A növényvilág időjósai

A különféle természetközeli népek nemcsak az állatoknak, hanem a növényvilágnak is különleges időjós szerepet nyilvánítottak. Azok, akik szeretik a növényeket, szeretnek kirándulni az erdőkben és réteken, netán szívesen kertészkednek, könnyűszerrel felfigyelhetnek egy-egy növény időjárást előre jelző képességére.

Szöveg:
2024. október 30.

A különféle természetközeli népek nemcsak az állatoknak, hanem a növényvilágnak is különleges időjós szerepet nyilvánítottak. Azok, akik szeretik a növényeket, szeretnek kirándulni az erdőkben és réteken, netán szívesen kertészkednek, könnyűszerrel felfigyelhetnek egy-egy növény időjárást előre jelző képességére.

A növények a napos időt, az esős idő közeledtét, illetve a hideg éjszakákat jósolják meg leggyakrabban. Aki beszéli a nyelvüket, annak nem feltétlenül szükséges az esti időjárás-jelentést megnézni másnapra. Habár úgy tűnhet, a legtöbb növény egy helyben, mozdulatlanul áll, ez még sincsen így. Hiszen szépen lassan, napról napra növekednek, és számukra is – mint ahogyan az élőlények többségének – a legfontosabb cél a lehető legjobb körülmények megteremtése a szaporodáshoz. Ezért számtalan növény, ha esőre áll az idő, becsukva óvja az összetapadástól a virágzatában található virágport, a szelek szárnyán repülő szőrpihés magvaikat vagy éppen az értékes nektárját. Amint az eső eláll és a nap újra kisüt, ismét kinyílik a virágzatuk, hogy kellemes illatukkal újfent odacsalogassák a rovarokat, növelve ezzel a beporzás esélyét.

Eső közeledtével a belseje védelmében szintén bezárja kemény töviskoszorúját a Bükki Nemzeti Park védett címernövénye, az Alföldön is sűrűn előforduló, szúrós szártalan bábakalács. A népnyelv joggal nevezi a növényt „időjárásbogáncsnak”, melyet régen a bejárati ajtóra aggattak eső-előrejelző képessége miatt. A körömvirág és más fészekvirágzattal rendelkező növények, mint például a pongyolapitypang, a százszorszép, a bakszakáll vagy akár a martilapu, szintén becsukják fészekvirágzatukat, ha beborul az ég.

Más növénycsaládok is hasonlóképp védik magukat a közelgő csapadéktól – közülük többet gyógynövényként is használunk. Ilyen például a vérehulló fecskefű, a szöszös ökörfarkkóró, a tyúkhúr. Esős időben szintén bezárja virágzatát a tulipán, a hóvirág és a leánykökörcsin. Rossz időt jósolt a néphiedelem, ha lehajtja a fejét a tavaszi hérics, a terebélyes harangvirág vagy éppen a réti boglárka.

Nem minden növény rejtegeti magjait az esőtől, vannak, amelyek kifejezetten várják azt. A mohák és zuzmók, a mocsári gólyahír, a borostyánlevelű veronika és a közönséges gyíkfű előszeretettel indítja útnak magvait az esőcseppekkel.

A természetet és főként az erdőket járva a legkönnyebben talán a fenyőerdők tobozaiból jósolhatjuk meg az esetleges rossz idő közeledtét: az erdei- és a lucfenyők tobozpikkelyei nyitva vannak és megduzzadnak, ha száraz és meleg az idő, a nedves levegő érkezésével pedig összehúzódva bezáródnak. Az erdőben szintén szembetűnő, ha magas a levegő páratartalma, mert ilyenkor a mohák és a zuzmók üdén felélednek.

Szintén esőre áll az idő, ha kiegyenesednek a muskátli érett termésének kicsiny és vékony pelyvaszárai. A pelyvaszárak higroszkopikus (vízfelvevő képesség) voltának köszönhetően a növény képes a levegő megnövekedő páratartalmából pár órával előre megjövendölni, hogy eső közeleg. Hasonlóan viselkednek a gémorrfélék, illetve gólyaorrfélék fajainak termései is. Ismeretes, hogy

az árvalányhaj alsó része bekunkorodik száraz, napos időben, míg nedves, esős idő hatására kiegyenesedik.

A népnyelv úgy tartja, hogy jerikói rózsa felnyílása bizony esőt jelez. A jerikói rózsát már az ősi Egyiptomban is a feltámadás szimbólumának tekintették, és a mai napig ezzel a névvel illetik. Az elmúlt évezredekben több növényre is ráaggatták a jerikói rózsa nevet, de a közös mindegyikben az, hogy hiába van a növény teljesen elszáradva, ha megnövekszik a levegő páratartalma – ami legtöbbször eső érkezésekor történik –, bizony feltámad hamvaiból, és akár új gyökeret eresztve újfent megkezdi életműködését.

A régi korok emberei nemcsak az élő növényekből jósolták meg az esős idő közeledtét, hanem olyan tárgyakból is, melyek lágyszárú növényekből, fákból készültek. Úgy tartották például, hogy eső lesz, ha az üres hordó dugója beszorul, vagy feszül az ablakráma. Nem csoda, hiszen a páradús levegő megdagasztja a fát. Szintén eső-előrejelzőként használták, ha a megnövekedett légnedvességnek köszönhetően a lenből készült harangkötél megkeményedett.

Vannak növények, amelyek már az időjárás piciny változására is rendkívül érzékenyek. A népi megfigyelések szerint hideg éjre számíthatunk, ha a murokrépa virágernyője vagy az árvácska virágkelyhe lekonyul az éjszaka beálltával. A növények és a különféle növényi részek mozgását tropizmusnak nevezzük, mely mindig a kapott inger felé vagy azzal ellentétes irányba történik.

Talán a legtöbben a napraforgó fototropisztikus képességét ismerik, mely éjszaka lehajtja a fejét, és ahogy a nap felkel, már fordítja is felé. Vannak olyan virágok, melyek kifejezetten érzékenyek a hőmérséklet megváltozására. Ilyen például a tulipán, amely akár 2-3 fokos hőmérséklet-különbségre is reagál, hidegebb helyiségben pár perc alatt összecsukódik, míg a melegebb szobában kinyílik.

A természetben sok virág a fény intenzitásának növekedésére kinyílik,

mint például a legtöbb fészkesvirágzatú növény vagy a tündérrózsák, melyek sokszor az eső érkezése előtt már órákkal bezárják virágaikat, ha az égbolt elkezd beborulni.

Akik sok időt töltenek a természetben, vagy szeretnek kertészkedni, már észrevehették, hogy a virágok nem egyszerre nyílnak ki. Vannak, amelyek a kora hajnali órákat preferálják (pl. a tök és a cukkini), és olyanok is, amelyek a délelőtti órákat (pl. a körömvirág, a margaréta és a szöszös ökörfarkkóró). Viszont már kora délután bezárja virágait a pongyolapitypang és a cukkini, míg a pipacsok csak a késő délutáni órákban csukódnak be. Ennek az egyik fő oka, hogy próbálnak olyan időintervallumot keresni, amikor hozzájuk is eljuthatnak az őket beporzó rovarok. Hiszen ha minden növény egyszerre nyílna, nem lenne annyi rovar, amely hirtelen az összeset be tudná porozni. Ezért ahhoz, hogy ténylegesen meg tudjuk mondani, hogy egy növény a megszokottnál korábban vagy később nyitja vagy zárja a virágzatát, ismernünk kell, hogy a legtöbbször mettől meddig tartja nyitva azt. Hiszen ezáltal tudjuk valóban észrevenni, ha a megszokottól eltérően viselkedik, és ténylegesen időjárás-előrejelzést kapunk tőle.

Cikkajánló