Egészen elképesztő látvány a kicsinyeit hordozó rétifarkaspók-mama, de a faj nemcsak emiatt érdekes. Mint a többi farkaspók, ez is rendkívül ügyes ragadozó, és a pókok többségével ellentétben remekül lát, így nem sző hálót, hanem egyszerűen elragadja az áldozatát.
A rendszertani család képviselői általában kevéssé nyerik el az arachnofóbiások bizalmát, ugyanis a legtöbbjük jól megtermett példány. Magyarország legnagyobb pókja, a 10 centi lábfesztávolságú szongáriai cselőpók is közéjük tartozik, de hazánkban rajta kívül még több, mint hatvan farkaspókfaj fordul elő.
Amit általában csak így, farkaspókként emlegetünk, az hivatalosan a réti farkaspók nevű faj. Még az elmúlt hetek során is rengetegen voltak kíváncsiak arra a tavalyi cikkünkre, amiben Kléri János látványos fotóit adtuk közre egy, a családját a hátán cipelő réti farkaspókról, így itt az ideje, hogy részletesebben is bemutassuk ezt az érdekes lényt, amivel nyár vége-ősz elejefelé nagyobb eséllyel találkozhatunk.
Mamahotel
A réti farkaspók beszédes latin névvel büszkélkedhet: Hogna Radiata, amiből utóbbi azt jelenti, „sugaras”, és ez a testén középről sugárirányba szétfutó csíkjaira utal. Ahogy a nagy magyar polihisztor, Herman Ottó írja Magyarország pók-faunája című művében,
a farkaspókok legtöbbje a talajhoz hasonlít, a melyen tartózkodik s csak mozgásával árulja el jelenlétét,
és valóban, a réti farkaspók feketés-barnás-sárgás rejtőszínnel rendelkezik, de a hímek kicsit sárgásabbak a nőstényeknél. Emellett kisebbek is: míg az ő testük 9-18 mm-esre nő meg, a nőstények elérhetik a 25 mm-t is. A farkaspókokat a szemük alapján is be lehet azonosítani. Nyolc van nekik összesen, ebből két nagyobb középen, alatt négy kisebb, és még kétoldalt is található az előtestükön egy-egy.
Ősszel van a réti farkaspókok párzási időszaka, ezután a nőstény ás egy kis mélyedést, és ott kokont készít, ebben a zsákocskában vannak a petéi. Ezután az utóteste végén elhelyezkedő fonószemölcsökhöz rögzíti a petecsomót, így mindenhova magával viszi az utódait, egy darabig még azután is, hogy azok decemberben kikeltek a petékből, egészen pontosan április-májusig, a fiatal pókok első vedléséig. A kicsik egy selyemszállal rögzítik magukat anyjukhoz, így akkor is visszatalálnak hozzá, ha leesnének a hátáról.
Üldözi az áldozatát
Réti farkaspókkal bárhol találkozhatunk Magyarországon, de elsősorban meleg, száraz területek lakója, így előszeretettel tanyázik például füves pusztákon. Remekül lát. Kiszemelt áldozatát (valamilyen rovart) nem hálóval fogja meg, hanem szabályosan levadássza:
ráfut, ha kell, ugrik is, megragadja a lábaival, megmarja, majd megfogja a csáprágóival, elviszi és megeszi.
A réti farkaspók egész Európában megtalálható (északot leszámítva), de egészen Észak-Afrikáig és Közép-Ázsiáig elterjedt. A kertek, parkok, sőt, még az otthonunk sem idegen terep számára, bár a házakba nem olyan gyakran masírozik be (ez rendszerint augusztus-szeptember tájékán fordulhat elő), és nincs is különösebb félnivalónk tőle.
Ezek a példányok általában ivarérett hímek, amelyek nőstényeket keresnek, vagy épp élelem után kutató nőstények, kokonnal vagy kispókokkal a hátukon.
Kell-e félni a réti farkaspók marásától?
Röviden a válasz: nem. A réti farkaspóknak esze ágában sincs magától megtámadni minket, legfeljebb védekezik, ha háborgatjuk, de ez nemigen szokott előfordulni, mert ha teheti, kerüli az embert, és kézbe venni se nagyon hagyja magát. A szintén a farkaspókok családjába tartozó cselőpókok egy fokkal harciasabbak, de ők is inkább csak akkor, ha megzavarjuk őket földbe vájt járataikban.
A pók tehát nem szívesen pazarolja a mérgét, ez már csak abból is látszik, hogy sokszor minimális mennyiséget használ fel a maráskor, inkább csak elijesztésképp. Ha a darázs- és a pókcsípést kellene összehasonlítani, mondhatjuk, hogy az utóbbi
valamivel fájdalmasabb, viszont a pók sokkal ritkábban marja meg az embert.
Egy szó, mint száz: a réti farkaspók csípése legfeljebb bőrpírt, viszketést és duzzanatot okozhat, de a fájdalom nem tartós, nincs tőle komoly félnivalónk.
