A Dobogókőn álló Turista Múzeum mögött érdekes kőtömböt rejt az avar. Összetört darabjai a környék szomorú múltjáról regélnek.
Méltó módon hazánk egyik legrégebbi menedékháza ad otthon a magyar turistaság történelmét bemutató kiállításnak. Az 1897 óta álló Báró Eötvös Loránd Menedékház impozáns faépületében sok figyelemre méltó turistaereklyét láthatunk, történelmi emlékre azonban falain kívül, közvetlenül a ház mögött is rálelhetünk. Utóbbi tárgynak azonban cseppet sem dicső a múltja. Elfeledve, avarral lepve hever a földön, és felfedezőjének is csak keveset árul el mivoltáról, igazi emlékéről pedig csak kevesen tudnak.
A Turista Múzeumot szombaton 10-14 óra között lehet látogatni
Ez az összetört dombormű már jó ideje itt fekszik, de eredeti helye nem Dobogókő, hanem Pilis-tetőt és a Fekete-hegyet összekötő Pilis-nyeregben volt. Sokan ma a turistautak csomópontjaként és hangulatos erdei pihenőhelyként ismerik ezt a szép, ligetesben fekvő helyet, ahol most is áll egy obeliszk a korábbi emlékmű talapzatán. A jelenlegi kő a II. világháború áldozatainak állít emléket, a korábbi szobor csupán az itt elesett 16 szovjet katonának. Érthető, hogy a régi rendszer sajátjainak állított emléket, azonban a „hős szovjet felszabadítók” szobrait nem mindenhol döntötte le a népharag úgy, mint itt a Pilis-nyeregben.
Az eredetileg menedékháznak épült múzeum mögött hever a szovjet emlékmű
Mi miért történt?
A II. világháború idején véres harcok zajlottak a Pilisben. Ennek egyik fejezetéről a Szabad Nép 1955. január 31-én megjelent cikkében a következőket írja: „A második világháborúnak és Magyarország felszabadításának egyik emlékezetes, hősi eseménye fűződik Pilis-nyereghez. A Vörös Hadsereg 1944 utolsó napjaiban körülzárta a fővárosba szorult fasiszta haderőt. Esztergom felől német csapatok közeledtek, amelyeknek a Pilis-nyergen kellett volna átkelniük, hogy összeköttetést létesítsenek a Buda felől menekülő fasisztákkal. A Pilis-nyeregben a Vörös Hadsereg egy kis különítménye, az ott élők emlékezete szerint mindössze 16 hős ukrán katona állította meg az ellentámadást 1945 januárjában, akik a két német csapattest között mindhalálig ellenálltak, s ezzel meghiúsították az ellenség áttörési kísérletét, illetve a két csapattest egyesülését.."
A Pilis-nyereg erdei pihenőjét a közelmúltban újították fel
Eleinte egy emléktábla őrizte a hely történetét, amit ismeretlenek eltüntettek. Három hónappal a cikk megjelenése előtt (1954. október 30-án) a Dorogi Bányász Sportkör turistái illetve kesztölci és pilisszentléleki dolgozók felavatták a tizenhat szovjet katonának emléket állító domborművet. Ezt követően az emlékművet is több alkalommal megrongálták, majd összetört darabjait végül a körlevezető erdész Dobogókőre, a Turista Múzeum mögötti területre szállította. Azóta is ott hever. A legtöbben észre sem veszik az avarban megbúvó mementót.
Gondolhatnánk, hogy a szobor megrongálása egyszerűen vandalizmus vagy kommunistaellenes megnyilvánulás, de ennél többről van szó. Mindehhez ismernünk kell az előzményeket, amire Szádeczky-Kardos Géza helytörténeti kutatása enged rálátni.
A szovjet emlékmű avatása 1954-ben
Mint ahogy már említettük, a Pilisben súlyos csaták folytak 1945 januárjában, és a harcok nem kerülték el a Pilis-nyereg alatt fekvő Pilisszentlelket sem. Az erre haladó (hegységet átszelő) műút, és a rajta található kőhíd harcászati szempontból kiemelten fontos volt. A híd közelében a környékbeli falvak ellenállói közel húsz szovjet harci járművet tőrbe csaltak és tizennégy orosz tisztet megöltek. A háború után évekig tartó, hosszas nyomozást folytattak az elkövetők után, de soha nem derült ki, hogy kik voltak. Végül a gyanú a dorogi bányászokra terelődött, tekintve hogy ők tudtak a legkönnyebben robbanóanyaghoz jutni. Az ötvenes évekre aztán a pártbizottság nyomására a környékbeli falvak adományaiból, önkéntes felajánlásaiból megépítették a Pilis-nyeregi szovjet emlékművet, amely gesztussal igazolni kívánták az új rendhez való elkötelezettségüket.
Így fest ma a dombormű
A közeli Pilisszentkereszt lakosai viszont igen rossz néven vették a „hősöket” dicsőítő építményt. Az ő emlékezetükben egészen más kép élt a „felszabadítókról”, miután a faluban 1945 januárjában négyezer orosz katona volt beszállásolva három hétig. A község plébánosa naponta feljegyezte az eseményeket, amiből kiderül, hogy a megszállók számos atrocitást elkövettek, többek között rendszeresen megerőszakolták a 12 és 70 év közötti lányokat és asszonyokat. Egy pilisszentkereszti asszony visszaemlékezés szerint a Pilis-nyereg tömegsírját senki sem bántotta, de az emlékművet talpazatig rombolta a népharag - olvasható Szádeczky-Kardoss Géza, Halál-Túra című túrafüzetében.
Ma a Pilis-nyereg padokkal, esőbeállóval és tűzrakóval bíró idilli pihenőhely, ahol 2009 óta egy új háborús emlékmű áll, amit a Dorogi Egyetértés Sportegyesület természetjárói avattak fel. A régi emlék alapzatára emelt obeliszk már nem a szovjet katonákra, hanem a ll. világháború minden áldozatára emlékezik.
