Megújult tanösvényének köszönhetően a Gyöngyös fölötti Sár-hegy óriási nyitott könyvvé vált, az ember és a természet együttélésének elmúlt és következő néhány száz évéből.
A népszerű kirándulóhelyekre vezető utak mentén álló látnivalók könnyen kerülhetnek kissé hátrányos helyzetbe. Ennek egyik legjellemzőbb példája a Gyöngyös fölötti Sár-hegy összetéveszthetetlen, félbevágott kúpja, amelynek kopár, lankás nyugati oldala közvetlenül a város fölé emelkedik. A tövében a Mátravasút vonala kanyarog Mátrafüred és Lajosháza felé, míg a mellette futó 24-es főúton utazók többek között a Kékestetőre, Parádsasvárra, vagy a Galyatetőre vezető útjukon is elhaladnak mellette. A hosszú utazás után, már olyan közel a fenti úti célokhoz pedig nem sokan állnak meg éppen itt.
Ez talán nem is akkora baj, hiszen a Sár-hegy érzékeny természeti környezetében nincsenek burkolt utak, csak mezők és ösvények, amelyek nehezen viselnének el sokkal nagyobb forgalmat. Aki viszont mégis ide téved, egy egyedülálló történet közepébe csöppen.
A Sár-hegy gyöngyösi oldala
A Mátrát formáló óriási, majd a később keletkezett kisebb vulkánok közül az utolsó is kialudt több mint tízmillió évvel ezelőtt, azonban nyomaik ma is az egész tájat behálózzák. A fiatal Balaton-felvidéki tanúhegyekkel ellentétben azonban ezeket a nyomokat nem a lábunk alatt kell keresni, hanem körös-körül, több kilométeres léptékben, tehát a térképeken. A Kékes- és Galya-tető vulkáni kráterei a nagy felbontású domborzatmodelleken ma is kivehetők, azonban dél felé haladva jellegzetes mintázat emlékeztet rá, hogy 10-15 millió év még geológiai értelemben is nagy idő.
A hegység déli részét szó szerint elnyelte a föld, ahogy a hatalmas terület az idők során megbillent, a fiatalabb üledékek pedig feltöltötték az Alföld medencéjét.
A Sár-hegy az egykori vulkánok legdélebbi, még felszínen maradt tagjaként így különleges helyzetbe került. Felsőbb régióiban az aprózódó vulkáni kőzetek, míg alul löszös üledékek alkotják, ami ugyan nem a legideálisabb élőhely a Mátrára jellemző erdők számára, viszont a hegy déli fekvésével együtt, köztudottan a lehető legjobb kombinációk egyike a minőségi borszőlők számára.
Fentről látszik igazán a parcellák zegzugos világa
A mintegy ezer éves múltra visszatekintő Gyöngyös környéki szőlőtermelés egyik alapvető helyszíneként hamarosan az egész hegy, a tövétől szinte a csúcsáig, egyetlen, hatalmas szőlőskertté változott. A nagyüzemi gazdálkodás előtt persze ez nem óriási ültetvényeket, hanem több száz különféle, kicsi parcellát jelentett, amelyek határait a hegy egészét beborító kövekből jelölték ki.
Az egykori kerteket szegélyező kőrakások az élővilág fontos folyosói
A garádicsoknak is nevezett építmények laposságuk miatt kerítésként ugyan nem funkcionáltak, viszont aprózódó kőanyaguknak fontos szerepük volt a talaj összetételének javításában, és megtartásában is, védve a csapadék és az erózió hatásától, és különleges, kusza, de mégis rendezett képet adva a tájnak. A nagyobb, lejtős földeken a gazdák a lemosódott talajt sokszor a saját hátukon hordták vissza a magasabban fekvő tőkékhez, amelyek vegyszerek nélküli művelése egy kisebb tudománnyá fejlődött.
Napozó zöld gyík
Sajnos a 19. századi filoxérajárványtól az itteni borvidéket sem sikerült megóvni, így az évszázados szőlők szinte mind elvesztek. Ami a hegyen megmaradt, az mára zömében hétvégi házas telkeken, hobbikertekben terem, nagyrészt a városból is könnyen elérhető részeken.
A hegy tetején azonban az ember eltűnésével kezdetét vette a természet egyik legalapvetőbb csodája: az elveszett területek visszavadulása. Ezt ismét a Sár-hegy különleges fekvése gyorsította.
Kilátás a déli, Cseplye-tető nevű mellékcsúcsra
Az Alföld fölé emelkedő meredek, napsütötte déli hegyoldal megőrizte a régmúlt élővilágát. Ahogy a jégkorszakok fagyos éveit ezen a területen vészelte át a síkság számos faja, úgy most, a művelés után fölfelé is onnan indult útjára a rétek élővilága a hegy teteje felé. Emellett fentről, az erdők irányából visszatértek az árnyékosabb részek lakói; az ő terjedésüket a garádicsok és az ottani hűvösebb környezet is segítették.
A sziklagyepen tucatnyi más virág mellett a tavaszi hérics is remekül érzi magát
A Sár-hegy 1975 óta természetvédelmi terület, amelyre a Bükki Nemzeti Park Igazgatósága vigyáz. A terület megismerését a 7 km hosszú Mandula tanösvény is segíti, amely végig a sárga jelzésen halad Gyöngyös és Mátrafüred között, immár megújult, még részletesebb információs táblákkal.
Az újjáépülő Mandula tanösvény információs táblája
A hegy tetejére érve a Mátra déli vidékének teljes körpanorámája tárul elénk, az egykori parcellák kőfallabirintusa pedig egész egyedi hangulatot ad a tájnak.
A hegy északi oldalának dísze a Szent Anna-kápolna
Pompás kilátás a Mátra fő vonulatára, a távoli névrokon Nagy-Szár-hegy vidékre
Túlzás lenne viszont azt gondolni, hogy minden fontosat láttunk, hiszen az északi erdőn túl még vár a hegy dísze, a Szent Anna-tó és -kápolna. A lefolyástalan, természetes mélyedésben keletkezett tó egyedülálló hazánkban, egyedül a Szentendre fölötti Kő-hegyen találhatunk hozzá foghatót.
A Szent Anna-kápolna és Abasár
Itt, a síkság fölött bő kétszáz méter magasan áll közel háromszáz éve a tóval azonos nevű kápolna is, az alattunk fekvő Abasár falu búcsújáró helye, és egyik jelképe. Az idilli összképből csak a távoli visontai hőerőmű zökkent ki. A látványos pihenőhely után utunkat tovább folytathatjuk a hosszan lejtő sárga jelzésen Mátrafüred felé, vagy vissza, Gyöngyös felé, útközben az ellenkező irányból, ezúttal az Alföld végtelen háttere előtt is megfigyelve a Sár-hegy különös, kopár világát.
A cikk 2020 áprilisában jelent meg először.
