Megtaláltuk azt a zebegényi körtúrát, ahonnan legalább öt kilátópontból szinte minden irányból megcsodálhatjuk a Duna szalagját és a mögötte húzódó hegyeket, ezért méltán bekerülhet a legszebb panorámákkal bíró hazai túrák közé. A zavartalan kilátások miatt pedig érdemes még a teljes lombosodás előtti időszakot elcsípni.
A terv az volt, hogy egy Zebegény fölötti, nem túl megerőltető, családi túrával ünnepeljük a lassan tényleg visszavonhatatlanul megérkező kikeletet. Fel a Hegyes-tetőre, a Julianus-kilátóhoz, át a Szent Mihály-hegyre, aztán a sárga kereszten és a Kittenberger úton, a Duna mellett vissza Zebegénybe. Ami azért is remek ötletnek tűnt, mert a folyóra néző panorámapontokon túl, jó belépőnek ígérkezett a tavaszi túraszezonba, ideális bemelegítés a későbbi hosszabb és nehezebb útvonalakhoz. De ne rohanjunk ennyire előre, vissza a túrára!
A Havas Boldogasszony-templom Zebegény főterén
Jó volt kilépni a kora tavaszi napsütésbe, állni kicsit Zebegény főterén, majd elhaladni a kecses-tornyos Havas Boldogasszony-templom mellett, át a Malomvölgyi-patak felett átívelő kis hídon, és ezzel a lendülettel felkanyarodni a Kálvária-dombra.
A zebegényi Kálvária-domb oldalában, a hegyre vezető szerpentinen található a Sziklakápolna
A helyenként lépcsős szerpentin első kanyarjánál található a Sziklakápolna, amelyben a legenda szerint valaha egy remete élt. A ma látható címeres homlokzatot 1938-ban – a korábban itt állt Öregtemplom lebontása után – Jékey László és felesége, Bartóky Magda építtette.
A zebegényi kálvárián 9 domborművel ellátott stáció mellett sétálunk el
A túra első parádés kilátópontja Zebegényre, az alatta kígyózó Dunára és a környező hegyekre, alig 50 méterre van a Sziklakápolnától, egy hangulatos pihenőpadnál. Még két-három kanyar, és a Trianon-emlékműnél, illetve a mellette lévő Kálvária-kápolnánál találjuk magunkat. Ahonnan csupán pár méterre magasodik a Kós Károly-kilátó. A tetejéről majdnem ugyanazt látjuk, mint a korábbi, Kálvária-domb szélén lévő pihenőpados teraszról: a Duna túlpartján Dömös házai tűnnek fel, és a Visegrádi-hegység vonulataira tapaszthatjuk a szemünket. A jobb szélen pedig a Helembai-hegység és a Börzsöny délnyugati tömbje uralja a látóhatárt.
A Kós Károly-kilátóból megszemlélhetjük Zebegény legszebb dunai panorámáját. A vörösfenyőből épült fatornyot 2015-ben adták át
A Dunakanyar egyik leggyönyörűbb panorámája
Ahogy elhagyjuk a Kálvária-dombot, a kilátót és Zebegény utolsó házait, a kék kereszten pikk-pakk a fák között rójuk a kilométereket. A Csizmadia-völgyben a tavaszt lehelte körös-körül minden. Klassz volt látni és érezni, ahogy zsendült az erdő. A napfény átsütött a még csupasz, de már rügyező ágakon, és melegítette a makacs, csípős kikeleti levegőt. A fákon ezernyi madár trillázott: széncinkék, feketerigók, a délelőtti kórus teli tüdőből fújta.
A kéken folyamatosan emelkedik az út a Hegyes-tetőre
Az ösvény egészen a Köves-mező rétjéig kellemesen hullámzik, ám ahogy ráfordulunk a Hegyes-tetőre vezető kék sáv jelzésre, elkezdődik egy hosszabb kaptató. Az első rész még lazán emelkedik, ám az utolsó száz méter a Julianus-kilátóig, kemény menet, jó erős, lihegős emelkedőn érünk fel a 482 méter magas Hegyes-tetőre.
A Hegyes-tető csúcsán áll a 15 méter magas Julianus barátról elnevezett, bástyára emlékeztető kőtorony
Ám amikor a kilátó tetejéről szétnézünk, minden fáradság elröppen, és leesik az állunk.
Kis túlzással, bármelyik irányba nézünk, fantasztikus kép tárul a szemünk elé.
Visegrád felé lehet a legjobban ellátni, de 270 fokban a Duna ezüst szalagja is ott kanyarog a lábunk előtt, alatt. A folyó és a mögötte levő hegyvonulatok együttes látványa különösen megnyugtató hatással bír. Csupán a Szent Mihály-hegy takar ki egy részletet a panorámából.
A panorámára a Julianus-kilátóból nehezen lehet szavakat találni
A mintegy 15 méter magas, középkori hangulatú kőtornyot az Encián Turista Egyesület építtette, 1939-ben avatták fel, legutóbb pedig 2013-ban kapott teljes felújítást. Nevét Julianus barát domonkos rendi szerzetesről kapta, aki a 13. században az őshazát kutatta Ázsia földjén.
A Julianus-kilátótól nehezen áll tovább az egyszeri kiránduló, olyan lenyűgöző mindaz, ami körbeveszi, de előbb-utóbb mégiscsak tovább kell menni. Egy hirtelen ötlettől fogva azonban úgy döntöttünk, hogy mivel a Szent Mihály-hegy tetejét erdő fedi, így onnan kilátás a Dunakanyarra nem igazán lesz, ezért ezt a csúcsot most nem másszuk meg, hanem inkább a Remete-barlang panorámaterasza felé vesszük az irányt.
Kilátás a Julianus-kilátóból északnyugatra
A látvány, amiben elgyönyörködnék életem végéig
Aki egy laza és könnyű, max. kicsit izmokat megmozgató túrát tervezne a Dunakanyar felett Zebegény és Nagymaros környékén, az a kék barlang jelzést és a Remete-barlangot jobb, ha kihagyja, vagy későbbre teszi, amikor már készen áll egy komolyabb kihívásra. A Julianus-kilátót elhagyva a kéken kezdetben kellemesen föl, le „hullámzik” a turistaút a hegyoldalban, és csupán a bedőlt fák miatt válik néhol kissé kényelmetlenné az erdei ösvény, de ez az „akadálypálya” inkább izgalmassá teszi a haladást.
Erdei „akadálypálya” a Remete-barlang felé
De ahogy a kékről letérünk a kék barlang jelzésre, megkezdődik a folyamatos ereszkedés, egyre meredekebb terepen, ahol a végén már erősen sziklás területen, nagyon meredeken lefelé tesszük meg az utolsó métereket a Remete-barlanghoz.
Erre a szakaszra erősen ajánlott a megfelelő, bokát is jól fogó túrabakancs vagy túracipő viselése,
illetve a terep nehézsége miatt kisebb gyerekkel semmiképpen ne vágjunk neki.
A kék barlang jelzés utolsó lejtős szakasza finoman szólva sem sétagalopp, a megfelelő túracipő és bakancs alap, de a jó kondi sem árt
És amikor végre megérkezünk a barlanghoz, nagyon fogunk örülni. Az ember életében akadnak pillanatok, amikor egyszerre kap a szívéhez, és nem győz gyönyörködni az elé terülő látványban. Ez egy ilyen pillanat volt, ott a Remete-barlang előtti sziklaperemen. Előttünk terepasztalként a Duna kanyarulata, a túloldalon Dömös és hajóállomása látható, mögötte a Prédikálószék és a Dobogó-kő vonulata húzódik. Időnként egy-egy uszály vagy kirándulóhajó is lecsorog a folyón, a távolban makettméretűre zsugorodva.
Lehengerlő kilátás a Remete-barlang sziklapáholyából
Néhány barlangüregbe benézünk, majd belénk nyilall a felismerés, hogy ahol lejöttünk, ott is kell visszamennünk, azaz az ereszkedésből combos mászás lesz. De a jó hír, hogy a fákban, a kibukkanó gyökerekben és a kisebb sziklákban klasszul meg lehet kapaszkodni.
A Remete-barlang egyik örökpanorámás ürege, amelyet egykor remeték használtak
Dunai kilátópontok sora Zebegényig
Miután a kék barlang jelzésen leküzdöttük visszafelé a kb. 700 méter hosszú meredek emelkedőt, rácsatlakozunk a sárga keresztre, és innen – a barlangi kitérő után pláne – szinte már sétagalopp lesz a hátralévő út Zebegényig.
A Duna feletti hegyoldalban kanyargó Kittenberger út, amely együtt fut a sárga kereszttel, több szép, folyóra néző kilátóponttal lepi meg a kirándulót.
Kilátás a Borostyán-kői pihenőtől a Duna szalagjára
A Dobozi-oromhoz és a Borostyán-kői pihenőhöz mindenképp érdemes kinézni, de ha még lombfakadás előtt járunk erre, majdnem végig remek rálátásunk lesz az alattunk kígyózó Dunára, mivel a növényzet nem korlátozza a kilátást. A sárga kereszt egészen Zebegény központjába visz be, kiindulási pontunkhoz.
A zebegényi körtúra egy lankás löszmélyúttal a sárga kereszt jelzésen vezet be a település házai közé
A 12 km hosszú túra ugyan nem hosszú, de vannak benne kifejezetten technikás részek, köves, morzsalékos talajú, ferde és meredek szakaszok, amelyek megnehezítik a túrát. Esős-saras időszakban a Remete-barlanghoz vezető kék barlang jelzésű turistaút nem ajánlott, csúszás miatt balesetveszélyes lehet. Amiért viszont kihagyhatatlan: minimum öt kilátópontjáról szinte minden szemszögből megnézhetjük a Dunakanyart és a mögötte húzódó hegyeket, illetve a Duna csillogó ezüstszalagját ilyen hosszan és jól kevés túrán láthatjuk.
