Az ország egyik leglátogatottabb túracélpontjának számító Nagy-Hárs-hegy csúcsa alatt, a sziklafalban nyíló masszív vasajtó előtt minden bizonnyal tízezrek tehették fel már a kérdést: mi lehet odabent. Utánajártunk. Beharangozó cikk következik.
Persze a figyelmes természetjáró rögtön elolvassa a felette álló emléktáblát is, amely szerint egy Bátori László nevű szerzetes élt a róla elnevezett barlangban mintegy húsz éven át. Ez már kapásból kíváncsivá teszi az embert, mert mindig roppant nehéz elképzelni, hogy valaki egy barlangban élt a 15. század második felében és ráadásul komoly szellemi teljesítményt nyújtott: ő fordította először magyarra a teljes Bibliát (a fordításának mára sajnos csak részei maradtak fenn), valamint egy, a szentek életéről szóló könyvet.
Nem fázott? Úgy értem éjjel és nappal, télen és nyáron? Mindig? Vagy a barlang előtt ücsörgött mindig a melegebb hónapokban, hiszen a benti hideg, párás levegő hosszú távon nagyon kellemetlen tud lenni? És télen? A súlyos mínuszokból nekünk is jól esik ugyan belépni az innen nézve kellemes klímába, de három óra fotózást követően ott bent is szétfagytam. Pedig ő nem fűthetett odabent, hiszen akkor kifüstölte volna magát...
A vasajtó zárszerkezete sem mindennapi megoldás
Mondjuk ebben az esetben ismert tény, hogy a barlangban töltött évek igenis kikezdték a kalandos életű, fiatalon a török elleni harcokban is részt vevő remete egészségét, ezért halála előtt le kellett költöznie a ma a Budakeszi út mellett található, budaszentlőrinci pálos kolostorba.
A vasajtó mögött meglepő méretű, jellegzetes hévizes eredetű, látványos gömbfülkékkel kiboltosodó üreg rejtőzik, amely egy tekintélyes létrával kezdődik. Talán meglelő, hogy itt, közvetlenül a csúcs alatt egy 360 méter hosszú és 60 méter mély barlang található, amely persze eltörpül a Budai-hegység óriásai mellett. Fokozott védelmét földtani érdekessége mellett régészeti, valamint egyedülálló vallás- település- és ipartörténeti értékei jelentik.
A barlang leglátványosabb antropogén látnivalója, a lépcső
Mivel a barlang csak engedéllyel látogatható, ezért vettük a fáradtságot és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság munkatársával bejártuk a barlang legfelső, kötéltechnika használata nélkül elérhető részét, amelyet márciusi, a barlangokra fókuszáló lapszámunkban mutatunk majd be részletesen.
Cikkünkből kiderül, hogy a barlang antropogén látnivalói vajon a szerzetes kezéhez, vagy a később itt tevékenykedő, vasércet bányászó munkásokhoz köthető-e. Amellett, hogy bemutatjuk a barlang felső szakaszát, megpróbálunk utánajárni, hogy hol lehetett a múlt század eleji képeken látható, Bátorinak emléket állító oltár, illetve, kiderül az is, hogy mi célból épülhetett a figyelmes szemlélő számára kívülről is felfedezhető másik bejárat. Bár egy időben a barlang nyitva állt a turizmus számára, az újranyitás nem valószínű, hiszen azt többek között éppen a gyakori balesetek miatt zárták be.
