Egyetlen betyárról sem szól annyi monda, csárdabeli történetet és népdal, mint Vidróczki Mártonról. Az ő emléke maradt fent a legtöbb formában. A legendákon és dalokon túl nevével vendéglők cégérein, szakácskönyvekben, valamint a turistatérképeken is találkozhatunk, de egy teljesítménytúra és egy sörmárka is a Vidróczki nevet viseli. Mit tudunk valójában a híres-hírhedt betyárról, és hol bujdosott a törvény elől?
Vidróczki nevével országszerte találkozhatunk, de kétségtelenül a Mátrában őrzik leginkább az emlékét. Valójában a folklór által daliásnak, gyors észjárásúnak és jóságosnak lefestett betyár – aki a szegények gyámolítója és a kizsákmányolók bírája – nem is e vidék szülöttje. Sőt, a Mátrában csak alig másfél évet bujdosott, de ennek ellenére is innen származik a legtöbb róla szóló legenda.
Theodore Valerio rajza: Betyárok a csárdában (1853)
Vidróczki elsősorban Heves, Gömör, Nógrád és Borsod vármegyében kalandozott, de arra is volt példa, hogy meglátogatta Zólyom vármegyét, legalábbis a szájhagyomány így tartja. A nép nemcsak Vidróczkiként, hanem Vidrovszkiként, Mitróvszkiként, Miklóciként és Jatróczkiként is emlegeti, és ez a sok névváltozat is arra enged következtetni, hogy a betyár – de legalábbis a híre – sok helyen megfordulhatott.
Mivel korának egyik leghíresebb és leghírhedtebb alakja volt, nevét gyakran más vármegyék betyárballadáiba is beleszőtték, ezzel még nehezebbé téve a személye utáni kutatást, amely a tények és a mondák szétválasztására irányul. Voltaképpen Vidróczki életéről nagyon kevés biztosat tudhatunk, hiszen írásos adat alig maradt fenn róla. A téma kutatói is legtöbbször csak a szájhagyományra támaszkodhatnak, amelyben a betyárromantika gyakran pandúrok eszén túljáró, sebezhetetlen hősként ábrázolja Vidróczkit.
A magyar betyárvilág egyik leghíresebb alakja – szemben a közhiedelemmel – nem a Mátra vidékén, hanem a Bükkben található Mónosbélen látta meg a napvilágot, az apátfalvai plébánia anyakönyve szerint 1837. november 12-én, Vidróczki András és Kormos Anna gyermekeként.
Az apa juhász volt, fia pedig hasonlóan apjához hol juhász-, hol kondásbojtárként dolgozott a szülőfalujához közeli mai Bélapátfalván. A későbbi legendák már erre a korai időszakra teszik Vidróczki Marci betyárrá válását, aki ezekben a történetekben a munkaadójától kapott gyakori verések, törvénytelen származása, avagy egy be nem teljesült szerelem miatt választotta a törvényen kívüli életet. A népi mondákkal ellentétben jóval valószínűbb oknak tűnik Vidróczki 1859-ben megkezdett, majd nem sokkal később félresiklott katonai szolgálata, aminek következtében aztán börtönbe került.
A komáromi erőd börtöncellája
A 21 éves fiú az Egerben állomásozó Wasa-ezredbe sorozták be, ahol trombitajátéka nyomán hamarosan a kürtösök közé léphetett elő. A katonai rendet és fegyelmet nehezen tűrő legény több alkalommal is összetűzésbe keveredett a feljebbvalóival. Egy történet szerint a fiatalember sorsát egy Kossuth-nóta eljátszása pecsételte meg végleg, ami ebben a korban tiltott volt, és amiért nemcsak összeütközésbe keveredett egy osztrák tiszttel, de felettesét a vita hevében meg is ütötte.
Tettét a hadbíróság 12 éves várfogsággal büntette, amelyet Komáromban kellett letöltenie. Vidróczki viszont megszökött, méghozzá a legenda szerint úgy, hogy hatalmas erejével ártalmatlanná tette az őröket, majd az erőd faláról halálmegvető bátorsággal vetette le magát a Dunába. A szökevény egy dereglyén jutott el Pestre, majd onnan az otthonát jelentő Bükkbe, ahol megkezdte a bujdosást. Hamarosan társai is akadtak, akikkel lopásokkal és rablásokkal fedezték mulatozásaik költségét.
A néphagyomány szerint Vidróczki kezéhez sosem tapadt vér, és csak azokat leckéztette meg, akik megérdemelték. S mikor éppen nem ezt tette a jóképű bandavezér, vidám mulatozással és női szívek megdobogtatásával múlatta az időt.
A hatóságok a sorozatos bűncselekmények miatt egyre nagyobb erőkkel keresték a hírhedté vált betyárt, akit 1863-ban Verpeléten sikerült is pandúrkézre keríteni. Vidróczki Márton ekkorra már nemcsak katonaszökevénynek, hanem komoly bűnözőnek is számított, ezért a bíróság 27 év szabadságvesztésre ítélte a Habsburg Birodalom egyik legszigorúbban őrzött börtönében, Theresienstadtban (Terezín, Csehország). 1871-ben innen is sikerült az őrök kicselezésével megszöknie, de ez alkalommal az országos körözés alatt álló betyár már nem a Bükkben, hanem elővigyázatosságból a Mátra eldugott falvaiban keresett búvóhelyet.
Vidróczki alig másfél évet rejtőzött és tevékenykedett ezen a vidéken – időközben új bandát szervezett maga köré –, mégis ebből az időszakból származik a legtöbb róla szóló történet és legenda. Ez bizonyosan az országosra nőtt hírnevének is köszönhető volt, illetve a népléleknek, amely ez idő tájt előszeretettel állította be a törvényen kívülieket szegény, ártatlanul vádolt és meghurcolt embereknek, akik koruk sztárjaiként egyszerre testesítették meg a jó és nemes tulajdonságokkal bíró hőst, valamint a szabadságot.
A mátraverebélyi Vidróczki-szobor
A mondák szerint szép, derék legény volt, lobogó ujjú inget és bő gatyát viselt, és nem volt olyan menyecske, kinek szívét ne tudta volna meghódítani. Állig fegyverben, pisztolyokkal és puskákkal járt, de erejét mégsem ezek, hanem jelleme adta, amellyel sokszor harc nélkül szerezte meg azt, amit akart. Nem vetette meg az bort, s ha úgy hozta kedve, társaival reggelig vigadott a csárdákban és korcsmákban, amely mulatozásokról aztán népdalok és történetek születtek.
Népszerűségére jellemző, hogy a Mátra vidékén a betyártermészetű emberre még mai nap azt mondják: „Eredj, te vidróczki!” Vidróczki az elrabolt zsákmányokból tartotta egyben a bandáját.
Hogy pontosan milyen bűncselekményeket követtek el, az többek között az elmaradt felelősségre vonásnak is köszönhetően mára már feledésbe merült. Sokszor olyan bűneseteket is a betyár számlájára írtak, amelyekhez nem is volt köze, egyes esetek pedig felderítetlenek maradtak. Amit biztosan tudhatunk, hogy gyakran hajtottak el állatokat, illetve törtek fel pincéket, valamint távoztak fizetés nélkül egy átmulatott éjszaka után.
Mátrakeresztes környékén látványos vízesések közelében találjuk a Zsivány-barlangot
A betyárvezér 1873. február 8-ai haláláról legalább annyi legenda született, mint a kalandjairól. Sok település vallja magáénak a betyár élete utolsó perceinek színhelyét is, pedig az nagy valószínűséggel a Zagyva hídja lehetett Mátraverebély határában. A korabeli híradások is erre engednek következtetni. A jelek szerint Vidróczki már nem tudta kézben tartani embereit, és egy összeszólalkozás alkalmával egy rivalizáló bandatag ütötte agyon. Holttestét egy ponyvás szekéren vitték Eger városába, ahol február 10-én a Rókus temetőben egy jeltelen sírban helyezték örök nyugalomra. 1986-ban fejfát állítottak Vidróczki Mártonnak, és a következő sorokat írták rá:
Ebben a temetőben nyugszik Vidróczky Marci
Emlékét őrzi a néphagyomány
Számos történet közül az egyik ekképpen emlékszik meg a betyárvezér meggyilkolásáról, és talán ez valamelyest fedheti a valóságot.
Vidróczki halálának napján néhány társával a Mátra északi lábánál fekvő Bodonyban, Almássy Edmund pincéjében borozgatott. Az uradalom gazdatisztje is velük italozott, aki elmesélte, hogy munkaadója, Almássy úr, a kondáson fogja behajtani annak a nyolc sertésnek az árát, amelyeket korábban Vidróczkiék hajtottak el. Ezen az igazságtalanságon a betyárvezér úgy feldühödött, hogy egy „látogatást” helyezett kilátásba az urasághoz az esti órákban. Naplementekor Vidróczki elküldte embereit Nagybátony erdejébe, és csak azt a két társát tartotta maga mellett, akikkel az uraságot szándékozott meglátogatni.
A bandavezér fél nyolc tájban adta ki a parancsot társainak az indulásra, de az egyikük - Pintér Pista - ellenkezett. A történet szerint Vidróczki pisztolyt rántott, és az ellenszegülő mellkasának szegezte, majd újra ráparancsolt, hogy induljon. A három betyár ezt követően elindult az Almássy-birtok felé. Vidróczki ment elöl, mögötte Pintér Pista, és őket követte Rácz Antal. A Zagyva-patak hídjához érve Pintér hátrafordult, és elkérte Rácztól a baltát, majd azzal nagy erővel lesújtott a betyárvezér fejére.
A betyár fejfája az egri Rókus temetőben
Állítólag miután Vidróczki a földre esett, Pintér még tovább kaszabolta áldozatát, és hogy biztosra menjen, a pisztolyával is belelőtt. A történteket maga Pintér Pista jelentette a pandúroknak, megmutatva nekik a felismerhetetlenségig összeroncsolt holttestet, amelyet később Egerbe szállítottak. Miután a betyár felismerhetetlen volt, egyből szárnyra kaptak olyan hírek, miszerint nem is a bandavezért tették el láb alól, hanem csak egy társát, hogy a holttesttel félrevezessék a Vidróczkit egyre jobban szorongató hatóságot.
Mint ahogy az a hírességekkel ilyenkor lenni szokott, az esetet követően Vidróczkit többen is látni vélték.
Voltak, akik szerint a betyár jó útra tért, és szabólegénynek állt Egerben, mások arra esküdtek, hogy kocsmáros lett belőle, ezekkel a történetekkel is halhatatlanná téve a nép hősét. A betyárról szóló mondákban a vidám főhőst még a legnehezebb pillanatokban sem hagyta el a humora. Sőt, ezekben a történetekben gyakran viccesen rázza le magáról az őt üldöző pandúrokat, hol asszonynak öltözve, hol kocsmárosnak adva ki magát, miközben ki is szolgálja a mit sem sejtő hatóságot.
Szilvásváradi legenda
Nősült éppen a falu bírájának, Köz Varró Istvánnak a fia. Éjfél után, amikor a kocsmából már hazafelé szállingóztak a vendégek, és a cigányok is pihenni készültek, megjelent a mulatozást igen kedvelő Vidróczki Marci és bandája. A betyárok hajnalig folytatták a mulatozást, de reggel 6 körül már kávét kívánt a bandavezér. Ilyen a kocsmában nem volt, csak a falu orvosának, akit két pisztoly és a fokos látványával keltettek fel.
A rémült doktor kiszolgálta a betyárokat, azok meg a kávétól felélénkülve végigmuzsikáltatták a falu utcáit. A zeneszóra felébredtek a szilvásváradi cselédek, akik délig mulattak Marcival. Néhány leányt és asszonyt Vidróczki ezüst tízkrajcárossal ajándékozott meg. Persze a kocsmárost nem fizette ki, így a falu mégsem Marci költségén, hanem a kocsmárosén mulatott - őrizte meg a helyi lakosoktól hallott történetet id. Zakupszky László pedagógus.
Babonás Vidróczki
A néphagyomány úgy tartja, hogy Vidróczki erősen hitt abban a babonában, hogy a ruha viselője számára rosszat, sőt halált jelent, ha a cérna görcsösödik varrás közben. Ezért aztán sorra bontatta szét ruháit a szeretőivel, míg egy napon az egyik kedves lustaságból azt hazudta a betyárnak, hogy kibontotta. Azt mondják, Vidróczki Mártont ezen a napon érte utol a halál.
Egy másik legenda szerint a sebezhetetlen betyár ereje a gatyamadzagjában rejlett, amelyet egy megharagudott szeretője vágott el, amitől Vidróczki azon nyomban holtan esett össze.
Mai napig több monda él a betyár haláláról. Meggyilkolásának helyszínéül szokták emlegetni a tiszafüredi hidat, a Tiribes rétjét, a Kisgömöri-erdőt, a Détérhez közeli forrást, a legvalószínűbb azonban az, hogy Vidróczki Mártont Mátraverebély határában, a Zagyva hídján érte a halál. Az elkövetők között több társa neve is felmerült, de feltehetőleg Pintér Pista végzett vele, amit a hatósági jelentések is megerősítettek.
Akárhogy is történt, abban biztosak lehetünk, hogy a betyár életében és halála után is nagy hatással volt a folklórra, ezáltal a magyar kultúrára. Kodály Zoltán 1931-ben írt vegyes kari műve, a Mátrai képek is feldolgozta a betyár történeteit az „A Vidrócki híres nyája”, illetve a „Már Vidrócki emelgeti a bankót” című részben. Nevét több vendéglátóegység és étel is őrzi, Mátraverebélyen és Egyházasbáston (Szlovákia) pedig szobrot is emeltek a legendás betyárnak.
Vidróczki egyik rejteke a Sólyom-kúti-sziklaüreg volt
Térkép: Bába Imre
A cikk megjelent a Turista Magazin 2018. áprilisi számában. A KORÁBBI MAGAZINOKAT ITT LEHET MEGRENDELNI.
