Talán mondhatjuk, hogy minél messzebbre utazunk, annál többet szeretnénk beleszőni az útitervbe. De hova menjünk, ha magashegységi környezetbe vágyunk, látványos sziklabércekre szeretnénk felkapaszkodni, és viszonylag szűkös időkeret áll rendelkezésünkre? Például a felvidéki Nagy-Fátrába!
Budapest felől ez a legkönnyebben elérhető, 1500 métert meghaladó, azaz magashegységi terület. Igaz, nem is magassága a legcsalogatóbb tulajdonsága, bár alhavasi jellegű, szelíden hullámzó gerince kétségkívül remek túraterep. A gerinctől nyugatra igazi kárpáti jellegű vadon kínál egynapos kalandot. A hófehér mészkősziklákkal tűzdelt, háborítatlan erdők fedte hegyvilág Ostrá (1247 m) és Tlstá (1373 m) nevű csúcsának meghódítása szinte kihagyhatatlan kaland azoknak, akik szeretnék közelebből megismerni a Kárpátokat, vagy csak egy gyors, egyszerűen teljesíthető, változatos hegyi túrára vágynak.
Az Ostrá sziklapiramisa
Budapestről mindössze 160 kilométer Blatnica, a Fátra lábához nőtt, feltűnően kellemes megjelenésű falu. A vizet szivacsként elnyelő, majd felszínre engedő mészkőhegyek forrásai (és az azokat éltető bőséges csapadék) gondoskodnak róla, hogy a főutcán sétálókat patakcsobogás kísérje végig a házak között. Ugyan turisztikailag felkapott, a nyári szezonban kiemelkedően népszerű helyszínen járunk, szállást viszonylag olcsón foglalhatunk - széles kínálatból választva.
Vadregényes mészkővidék
Amikor ránézünk a Nagy-Fátra térképére, elsőre talán meg fogunk lepődni, milyen szerény méretű területet járunk be az egyébként hatalmas hegységből, illetve mennyire csekély mértékben távolodunk el annak peremétől. A mészkővidékekre jellemző változatos felszíni formakincs azonban garantálja, hogy meglehetősen tartalmas és maradéktalan képet kapunk a Nagy-Fátra nyugati zugairól.
A hegység központi részével szemben ezen a terepen bármerre nézünk, folyton vakítóan fehér mészkőkibukkanások tűzdelik az erdőtakarót: az évmilliókkal ezelőtt felgyűrt, különböző irányokba kibillent bérceken azóta a víz és a jég végzi szakadatlanul munkáját.
Ennek köszönhetően látványos barlangüregek, fák közül kibukkanó, impozáns sziklafalak, lábuknál pedig kavics méretűre aprózódott törmelékszoknyák színesítik a tájat.
Az fenyvesekkel borított hegyoldalakat mészkőkibukkanások tarkítják mindenhol
A hatalmas mészkőszirteket mély, hirtelen leszakadó, szurdokszerű völgyek tagolják. Emiatt peremétől az ellenállóbb anyagú és ezért környezete fölé magasodó gerincrégióig lényegében egy fennsíkok nélküli, tengernyi csúccsal tűzdelt völgyrendszer a hegység. A nehezen megközelíthető völgyek meredek oldalai nem adták könnyen magukat az ember gazdasági igényeinek: a térségben igazi őserdőfoltok rejtik Szlovákia legnagyobb medvepopulációját, és jelentős számban rója az embertől elzárt, turistautak által is alig érintett erdőket a hiúz és a farkas is. A Tlstá csúcsa egyben névadója a környező, hatalmas erdőrezervátumnak.
Hogy különleges erdőkben járunk, arra lépten-nyomon emlékeztet valami: rögtön a festői Gáder-völgy (Gaderská dolina) elhagyásakor, ahol a kék turistaút kezdődik, egy tábla jelzi vészjóslóan, hogy a medvék otthonába lépünk. Persze belegondolva sem ebben, sem a látványban nincs semmi különleges, éppen a természetes vagy ahhoz közeli állapottal találkozunk az ösvények mentén. A sötét, elegyes erdőben az elhullott fák korhadó törzse képez menedéket az állatvilág számára, nem cikáznak erdészeti feltáróutak a meredek hegyoldalban, és erdőirtásnak nyomát sem látjuk, bárhol is keresnénk.
Medvében gazdag vidék
A kék jelzésű turistaút mellett ott lóg a Janko Bojmírra emlékező táblácska is: az ösvény névadója volt e páratlan turistautak létrehozója. Munkájának pedig igen nagy hasznát vesszük, hiszen a kezdetben kellemesen emelkedő út előbb hatalmas sziklák közt vág át, később pedig különösen kitetté válik, amikor a hegyoldal tövéből a tetejére, a sziklatornyok közé hág. A sűrű erdőben tekergőző ösvény egyszer csak kibukkan a fák közül, és látszólag leküzdhetetlen akadállyal találja szemben magát: egy toronyháznyi mészkőszikla lábához vezet, sötét, szélárnyékos, ettől mozdulatlan fenyvesbe. Innentől rövid, de emberpróbáló kapaszkodóval indul neki a magasságoknak, hogy végül már sárga jelzésként, szinte függőleges, de még erdős hegyoldalban oldalazzon a talajt és a lombkoronát áttörő mészkőtömbök lábainál.
Az Ostrá sziklatornyán
A völgytalpat magaslati sziklatömbök tövére cserélő turistaút azonban ezt követően éri csak el igazán látványos célpontját: a fák közt kitekintve már régóta érezhető, hogy a csúcsrégió magasságában cirkálunk, de mégis döbbenetes mélység fogad, amikor kibukkanunk az Ostrá gerincösvényére. A sziklatorony hangulatát és látványvilágát pontosan ez teszi különlegessé: a merészen égnek törő, de apró alapterületű sziklabástyán éppen csak annyi hely jut az ösvényeknek, amennyin egy ember lépdelni tud. Így egyik oldalunkon mészkőbércek, másik irányban roppant mélységek kísérnek végig a kilátóhelyekben bővelkedő sziklavilágon.
Kapaszkodás az Ostrá tetejére - nem tériszonyosoknak
Az Ostrá lényegében több emeletből áll, ezek közt olykor épített, máskor természetes lépcsők segítik a mozgást, néhány szakaszon pedig még láncok is növelik a biztonságérzetünket. Az egyiken felhúzódzkodva derékig érő sziklaboltíven kell átpréselődnünk. A túrázók hangyabolyként lepik el a mészkőtornyot, amely szerencsére van annyira szabdalt, hogy mindenki találjon magának helyet a lepihenéshez.
Amilyen változatos volt az idáig vezető út, olyan a panoráma is: csúcsunk a Túróci-medence fölött magasodik, ezért erre és a mögötte húzódó Kis-Fátrára, annak is déli, alacsonyabb szakaszára, illetve a közeli Körmöci-hegységre láthatunk rá. Feledhetetlen látvány az Ostrá csúcsegyüttesének rövidke gerincszakasza: egyik oldalán fenyves, másikon kopár és meredek rétek közt kanyarog a kisebb-nagyobb bércek mögött el-eltünedező ösvény. És vezeti tekintetünket a lakatlan, erdős völgyek mögött emelkedő, fátlan főgerincig. A törpefenyőkkel szegélyezett alhavasi rétek láncolata közepén az Ostredok 1596 méteres csúcsa, amelynek egyik kisebb halmáról tavaly derült csak ki, hogy a Nagy-Fátra legmagasabb pontja (így a hegység 4 métert „nőtt”).
A Kis-Fátra szelídebb vonulatai a Túróci-medence túloldalán
Impozáns méretével uralja a kilátást a szomszédos Tlstá lapos, gyepes teteje, túránk következő állomása. Oldalában látványosan meggyűrődött, fedetlen mészkősávok tanúskodnak a hegységet kiemelkedésekor érő, gigászi erőkről. Az Ostrát és a Tlstát egy rövid gerincszakasz köti össze, azonban mielőtt még ennek nekivágnánk, leereszkedünk a sziklabástyáról, hogy eltávolodva tőle szembenézhessünk vele: oldalában ott kígyózik a mesterséges lépcső, magaslatain pedig a legváratlanabb pontokon tűnnek fel a színesbe öltözött túrázók apró foltjai.
A Tlstá fennsíkján
A Tlstá felé vezető gerincösvény ízelítő az erdőrezervátum járatlan rengetegéből. A magaslaton átbukó szél által kidöntött hatalmas fák törzsei és gyökerei közt kanyarogva újra egy kisebb sziklafal megmászására kényszerülünk. Ennek tetejéről kilátás nyílik az alattunk elterülő végtelen erdőkre, a főgerinc egy alacsonyabb pontja mögött pedig az Alacsony-Tátra vonulata is feltűnik.
A Tlstáról ereszkedő ösvény merész sziklaperemeket érint
Sziklás, fenyőfáktól árnyékolt terep vezet ki a Tlstá apró, körpanorámás fennsíkjára. A meghökkentően meredeken leszakadó kis mészkőplatóról zavartalan a kilátás a Kis-Fátra vonulataira, a két hegység közt elterülő, repcétől sárgálló Túróci-medencére, és visszatekinthetünk a többi csúcs közt eltörpülő Ostrá tornyaira is. A Kis- Fátra falként magasodó vonulata uralja a látványt, éles szeműek távcsővel az oldalában megbújó turistaházakat is kiszúrhatják.
A tisztás idilli pihenőhely, a többi turistán kívül maximum a zergékkel kell megosztoznunk rajta, de ezt nyilván nem bánja senki, mielőtt nekivág a térdet próbáló ereszkedésnek. A Gáder-völgy látszólag annyira mélyen, meredeken kanyarodik a csúcs alatt, hogy első ránézésre lehetetlennek tűnik a turistaút vonalvezetése. Újra belépve az erdőbe csúszós, hosszú, olykor szerpentinező ereszkedés veszi kezdetét.
Az önmagába harapó hegy
Ahogy fölfelé tartva is különböző szintek jelentették a turistaút eltérő jellegű szakaszait, lefelé menet is ezt észlelhetjük: először a zárt erdőben, majd röviden egy lánccal is biztosított sziklaperemen, végül az az alatt megbúvó barlangnyílásokat mellőzve haladunk. Mivel mészkővidéken járunk, nem hiányozhatnak a víz és a mészkő sajátos viszonyáról tanúskodó sziklaüregek sem.
A barlang szó hallatán biztosan nem a Mažarná-barlang döbbenetes látványt nyújtó nyílására gondolunk: a hirtelen feltáruló, íves, több tíz méter hosszú sziklafal mintha éppen készülne beleharapni a hegyoldalba, tövében hosszanti hasadék tátong.
Valamivel lejjebb, az ösvény mentén, szerényebb méretű, de hasonló barlangot találunk. Érdemes azonban minél hamarabb visszaérkezni a Gáder-völgybe, és ha maradt hozzá elszántságunk, fölmászni a fölötte őrködő várromhoz.
Mészkőformákban gazdag vidék - a Mažarná-barlang a hegyoldalba „harap”
Blatnica vára
Blatnica várának romjaitól pazar kilátás nyílik a Gáder-völgyre. A vár előtti sziklateraszról a meredek, erdős oldalakkal kísért völgy kanyargását követhetjük tekintetünkkel, a völgyoldal sziklái fölött pedig ott magasodik a legnagyobb bérc, a Tlstá roppant sziklaorma. A vár alatti mezők peremén sétálva még elbúcsúzhatunk a Túróci-medence síkján túl a látványt uraló Kis-Fátra vonulataitól.
Selmecbánya is megéri a kitérőt hazafelé
Az Ostrá és a Tlstá körútja mindenkinek ideális lehet, akinek van kedve és egy hétvégéje egy különleges hangulatú, változatos kárpáti túrához, és nincs erős tériszonya. Nyári kirándulás esetén vízzel rendesen szerelkezzünk fel, mert - mészkőterület lévén - utánpótlást nem találunk menet közben. Hazafelé érdemes még betérni a fátrai hegyek ölelte Úrvölgy (Špania Dolina) takaros, skanzenszerű településére, valamint körbenézni Besztercebánya belvárosában; esetleg ugyanezt megtenni a közeli Körmöc- és Selmecbányán.
A cikk megjelent a Turista Magazin 2016. júliusi számában.
