A jövőkutatók szerint 2050-re már több műanyag lesz az óceánokban, mint hal. Ezek jó része olyan műanyagrészecske, mely szabad szemmel nem is látható. A mikroműanyagok azonban méretük ellenére globális környezeti problémát jelentenek. Hogy pontosan mekkorát, arról azonban egyelőre még keveset tudunk.
Néhány éve meg semmit nem tudtunk a mikroműanyagokról, ma meg már szakmai körökben „a csapból is ez folyik”. És ez nem csak átvitt értelemben igaz, sajnos szó szerint is. Találtak már mikroműanyagot élővizekben, csapvízben, ásványvízben, kínai tengeri sóban, német palackozott sörben és francia folyóban élő fenékjáró küllő szervezetében is.
Nem bomlik le, milliónyi apró darabra esik szét
Azt hogy a szélben szálló nejlonzacskó környezeti problémákat okoz, vagy legalábbis nagyon nincs a helyén, az mindenki számára nyilvánvaló, arra azonban, hogy szabad szemmel nem vagy alig látható műanyag darabkákkal vannak tele folyóink, tengereink, csak mostanában kezdünk ráébredni.
A mikroműanyagok, vagyis az 5 miliméternél kisebb műanyagdarabkák egy része elsődleges forrásból származik, ilyenek például a kozmetikumok mikrogyöngyei vagy a ruhákról leszakadó műszáldarabkák, más részük a műanyagok kopása, aprózódása során kerül a környezetbe.
Néhány éve még semmit nem tudtunk a mikroműanyagokról
A műanyagok tömegtermelése az 1930-as 40-es években kezdődött meg, s míg 1976-ban a világ éves termelése 47 millió tonna volt, 2015-ben ez a szám már évi 322 millió tonnára kúszott fel.
A műanyag termékek 40%-át a csomagolóipar használja fel, s termékeik jelentős része a megvásárlás után néhány perccel, vagy másodperccel később már a kukában végzi.
A műanyaghulladékoknak csak egy töredéke kerül újrahasznosításra, Magyarországon például csak 1/5-e. A többi lerakóba, égetőbe kerül, vagy csak kallódik a világban, kitéve a Napból érkező ultraibolya sugárzásnak, melynek hatására egyre kisebb darabokra esik szét.
Hazai vizeink is érintettek
Ha műanyaghulladékról van szó, hajlamosak vagyunk legyinteni, mondván a probléma leginkább az óceánokat és a tengereket érinti, mit tehetünk mi itt, a kontinens közepén. A helyzet azonban az, hogy a műanyaghulladék, és a mikroműanyagok nagyon is érintenek bennünket.
Magyarországon az első vizsgálatot ezzel kapcsolatban 2017. nyarán végezte egy független laboratórium, a WESSLING Hungary Kft. a Tiszán. A folyóban a 300 mikrométernél nagyobb és 2 mm-nél kisebb műanyagdarabokból 4,9 darabot találtak köbméterenként. A Duna ausztriai szakaszán ugyanebben a tartományba eső részecskékből 0,3 darabot, az olaszországi tavakban 1-4 részecskét, a Rajna iparosodott szakaszán 15-20 részecskét mutattak ki köbméterenként.
A mikroműanyagok mérése nagyon fontos lenne ahhoz, hogy egyáltalán képet kapjunk arról, mekkora a baj
Az ennél kisebb mérettartományba eső részecskékből a Tiszában azonban ennél sokkal többet, 62,5 darabot találtak köbméterenként.
Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy például a Rábán nagyobb méretű a szennyezés (12,1 részecske/ köbméter), és ez főleg ipari eredetű, míg például az Ipolyon, sokkal kevesebb mikroműanyagot ( 1,7 részecske/ köbméter) találtak, ami nem meglepő, hisz itt nincs számottevő ipari tevékenység, és főleg nemzeti parki területen kanyarog a folyó.
A mikroműanyagok a táplálékláncba is bekerülnek
Arról is nagyon keveset tudunk, hogy a mikroműanyagok milyen hatást gyakorolnak az élő szervezetekre
Hogy a mikroműanyagok milyen hatással vannak az élő szervezetekre, ma még kevéssé ismert, a kutatások még gyerekcipőben járnak. Laboratóriumi körülmények között már megfigyelték, hogy kagylók, rákok esetében a mikroműanyagok a tápcsatornából bekerülhetnek a keringési rendszerbe, és azt is leírták, hogy a táplálkozási lánc alsóbb szintjeiről átkerülhetnek a részecskék a felsőbb szinten elhelyezkedő élőlényekbe, Franciaországban pedig már egy halfaj, a fenékjáró küllő szervezetében is találtak mikroműanyagot.
Hogy ezek a parányi részecskék pontosan milyen hatással vannak az emberre, és milyen egészségügyi kockázatot jelentenek, ma még nem tudni. Azt viszont már tudják, hogy a műanyagokhoz adott adalékanyagok között olyanok is vannak, melyek megzavarják a hormonrendszer működését.
A divatipar is komoly mikroműanyag-szennyező
Sokan nem gondolják, de a divatipar- az energetikai ipar után- a második leginkább környezetterhelő iparág. A gyártás során nagyon sok vegyi anyagot és vizet használnak, és rengeteg műszál kerül a környezetbe mind a gyártás, mind a ruhák használata során. Ázsiában a textilipar a mikroműanyag-szennyezés fő forrása, Európában emellett az autógumik kopása során is rengeteg apró műanyag darab kerül a környezetbe.
A ruhák mosása révén is rengeteg műszál került a természetbe
Hogy milyen válaszokat adhatunk mi, átlag földlakók a 21. század egyik legaggasztóbb környezetvédelmi kihívásra? A műanyagmentes életmód, 21. századi életvitel mellett megvalósíthatatlan, azonban mindenki tehet valamit azért, hogy csökkentse az általa termelt hulladék, és ezáltal a környezetbe kerülő mikroműanyagok mennyiségét. Például azzal, hogy szelektíven gyűjti a hulladékot, műszálas ruhák helyett inkább a természetes eredetűeket részesíti előnyben, próbál tartós használati, és lehetőleg csomagolásmentes cikkeket vásárolni, és mindenekelőtt átgondolja, valójában mire is van szüksége.
Minden, amit jelenleg tudunk a mikroműanyagokról!
