A naplemente már csak a ráadás – alkonyati túra a Sas-hegyen

Aznap délután 35 fokot mutatott a hőmérő. Árnyékban. Pár órával később, amikor elindultam a Sas-hegyre, még mindig rettentően meleg volt, és azon gondolkoztam, talán jobb lett volna egy másik napot választani erre a túrára, de már nem fordultam vissza. És milyen jól tettem, mert este 7-kor, fenn a hegyen már kellemes, hűs szellő fújdogált.

700 virágos növényfaj, 278 pókfaj

Gulyás-Kis Csabával, a túra vezetőjével és kis csapatunkkal egy rövid bevezető után nekivágunk a hegynek. A virágzás dandárja mostanra már lement, de azért néhány virág tartja még magát, mint például a bájos István király-szegfű vagy a kéküstökű csormolya. A közönséges méreggyilok mostanra már termést érlelt, és le sem tagadhatná távoli rokonságát a paprikával.

Az elmúlt hónapok szeszélyes időjárása a növényeket is megtréfálta, hisz a hűvös, csapadékos április, május miatt először minden késésben volt magához képest, viszont a forró, száraz nyár meggyorsította a folyamatokat, így most meg minden már előrébb tart annál, mint ahogy ilyenkor szokott.

Elképesztő egyébként, hogy ezen a kis, 30 hektáros hegyen 700 virágos fajt írtak le. Csak viszonyításképpen, Magyarországon 3 ezer, Európában közel 9 ezer virágos növényfaj él. De a hegy pókfaunája is különösen gazdag, eddig 278 különböző pókfaj itteni előfordulásáról tudnak. A hegy védelme épp emiatt a sokféleség miatt is nagyon fontos, és ezért látogatható a természetvédelmi terület kizárólag a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság szakvezetéses túráin.

Csaba is felhívja a figyelmünket többször, hogy ne lépjünk le a gyalogútról. Az egyik helyen például egy fokozottan védett faj, a magyar gurgolya levelei zöldellnek az út szegélyében, a kövek között. Ez a faj a nyílt dolomit sziklagyepek lakója, egy bennszülött faj, vagyis csak nálunk él. Ritkaságát jól jelzi, hogy természetvédelmi értéke 100 ezer forint.

Józsi, Rozál és még sokan mások

A Sas-hegy emblematikus állatai a hüllők, amelyeknek nyolc faját mutatták eddig itt ki, például a fali és a zöld gyíkot, de ezek mellett két igazi kuriózum otthona is ez a kicsi oázis, a pannongyíké és a kaszpi haragossiklóé.

A pannongyík a vakondgyíkok vagy másnéven szkinkek közé tartozik, fő elterjedési területe Délkelet-Európa és Kis-Ázsia, nálunk csak foltszerűen fordul elő. Jellegzetessége, hogy testéhez képest nagyon kicsik a lábai, de egyébként az egész állat nagyon kicsi, mindössze 10-12 centis, és akár a kígyók, ő sem tud pislogni, ezért egyes nyelvekben kígyószemű gyíknak is nevezik.

A kaszpi haragossiklóról régen úgy tartotta a sas-hegyi legendárium, hogy két egyed él itt, Haragos Józsi és Rozál, de azóta kiderült, az állomány jóval nagyobb, akár 20-30 egyed is lehet itt. A haragossiklók esetében minden állatnak sajátos fejrajzolata van, így a kutatók meg tudják őket különböztetni. Ők egyébként a legnagyobb hazai siklók, Józsi például közel 220 centis lehet, de külföldön kézbe került már 2,5 méteres egyed is.

A zöld gyík nem olyan ritka, de itt a hegyen fontos szerepe van a táplálékláncban, mivel a kaszpi haragossiklók és a vörös vércsék is előszeretettel fogyasztják. A zöld gyíkok körében egyébként gyakori, hogy letört farkú egyedet látunk, ugyanis elég harcias természetűek.

Távkapcsolat szélpostával

Egy sas-hegyi túrán nem árt, ha az ember egyszerre több dologra is tud figyelni, ugyanis miközben sok-sok érdekességet hallunk az itteni élővilágról, a panoráma is nagyon szép. Dél felé olykor Dunaújvárosig is ellátni, keleten a Mátra is feltűnik, bár most – a párás levegő miatt – a látóhatár széle jóval közelebb húzódik, de azért így is bőven akad néznivaló.

Most, így este nyolc körül szerencsére nem érezzük, de mért adatok is bizonyítják, hogy a Sas-hegy egy meleg nyári napon akár az ország egyik legforróbb pontja is lehet. A hegy déli oldalán, a napsütésnek kitett dolomitsziklák közelében mértek már 52 Celsius fokot is!

A jégkorszakban, amikor hűvösebbé vált a klíma, a déli lejtők olyan melegkedvelő fajok számára váltak menedékké, mint a már korábban említett magyar gurgolya, a bájos, fehér virágú István király-szegfű, vagy a közönséges csikófark. Ez utóbbi növényfaj megjelenésre semmi különös, aki nem ismeri, simán elmenne mellette, pedig a faj hazánk egyik legritkább növénye.

Kétlaki növény, vagyis vannak külön termős és külön porzós egyedek, de ez a csikófark esetében még meg van cifrázva egy kicsit, ugyanis itt a Sas-hegyen csak porzós egyedek élnek, a termős egyedeket a Gellért-hegyen kell keresni. Szerencsére az uralkodó szélirány segíti a kapcsolat – és ezzel a faj itteni – fennmaradását.

Naplemente a város felett

De nemcsak ilyen ritkaságok képviselik a növényvilágot, idegenhonos betolakodók is akadnak, amelyeknek terjedését szabályozni kell. Ilyen például a sokak által kedvelt orgona, de a bálványfa és az ecetfa is sok gondot okoz. A téli jázmin sem őshonos itt, szerteágazó bokrát azonban meghagyták, a növény ugyanis nagyon korán, gyakran már februárban kibontja virágait, és nagyon fontos télvégi táplálékforrása a korai beporzóknak.

A 2. világháború előtt a hegy gyomrában közel 80 méteres mélységben kisebb folyosókat és termeket alakítottak ki, ahol az ostrom alatt a katonai parancsnokság működött, amelyeknek szellőzőnyílásai ma is megvannak még. A járatokat most is használják, de már más célokra, földrengésjelző műszereket helyeztek el bennük.

A hegy északi oldala gyökeresen más képet mutat, mint a déli, és jóval hűvösebb is. Itt nem nagyon látunk csupasz sziklafelszíneket, a növényzet szinte teljesen beborítja a hegyoldalt. Az egyik legjellemzőbb és legkülönlegesebb faj ezen az oldalon a budai nyúlfarkfű, amit látszólag csak egy átlagos fűféle, de valójában annál sokkal több. Ugyanis ez a magashegyi eredetű faj, amely itt, a Budai-hegység klímájához alkalmazkodva vált bennszülött fajjá. Egyedül nálunk él a világon, és – hihetetlen –, de itt a város közepén találjuk a faj egyik legerősebb állományát.

Egy ilyen kivételesen fajgazdag élőhelyen, ahol ráadásul csak úgy hemzsegnek a ritka és különleges fajok, hosszan el lehet sétálgatni, és bőven akad mesélnivaló. Csaba lelkesen mesél is, közben azonban a nap is lassan lebukik a Sváb-hegy mögé, igyekeznünk kell, ha látni szeretnénk a naplementét a hegy tetejéről.

Az egyébként is szuper kilátást az esti fények még szebbé teszik, már csak ezért is megéri ide, ilyenkor feljönni, és persze azért a sok-sok érdekességért, amit a túrán megtudhatunk a város egyik legkülönlegesebb szegletéről.

A cikk 2021 júliusában jelent meg először.