékossági okok miatt sajnos mégsem valósultak meg. Dunabogdány és Kisoroszi között is terveznek egy kerékpáros hidat, ami elég kritikus helyen van, itt ugyanis jelentős dunavirág-populáció él, és itt is olyan tömegeffektusok léphetnek fel majd a hídnál, mint az Tahitótfalunál is történik. Közlekedésbiztonsági szempontból ez még nagyobb problémát jelentene, hisz a kerékpárosok esetében még veszélyesebb, ha elcsúsznak az egybefüggő rétegben felhalmozódó, elpusztult kérészeken. Ezért is fontos lenne, már a tervezésnél kalkulálni a fénysorompóval. Én egyébként nem tartom szerencsésnek ezt a hidat, hisz itt van kompjárat, amivel a kerékpárosok is át tudnak menni. Ha ez továbbra is így maradna, megelőzhető lenne egy ilyen jellegű környezeti terhelés.
TM: A kutatás és a természetvédelmi munka mellett komoly és sokrétű ismeretterjesztő tevékenységet is folytat, sőt közösségi mentőakciót is szerveztek már.
K. GY.: Igen, tavaly Szentendrén kivilágított kenukkal segítettük a kérészeket. Erre a speciális kérészmentő akcióra azért volt szükség, mert ha nagy rajzás van, a kérészek kimennek a sétány lámpáihoz, és ott alakulnak ki a csóvák. Ezt akartuk megakadályozni azzal, hogy kivilágított kenukkal bementünk, és a víz fölött tartottuk őket. Az elmúlt években leforgattunk három filmet a dunavirágokról, számtalan tudományos ismeretterjesztő cikkeket írtunk, amit lehet, mi megtettünk. Azt gondolom, hogy elég nagy nyilvánosságot kapott a téma, és bízom benne, hogy ez is segíti a dunavirágok védelmét.
A kérészek rendjének világszerte kb. 3330 ismert faja van, a hazai fajok száma nem éri el a 100-at. Legismertebb fajuk nálunk a tiszavirág, amely igazi hungarikum, hisz csak a Tiszában és annak mellékfolyóiban él.
A színe miatt fehér kérésznek is nevezett dunavirág (Ephoron virgo) nemcsak nálunk fordul elő, az elmúlt két évtizedben egyre gyakoribb Európa folyóvizeiben is. Itthon a 60-as években még láttak dunavirágokat, aztán negyven évnyi szünet következett. A kérészek nagyon érzékenyek a vízminőségre, ezért is jó indikátor fajok. A dunavirágok is a Duna vízminőségének javulásával párhuzamosan tértek vissza, és jelentek meg újra 2012-ben. Azóta minden évben rajzanak. Hol többen, hol kevesebben. A Duna mellett, annak mellékfolyóin, a Rábán és az Ipolyon is jelentős állományok élnek.
A dunavirág közismert rokonánál, a tiszavirágnál kisebb, kb. 3 centis, fehér és kevésbé díszes, rövidebb ideig is él. Míg a tiszavirág lárvák három, addig a dunavirágok egy évig fejlődnek az aljzatban.
A petékből kikelő lárvák néhány hónapos fejlődése során tizenötször-tizenhatszor vedlenek, és igen fontos szerepük van a folyóvízi ökoszisztémában. Egyfelől táplálékot jelentenek a halak számára, másrészről táplálkozásukkal az aljzatlakó algatömeg szabályozásában játszanak szerepet.
A dunavirág védett, természetvédelmi értéke 10 ezer forint.
Kriska György dunavirágokról szóló filmjeit itt találjátok:
Kriska György You Tube csatornáját és Poláros világ elnevezésű blogját is érdemes követni.
