Mostanra a szántóföldek egykori jellegzetes lilavirágú gyomnövénye főként a vegyszeres gyomirtás és a gépi vetőmagtisztítás következtében nagyon megritkult, de a vetések szélén még megpillanthatjuk ezt a különös szegfűfélét.
A vetési konkoly (Agrostemma githago) – a gabonaföldek gyomnövénye – Magyarországon nem őshonos, a Földközi-tenger vidékéről származik. Az őszi vetésű búzával, rozzsal, árpával együtt csírázik, zöld tőlevelekkel áttelel, majd a következő nyáron virágzik – olvashatjuk a Balaton-felvidéki Nemzeti Park honlapján. Az egyéves növény szirmainak különleges színe és az azokon messze túlnyúló csészecimpái a búzatáblák összetéveszthetetlen vendégévé teszik. Szára és levelei szürkések és selymesek a rájuk simuló szőröktől. Karcsú szára kb. 50-90 cm magas, öttagú virágai hosszú kocsányokon, laza álernyőben fejlődnek. A szirom bíborpiros, csúcsa lekerekített, finoman hullámos-csipkés szélű.
Nem gondolnánk, hogy erre a feltűnően szép, gabonamagasságú szegfűfélére már a Biblia is a gonosz megtestesítőjeként utal, illetve, hogy mennyi mondás kapcsolódik hozzá.
„Búzába konkolyt hint”, „búzát vetett, konkolyt aratott”, „konkoly ott is terem, ahol nem vetik”, „ritka az a búza, kiben konkoly nincsen, ritka a szerelem, kibe hiba nincsen”, „terem a konkoly, ha nem vetik is”, „konkolyt a búzából, vétket a világból nem lehet kiirtani”, „konkolyos zsákot nem ugatja meg az eb”, „mást rostál, maga konkolyos”
Ennek oka, hogy a 2021-ben az Év Vadvirága címet elnyert vetési konkoly minden része mérgező, magjai évezredeken át mérgezték (élvezhetetlenné tették) a lisztet és az állati takarmányokat. Aki a napokban figyelmesen jár-kel a szántók és kaszálók mentén, még elcsípheti ennek a csodálatos gyomnövénynek a június elején kezdődött virágzását.
A vetési konkoly 1993 óta Magyarországon a védett növényfajok közé tartozik. Természetvédelmi értéke 5000 Ft.
