Az M101 nevű ködösség egy hatalmas csillagmetropolisz, amelyet méretei ellenére nem is olyan könnyű megfotózni. De ettől olyan izgalmas kihívás ez az asztrofotósok számára, cikkünkből kiderül, miért szeretik ennyire a Szélkerék-galaxist, és hogyan lehet ilyen szép fotót készíteni róla.
Ismét egy gyönyörű asztrofotó segít nekünk abban, hogy egy kicsit jobban megismerjük ezt a felfoghatatlan méretű Univerzumot, amelyben Földünk is kering. A Magyar Asztrofotósok Egyesülete által minden hónapra kihirdetett Hónap képe címet májusban Feltóti Péter kapta a Szélkerék-galaxisról készült remek fotójáért, amely ahhoz, hogy ilyen szép részletgazdag legyen, egy kicsit bonyolultabb elkészítést igényelt.
Feltóti Péter: Szélkerék-galaxis
Mielőtt megtudnánk, miért is nem olyan egyszerű elkészíteni ezt a képet, előbb ismerjük meg magát a galaxist!
Az M101, a Szélkerék-galaxis
„Messier katalógusában a 101-es sorszámot viselő ködösséget Pierre Méchain fedezte fel 1781-ben. Az M101, másképpen NGC 5457 vagy Szélkerék-galaxis (angolul Pinwheel Galaxy) egy csillagmetropolisz, ami a kozmosz spirális csillagvárosainak legnagyobbjai közé tartozik. A hatalmas spirálgalaxis lapjával fordul felénk, így feltárul szerkezetének lenyűgöző tisztasága és finom részletei” – olvasható a www.ptes.hu oldalon, amely Francsics Lászlónak, a Magyar Asztrofotósok Egyesület elnökének asztrofotográfiai oldala. Ha még többet szeretnél megtudni erről a látványos galaxisról, akkor kattints ide.
De most nézzük meg, hogyan is készült Feltóti Péter asztrofotója!
Amiért az asztrofotósok szeretik megörökíteni a Messier 101-es galaxist, az az, hogy fotózásának több kihívása is van. Viszonylag fényes központi régióiban érdemes a szebbnél szebb részletekre, porsávokra, csillagkeletkezési régiókra vadászni, melyhez jó légköri nyugodtságra és tiszta, átlátszó levegőre van szükség. Külső spirálkarjai közül számos egészen halvány, melyek kontrasztos megörökítéséhez több 10 órányi részexpozíció szükséges. A galaxisok fotózására általában igaz, hogy H-alfa tartományban készített felvétel hozzádolgozásával a csillagkeletkezési zónákat, a spirálkarokban elhelyezkedő vörös-rózsaszín ködöket is látványosan meg lehet örökíteni.
A H-alfa, vagy hidrogén Balmer alfa tartomány egy speciális spektrumtartomány, amelyben jellemzően a vörös csillagködök világítanak. És mivel más galaxisokban is vannak ilyen vörös ködök (például a HII-zónák, csillagkeletkezési régiók), azért speciális szűrővel ki lehet hangsúlyozni a képen ezeket a szép vöröses-rózsaszínes területeket.
Mindhárom irányból megközelítve is lehet igazán tartalmas és szép fotót készíteni, azonban az igazi kihívás az, ha ezeket egyszerre igyekszik az ember megvalósítani fotóján. Ezt a célt tűzte ki maga elé Feltóti Péter is, és hogy hogyan sikerült ezt kiviteleznie, azt mesélje el maga:
A felvételt egy kimondottan galaxisok fotózására alkalmas monochrome ASI183 MM Pro kamerával készítettem. Igyekeztem a lehető legjobb nyugodtságú éjszakákat kihasználni, és azokból is a lehető legtöbbet, kellően messze a lakott területek fényszennyezésétől, persze az időjárás előrejelzéseit is számításba véve. Nagy szerencsénk volt az idei tavasszal, ritka hosszúra nyúló anticiklonok jellemezte kora tavaszunk volt, mely biztosította a kellő számú derült órát Magyarországon.
Ennek eredményeként a szerzőnek sikerült nagyjából 30 órányi anyagot gyűjteni. A kitelepülés fáradalmait némiképp enyhítette, hogy Péter a 6 nanométeres áteresztésű H-alfa szűrő segítségével a csillagkeletkezési régiók kiemelésére szánt fotókat házának kertjéből, kimondottan fényszennyezett főváros közeli agglomerációs égről is el tudta készíteni. A feldolgozás során végül 5 különböző szűrővel készült fekete-fehér fotó lett összedolgozva, ennek az eredménye lett ez a gyönyörű és részletgazdag felvétel.
