Természetjárás közben talán a legszembetűnőbb kísérőink a fakopáncsok, ugyanis a legtöbb faj a közeledő ember láttán nem repül el, csak felkúszik a lombkoronába, majd távozásunk után újra alacsonyabbra ereszkedik. Néha halk, néha nagyon zajos dobolással mutatja: itt vagyok!
Az idősebb erdők harkályokban sokkal gazdagabbak, mint a fiatalok. De a hazai fakopáncsfajokat akár kertekben vagy madáretetőkön is, udvarokban és városi parkokban is megfigyelhetjük.
A harkályok kiemelten fontos szerepet töltenek be a természetben, odúépítő tevékenységüknek köszönhetően költő és éjszakázó helyet hoznak létre más fajok számára.
A leggyakoribb faj a nagy fakopáncs. Hazai költőállományának nagysága 320 ezer pár feletti. Szinte minden madarász kis kedvence a közép fakopáncs. Hazai állománya a tizede, nagyjából 30 ezer párra tehető.
Kicsit leegyszerűsítve tehát minden tizedik fakopáncs, amit az Északi-középhegység vagy a Dunántúli-dombság öreg tölgyeseiben és az alföldi ártéri erdőkben figyelünk meg, lehet akár közép fakopáncs is. Hasznos lehet tehát, ha meg tudjuk a két fajt terepen különböztetni, színesítve ezzel a természetjárás közben megfigyelt fajok listáját. Ez nem olyan nagy feladat, mindösszesen az kell hozzá, hogy ismerjük a két faj határozóbélyegeit.
Első ránézésre nagyon egyformák, az eltérések az apró, finom részletekben rejtőznek.
A testméretük közel azonos, így ez nem lehet segítség a meghatározásban, ugyanakkor a közép fakopáncs legjellegzetesebb vonása a fehér homlok és arc. Amennyiben azt látjuk egy fakopáncson, hogy a fején nincs fekete szín, abban az esetben jó eséllyel közép fakopáncsot látunk. Ha a fehér fej jól kivehető, akkor érdemes a madár testét is szemrevételezni.
A méretarányosan ábrázoló képpáron jól kivehető minden fontos határozóbélyeg
A közép fakopáncs hasa hosszan árnyalt narancsosan, pirosasan sávozott, márványos benyomást kelt, a nagy fakopáncs élénk piros faroktövével ellentétben, amelynél a piszkos fehér szín és a mélyebb piros faroktő viszonylag élesen határolódik el. Amennyiben ezt is megfigyeljük a madáron, szinte
teljesen biztos, hogy közép fakopáncshoz van szerencsénk.
06 A nagy fakopáncs esetében a piszkos fehér hasi tollazat és a mélyebb piros faroktő viszonylag élesen határolódik el
Az élénk piros fejtető minden kétséget kizár, ez ugyanis a hímeken és tojókon is jól látható fontos határozóbélyeg. Ha lehetőségünk van sokáig megfigyelni egy közép fakopáncsot, koncentráljunk tudatosan a madár külső formai jegyeire és színezetére! A sokkal filigránabb, törékenyebb csőr és a rövidebb faroktollak távcsővel jól megfigyelhetők. A fiatal, első éves nagy fakopáncsok feje teteje is piros. Ennek megfelelően ha tudjuk, figyeljük meg az összes fontos, a fajra jellemző határozóbélyeget.
A hím nagy fakopáncs fején jól megfigyelhető a nagy kiterjedésű fekete tollazat az erős csőr valamint a markáns bajúszsáv és a tarkón elhelyezkező piros tollazat
Szerencsére mind a két védett fajnak emelkedő a hazai állománya. Ennek köszönhetően egyre gyakrabban és egyre több helyen találkozhatunk velük bármelyik évszakban. A természetközeli erdőgazdálkodás és az álló holtfák visszahagyása kedvező hatást gyakorol a hazai fakopáncsfajok költőállományaira.
