Bár a Gyöngyök útja csak Litéren halad át, az ifjú zarándokok lementek a Balatonra is fürdeni. Viccesen néztek ki, hiszen a nap alaposan otthagyta már a nyomát a bőrükön, de fürdőruhában igen tarkák voltak, rendesen meg is nézték őket a strandon. Máshol pedig egy vurlitzerrel csapattak magunknak egy táncos, mulatós estét.
A LÉLEK ÚTJA
Átértékelődik minden egy zarándoklat során. Egész apró dolgoknak tudsz nagyon örülni. A gondok pedig messzeszállnak. A hétköznapi lelki nyavalyák szertefoszlanak, teljesen megváltozik az ember. Könnyű boldognak lenni, egyszerűbb rátalálni az örömre.
Esőben, sárban is meneteltek a zarándokok
Átvágtak a Bakonyon. Városlődön egy fiatal atya latinul mondta a szentmisét nekik. Mihályházán a református lelkésszel találkoztak, aki nagy szeretettel fogadta őket. Esténként sokat beszélgettek az aznapi történésekről, ez sokat jelentett mindannyiuk számára. Celldömölkön is volt kalauzuk, a múzeumot és a kegytemplomot is megnézhették, majd átkeltek a Rábán, Csapodon egy helyi asztalos volt a szállásadójuk. Nagycsaládos, mélyen vallásos ember, gyerekei között több autista van. Az egyik ilyen kisfiúnak nagyon tetszett a zarándokok zászlója. Édesapja megengette neki, hogy egy napig mehessen a csapattal, hogy ő lehessen a zászlóvivő. Hegykőn, a határ közelében nagy zarándokélet van. Helyi zarándokcsoport is jár gyakran Mariazellre. Nagyot beszélgettek velük, új zarándokok is csatlakoztak hozzájuk.
MAJDNEM MENYORSZÁG
Az osztrák szakaszon elég hamar hegyvidére ér a Gyöngyök útjának zarándoka, a Via Sacra úton juthatunk el a végcélhoz. Sáráék itt is szép élményekkel gazdagodhattak. Heiligenkreuz gyönyörű városában gregorián ének hallgatásával töltődhettek fel a végső nekirugaszkodásra. Az utolsó éjjel szénapajtában volt a szállásuk, emlékezetes emlék maradt. A Lillienfeld előtti hosszú emelkedő a legnehezebb szakasza talán a túrának, de ilyenkor már edzettek a zarándokok. Itt már nem nézték őket marslakónak, mert sok-sok zarándok koptatja errefelé az ösvényeket.
Osztrák tájakon folytatódott az út
Mariazell olyan volt csaknem, mint a menyország. Családtagok, barátok vártak rájuk, hatalmas bulit csaptak a tiszeletükre. Bár azt mondják, hogy egy zarándoklat akkor kezdődik igazán, amikor végetér, Sárának nagyon nehéz volt visszazökkenni a régi valóságába. Tulajdonképp nem is sikerült.
A Via Margaritarum jelzései már szépen alakulnak, a Dunántúlon még vannak felfestetlen szakaszok, de az utat fenntartó egyesületnek alig egy tucatnyi tagja van, ők saját erőből próbálják a fejlesztéseket folytatni, népszerűsíteni a zarándokutat, beszervezni szállásadóhelyeket, és még csoportos túrákat is szerveznek. Természetesen a zarándkútleveleket is ők állítják ki. A hosszú út teljesítőinek a száma még mindig csekély. Sára azon kevesek közé tartozik, akik elsők között járták végig. A Fóti Ökumenikus Általános Iskola és Gimnázium biológia-földrajz szakos tanára, szakmai igazgatóhelyettese pedig azóta is rendületlenül falja a kilométereket, jó példát mutatva diákjainak, és a környezetében élőknek.
Zsófi és Sára megérkeznek Mariazellbe
Sára életének részévé vált a természetjárás, a túrázás és a zarándoklat is. Eddig főként csoportos túrákon vett részt, az El Caminot barátnőjével járta végig, de most a Dél-Dunántúli Kéktúrát szeretné egyedül teljesíteni. Elmélyülni önmagunk lelkében csak így lehet.
Korábbi epizódok:
A MENNYORSZÁGBA VEZETŐ UTAK NINCSENEK KIKÖVEZVE - 2. RÉSZ
A MENNYORSZÁGBA VEZETŐ UTAK NINCSENEK KIKÖVEZVE - 1. RÉSZ
