Február közepén, hó híján nem könnyű olyan célpontot találni a természetben, ami a nyári zöld vagy az őszi arany-vörös kulisszák nélkül is látványos, pláne, ha újdonságot szeretnénk mutatni az olvasóknak. Ezúttal azonban igazi négyévszakos csemegére akadtunk a főváros közelében.
Tavasszal a zöld ezernyi árnyalata, nyáron a tavirózsák, ősszel a színkavalkád, télen pedig a jeges csodavilág varázsolja el az embert a Veresegyház tavait körülölelő tanösvényt járva – ígérik a vonatkozó weboldalak. De mi a helyzet akkor, ha ezek közül aktuálisan egyik sem érvényes, mert az időjárás éppen most fordul át télből tavaszba, így a jégnek már csak megkésett hírmondói maradtak, az első rügyek viszont még váratnak magukra? Elárulom: a tórendszer akkor is csodaszép, és ezt Csanádi Márton fotós kollégámmal nyomban be is bizonyítjuk.
A Budapesttől 25 km-re fekvő Veresegyházra autóval érkeztünk, amit a strand parkolójában hagytunk. A város vonattal is könnyedén elérhető Budapestről, a Nyugati pályaudvarról. A legtöbbeknek Veresegyház bizonyára a medveotthon miatt ismerős, és itt jegyezném meg, hogy szuper családi program lehet a medvék meglátogatása után tenni egy nagy sétát a tavak körül. Hatalmas kihívásra nem kell számítani: a terep többnyire sík, a táv pedig egyáltalán nem megerőltető. A mi okosóránk 5,6 km-t mért, bár azt hozzá kell fűzni, hogy a tanösvényről szóló weboldalak és a hivatalos vezetőfüzet is mást írnak az útvonal hosszáról.
Már a tanösvény elején ez az idilli kép fogad bennünket a Malom-tavon, és később is fotogénebbnél fotogénebb tájak váltják egymást
A Veresegyházi tavak tanösvény 11 állomásból áll, amit facölöpök és itt-ott kopott kék-fehér, tündérrózsát ábrázoló jelzések mentén járhatsz be, de ezekre nem érdemes támaszkodni, mert sok helyen alig észrevehetőek. Ez azonban lényegtelen: elég a tópartot követni, és biztos lehetsz benne, hogy jó úton jársz. Klasszikus tanösvénytáblákat nem fogsz találni, ha azonban szeretnél többet megtudni a tavakról és azok élővilágáról, ide kattintva töltheted le a vezetőfüzetet. (Amit egyébként a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság Zöld Pont Irodájában nyomtatott formában meg is lehet vásárolni.)
A középkor nyomai Veresegyházon
Utunk a Malom-tónál kezdődik, ami nem kevesebb, mint 600 éve létezik – oklevélben már az 1400-as évek elején említették. A Sződrákosi-patak felduzzasztásával hozták létre, ami az egykori gazdag rákállományáról kapta a nevét. Sajnos mára az őshonos folyami rák kipusztult a környékről, helyette invazív cifrarákkal találkozhatunk az élőhelyen.
Tél lévén viszonylag kevés élőlénnyel találkozunk a tavaknál, de a kacsák ilyenkor is nagy számban képviseltetik magukat
A rákászat mellett egykor halászat is folyt a Malom-tavon, ahol természetesen vízimalom is állt a 15. századtól kezdve egészen az 1950-es évekig. Strandja a két világháború közötti időszak óta létezik. Amikor 1928-ban megnyitott, ugrótorony, csónakkölcsönző és fürdőkabinok várták a csobbanni vágyókat, és úszóversenyeket is rendeztek. A ma látható főépületet 1959-ben emelték. Azóta homokos strandot alakítottak ki a tó egyik felén, ahol – tél lévén – zavartalanul mászkálhatunk, és besétálhatunk a hosszú stég végére is, hogy onnan csodáljuk meg a tavat.
A strand 1959-ben emelt főépülete a Malom-tavon átvezető híddal
A Malom-tó 1985 óta védett.
Úszólápok tarkítják, amelyek rendkívül ritka élőhelynek számítanak, még országos viszonylatban is.
A vízen tőzegtalajú növényszőnyegek lebegnek, náddal, sással, mohával, a víz alatti részük pedig nem bomlik le, hanem tőzeg keletkezik belőle, ami akár több méter vastag is lehet, és ami így letűnt korok növényeit őrzi. Ezek az ingoványok egyébként a középkorban remek szolgálatot tettek az ellenség elől menekülő magyaroknak: ők tudták, hova kell lépni, hogy ne süllyedjenek el, üldözőikről azonban ez már nem volt elmondható. Még egy érdekesség: a Malom-tavon egy-két négyzetméteres „járó-” vagy „vándorlápokat” is megfigyelhetünk, ezek egy ideig sodródnak, majd újra rögzülnek, összefonódnak a többi növénnyel.
Jelenleg kissé körülményes lenne kijutni erre a stégre
A lápok ritka élőlényeknek adnak otthont. Nő itt például gyilkos csomorika, ami – ahogy a nevéből is kitűnik – erősen mérgező, állítólag még Szókratész méregpoharába is került belőle. A növényzet kakukkot, nádirigót, vízisiklót és jégmadarat rejt. Könnyen észrevehetjük viszont a tőkés récéket, amelyek minden évszakban, így most is nagy számban vannak jelen a tavon.
A Malom-tó 1985 óta védett
A horgászok paradicsomának mondják
A Malom-tó déli csücskénél 1988-89 táján alakították ki a Kocka-tavat, mellette egy keskeny csatorna húzódik, amit Hínárosnak neveznek. Meglepődünk, amikor a tetején jókora habtengert látunk lebegni. A vezetőfüzetet olvasva kiderül, hogy a víz sajnos helyenként szennyezett, algás, iszapos. A tavak többféle terhelésnek vannak kitéve, ezek közül az egyik az idegenhonos amurok betelepítése volt. A halfaj felel a hínár kipusztulásáért, ami vízi rovaroknak nyújt élőhelyet és táplálékot, a halaknak pedig búvó- és ívóhelyet. Ezeknek egy része itt megszűnt, és elszaporodtak a tóban az algák.
Sajnos a tavak vízminősége nem mindig tökéletes, ami egyebek mellett az algásodásnak köszönhető
A tanösvényt létrehozó Tavirózsa Egyesület rendszeresen monitorozza a tavak vízminőségét, és több-kevesebb sikerrel próbál lépéseket tenni javításának érdekében. A munkásságukat itt követheted nyomon.
Egy mára eltűnt középkori településről, Ivacsról kapta a nevét a gát mögött húzódó második tó, ahol fürödni nem lehet, elsősorban a horgászok körében közkedvelt. Mai formáját 87-88-ban nyerte el kotrást és duzzasztást követően. Hajdanán sokkal vadregényesebb volt, most nádasok és házak övezik. Hangulatos lehet itt élni, vagy legalábbis eltölteni egy hétvégét a víz közvetlen közelében. Látunk is idősebb urakat horgászfelszereléssel „leugrani” a tóhoz, ami mindössze néhány lépésnyire húzódik a házuktól.
Az Ivacsi-tó a horgászok kedvelt helye, partján halas éttermet találunk
Sajnálatos módon azonban a védett halak, például a kis számban jelen lévő vágó és a réti csík mellől régen kipusztult a lápi póc, és számos idegenhonos fajnak adnak otthont a tavak, a már említett amurok mellett többek között rengeteg törpeharcsának, de pettyes busa és afrikai harcsa is él itt. A régi halgazdagság ma már sajnos kevésbé jellemző.
A tanösvény nagyjából 5,6 kilométeren keresztül vezet a három nagy tó körül
Mi köze Japánnak Veresegyházhoz?
A tavak mellett több helyen felfedeztünk hasonló stílusban készült szobrokat, melyeket a Mitsui Sen Izumi név fémjelez. Kissé furcsálltuk a dolgot, mert pont itt nem nagyon számítottunk japán alkotásokra, de utólag kiderül, hogy egy Michelangelo-aranyérmes művész munkáiról van szó, aki bár Kavagucsiban született, 1976-tól Magyarországon élt és 2016-ban Veresegyházon hunyt el. A magyar-japán barátságot aláhúzó veresegyházi emlékpark a Honfoglalás 1100 éves évfordulója alkalmából készült. Mi elsőként a vasúti aluljáró után, a Pamut-tó mellett álló, 5-6 méter magas Újjászületés nevű szobrot fedeztük fel váratlanul egy telepített fenyves szélén, de visszafelé rábukkantunk az Ősi jel, a Szellő, és az Ivacsi-tó félszigetén található Hullám című alkotásokra is.
A Hullám egy japán származású művész alkotása, és az Ivacsi-tó kis félszigetén található, de a közelben még több hasonló szoborba botlunk
A kis kulturális kitekintés után vissza az élővilághoz: a tórendszer utolsó tagját, a Pamut-tavat 1980. május elsején avatták fel, a Magyar Pamutipar Horgászegyesületről kapta a nevét, és
mind közül ez a legvadregényesebb, legalábbis, ami a keleti és a déli partjait illeti.
Mellette húzódik az 1950-es években ültetett fekete- és erdei fenyőkből álló erdő, amit azért telepítettek, hogy megakadályozzák a homokdomb leomlását.
Talán a tórendszer legdélebbi tagja, a Pamut-tó partja a legvadregényesebb
Itt, a tó és a homokfal között található állítólag az Orchideás-rét, ami helyi jelentőségű természetvédelmi terület, és amit mi most persze nemigen csodálhatunk meg, de tavasszal már csak ezért is érdemes ide ellátogatnia annak, aki mocsári nőszőfüvet és hússzínű ujjaskosbort szeretne látni. Meg persze sütkérező mocsári teknősöket. Él itt vidra is, a tóban pedig 2-4 centis édesvízi medúzák úszkálnak. Ők sem maguktól kerültek ide Délkelet-Ázsiából, hanem az akvaristák hurcolták be őket.
Ez a fordulópont: miután áthaladtunk a pallón, utunk visszafelé vezet
Mi sem vidrát, sem medúzát nem látunk, pedig nagyon keressük őket. Maradnak nekünk a februári napsütésben sütkérező nyugdíjas horgászok, na meg a vadkacsák és a Pamut-tó nyugati felén húzódó békés park a nagy platánokkal. Ha legközelebb közeli tópartot keresünk, biztosan Veresegyház fog eszünkbe jutni.
