Februári lapszámunk egyik cikke miatt Mátranovák kevésbé ismert környékét fedeztük fel. Kár, hogy ez a vidék egy állítólagos jeti miatt került be a médiába legutóbb, mert különleges földtani és kulturális látványosságokkal büszkélkedhet.
Mátranovák a Mátrától északra, a Zagyvába ömlő Bárna-patak mentén fekszik. Miután megismerkedtünk a település történetével, s a helyi múzeumban megtudtuk, mi tette egykoron gazdaggá a települést, egy december végi fagyos napon célba vettük a hegyet, hogy felkeressünk egy valamikor áldozati oltárként használt sziklát és a kazári riolittufa-formáció kistestvérét is. Nem akármilyen geoturisztikai attrakciók ezek, ráadásul egy túrába illesztve!
De sok más kincset is találtunk túránk során. A különleges történelmű, csodás környezetben elhelyezkedő Mátracserpusztára például egy titokzatos, kőlapokból kirakott járda vezet Mátranovákról a hegyen át. Ki építette? Ki és mikor rakta le a köveket?
Az a képen viszont biztos nem a jeti, hanem a TM egyik kollégája
A település felett, a 451 méter magas Nádas-orom felé tartva salgótarjáni túratársaim a csúcs alatti, kiterjedt lapost egyértelműen a Medves-fennsíkhoz hasonlították, s bizony nem alaptalanul. A terület sokkal inkább középhegységi arculatú, mintsem dombsági, annak ellenére, hogy hivatalosan a Felső-Tarnai-dombságban járunk. Nem is beszélve arról, hogy innen nézve olyan, mintha a Mátra csúcsai minimum kétezres magaslatok lennének.
Fehérnek fehér, mint a legújabb képen a mátranováki jeti, de annál izgalmasabb: a badland felszíne
És a java csak ezt követően jött! Az Ivád feletti Nagy-Lyukas-kő a siroki Törökasztal rokona, legalábbis vélt, vagy valós pogány funkcióját tekintve. A Mátranovák feletti Fehér-szék pedig nemcsak a Kazár melletti, híres riolittufa-formáció kistestvére, hanem a nagyon híres és nagyon látogatott Kappadókiáé is.
A Fehér-szék ezzel ellentétben annyira elhagyatott, hogy tréfás kedvű fotográfusok még a híres mátranováki „jetit” is lencsevégre tudták itt kapni január első hetében. Aztán valakit lázba hozott ez a hír, valaki elhitte, valaki csak mosolygott rajta, valaki pedig tréfás kedvében művészeti-társadalmi kísérletet végez ennek kapcsán...
Akármilyen furán tálalták is a médiában ezt a jetis dolgot, mi csak reméljük, hogy csinált egy kis reklámot e csodás környéknek. A februári magazin alapos cikke pedig segít majd a környéket felfedező természetjáróknak! Én azt gondolom egyébként, hogy sokat elárul napjaink kultúrájáról (és egyben a valószínűleg nem a természetjáró kontextusra reflektáló médiahekk jogosultságáról), hogy a mátranováki jeti „létezéséről” jóval többet lehet megtudni az interneten (ahol évek óta felreppen ez a hír egyébként), mint a környék különleges földtani és antropogén látnivalóiról. Annyi bizonyos, hogy februári lapszámunkban egy igazán különleges túracélpontot mutatunk be!
Dombság? Hegység? Mindenesetre ezt a vadregényes tájat mutatja be februári lapszámunk cikke
