Vadász lőtt le egy gazdájával sétáló kutyát február 10-én Budapesten. Az eset nem példa nélküli, az elmúlt években több hasonlóról hallhattunk. Valóban tartanunk kell attól, hogy kirándulni indulunk a kutyával, és nélküle térünk haza?
Michna Sándor tizenkét éve sétáltatja a mátyásföldi repülőtér mellett keverék kutyáját. A balszerencsés fordulat néhány napja következett be, szürkületkor. Az eb nagyjából ötven méterre távolodott el a gazdájától, aki váratlanul nagy durranást hallott, és mire odaért, az állat már halott volt. Közben látta, hogy az egyik magaslesen mozgolódik valaki. Nem sokkal ezután felbukkant egy vadász is, és sajnálatát fejezte ki a történtek miatt. Kihívták a rendőrséget, az ügyben eljárás indult.
A vadász lelőheti a kutyát
A helyzet nem olyan egyértelmű, mint elsőre gondolnánk, a vadászati törvény szerint ugyanis a vadásznak bizonyos esetekben igenis jogában áll lelőni egy kutyát. Egészen pontosan három dolog együttes fennállásakor: ha az eb vadászterületen van, éppen vadat űz és másként nem hárítható el a vad sérelme (vagy esetleg el is ejtette az állatot), és a tulajdonos felderítésére nincs közvetlen lehetőség.
És itt van a kutya elásva, hogy ezzel az idevágó szófordulattal éljünk. Először is, bár ez egyáltalán nincs benne a köztudatban, de Magyarországon gyakorlatilag minden, ami nem lakott terület vagy a törvény által nevesített kivétel (például temető, tanya vagy repülőtér), vadászterületnek minősül, ráadásul ezt a vadászatra jogosult nem köteles kitáblázni vagy más módon jelölni a helyszínen.
Másodszor: hacsak nem lóg ki a kutya szájából egy fél őzike, utólag már igen nehéz megítélni, hogy az állat valóban veszélyeztette-e a vadállományt.
Mindazonáltal azt jó tudni, hogy a vadásztársaságnak ahhoz is joga van, hogy behajtsa az elejtett vad értékét. Ami pedig a harmadik feltételt illeti: semmiképp sem jó ötlet hagyni, hogy a kutya messzire eltávolodjon tőlünk, már csak azért sem, mert egy másik rendelet kimondja, hogy szabálysértést követ el, aki természeti vagy természetvédelmi területen póráz nélkül sétáltat. Az állattartásról szóló kormányrendelet ugyanakkor azt tiltja meg, hogy településen belül engedjük szabadon a kutyát. Summa summarum: mindenhol kell a póráz, kivéve konkrétan futtatásra kijelölt területen.
De mi értelme a korlátozásnak?
Elterjedt szemléletmód, hogy ha már az utcán nem is, legalább az erdőn, mezőn hadd szaladgáljon szegény állat kedvére, hiszen mennyire élvezi a szabadságot, és még a gyerek is jókat kacag rajta. Idilli kép, de ha hirtelen felnyársalja egy vaddisznó a kis Morzsit, már nem leszünk olyan boldogok.
A törvény létjogosultságát tehát egyrészt az támasztja alá, hogy maga a kutya is veszélyben lehet (a Normafánál néhány éve történt a fentihez hasonló, végzetes kimenetelű vaddisznótámadás), de az eb kárt tehet a növényekben és a nála kisebb állatokban is. Szintén előfordulhat, hogy két szabadon engedett kutya egymásra támad, aminek könnyen súlyos sérülés lehet a következménye.
Ha mégis szabadon engeded a kutyát, tudnod kell, hogy a természetvédelmi őr vagy a mezőőr helyszíni bírságot szabhat ki, sőt, szabálysértési eljárást is kezdeményezhet.
A törvény alól csak a vadász-, illetve a triflakereső ebek (trifla = föld alatti gomba) képeznek kivételt. Előbbi is csupán vadászat közben engedhető el.
Az sem köztudott tény, hogy akárhányszor kiviszed a kutyádat a portád területéről - legyen szó akár egy villámpisiltetésről a panel mellett - kötelezően magadnál kell tartanod az oltási könyvét, amit akár egy közterületfelügyelő is bármikor elkérhet tőled. Bár elsőre felesleges macerának tűnhet, ha egy ismeretlen kutya felbukkan a semmiből és ráront a bokádra, nem hátrány, ha azonnal kétséget kizáróan megtudod, veszett-e vagy sem.
Nem nehéz vadászat helyszínére keveredni
2013-ban a tolna megyei Szálka melletti erdőben sétáltatta a kedvencét egy nő, ahol a tudtukon kívül éppen terelővadászat folyt. A kutya - amin nem volt póráz - a gazdája mögött sétált az úton, amikor lelőtték. A vadászok állítása szerint az eb egy dámszarvast üldözött, a nő viszont ezt cáfolta. A vadásztársaság azzal érvelt, hogy a sétálók egyáltalán nem is tartózkodhattak volna a területen, hiszen táblákon jelezték a vadászatot - a kutyatulajdonos állítólag egy ilyen sem látott.
A kitáblázás egyébként nem kötelező (az erdőtörvény alapján a szervezetnek csak „lehetősége van” területi korlátozásokat életbe léptetni), ha viszont a vadászat gazdasági vagy földút közelében folyik, az utakra kötelezően őröket kell állítani. Az igazsághoz hozzátartozik: a módszer nem százszázalékos, mert arra is volt már precedens, hogy a kirándulók éppen elkerülték az őröket, úgy tévedtek a vadászat helyszínére.
Egy láthatósági mellény is hasznos lehet a félreértések elkerülése végett
Mindenestre, mielőtt kutyás kirándulásra indulsz, a lehetőségekhez mérten nem árt tájékozódni, tartanak-e éppen vadászatot a területen. Ez azonban nem kis utánajárásba kerül. A vadászat miatt elrendelt erdőlátogatási korlátozást néhány szervezet térképpel együtt közzéteszi a weboldalán, így ezeket minden esetben érdemes ellenőrizni, de azt tartsd észben, hogy a tájékoztatás nem kötelező, és ha az adott szervezetnek nincs saját honlapja, csak a helyszínen tudja informálni a kirándulót. Ha biztosra akarsz menni, a megyénként illetékes kormányhivatalt kell keresned, mert a vadgazdálkodási szervezet oda minden esetben köteles bejelenteni a vadászatot, illetve az önkormányzatokat is felhívhatod, akik biztosan meg tudják adni a vadásztársaság telefonszámát. A vadászati idényekről itt találsz bővebb információt.
A Csobáncra nemcsak a várrom, hanem a kilátás miatt is érdemes felkapaszkodni.
Az év utolsó számába egy rendhagyó összeállítást készítettünk.
Pakisztán szinte észrevétlenül vált az izgalmas túrákra vágyók paradicsomává.
