A tiszavirág kisebb méretű és kevésbé ismert rokonát évtizedekig nem lehetett látni nálunk, majd 2012-ben újra megjelent, és azóta rendszeresen rajzik a hazai folyókon. A vízminőség ma már nem okoz problémát a faj számára, a fényszennyezés annál inkább.
Bár a fenti cím képzavarnak tűnhet, nem az, ugyanis a dunavirág (Ephoron virgo) a Duna mellett más hazai folyókon is előfordul.„A Rábán már második hete tart a rajzás, az Ipolyon most kezdődött, ott zömében még hím egyedek repülnek, és várhatóan a jövő hét második felében már a Dunán is beindul” – mondja Dr. Kriska György, az ELTE TTK Biológiai Intézetének egyetemi docense, az ÖK Duna-kutató Intézet tudományos főmunkatársa. „Pontos időpontot akkor lehet mondani, ha a lárvákat meg tudjuk vizsgálni. Ha a szárnyhüvely kezd sötétté válni, az jelzi, hogy már egy utolsó stádiumú lárvával van dolgunk, és néhány napon belül ki fog bújni a szárnyas rovar.”
Nőstény dunarvirág
A kérészéletű dunavirág
Míg a tiszavirág lárvái az agyagos partfalban élnek, addig a dunavirág lárvák a kavicsos mederben laknak, annak is inkább a partközeli részein, nem a mély vízben. „Tavaly a korábbi éveknél gyengébb volt a rajzás, mert akkor, a nyár eleji aszályos időszakban az alacsony vízállás miatt a lárva-élőhelyek egy része szárazra került. A lárvák próbálják követni a vízszintcsökkenést, de ez nem mindegyiknek sikerül.”
A lárvák táplálékát algák és az aljzat bevonatát alkotó mikroszkopikus parányok jelentik, és ezek mennyisége is befolyásolja, hogy mennyi rovar tud kifejlődni. Merthogy a dunavirág lárvának nincs sok ideje a fejlődésre, és a rendelkezésére álló rövid idő alatt a lehető legtöbbet kell ennie. „Míg a legismertebb hazai kérészfaj, a tiszavirág esetében a lárvák átlagosan három évig fejlődnek, a dunavirág lárváknak csak hónapjaik vannak. A nőstény augusztus végén, szeptember elején lerakja a petéket, április közepén bújnak ki a lárvák a peteburokból, és négy hónap alatt kell elérniük a kifejlett állapotot, ehhez pedig sokat kell táplálkozni.”
Évtizedekre eltűnt a szem elől
A dunavirág a teljes hazai Duna-szakaszon előfordul. A folyó alsóbb szakaszain is megtalálható, de a felsőbb, hegyifolyó-jellegű szakaszokat nem annyira kedveli. A faj más folyókon, például a Rajnán, Spanyolországban az Ebro folyón, vagy Törökországban is megjelent és terjed.
Ez különösen örvendetes változás, hisz Európában a 60-as évektől kezdve négy évtizeden át nem nagyon lehetett tömeges rajzást látni.
Miután egyre több nagyvárosban épültek szennyvíztisztítók, jelentősen javult a vízminőség, és ez meghozta a változást. A nagyobb folyók, például a Duna, a kisebb vízfolyásokban túlélő populációkból tudtak újra benépesülni. A dunavirág nálunk a Rábán, az Ipolyon, a Fekete-Körösön, a Sajón, a Répcén is jelen van, de a Tiszán eddig csak két helyen, Tiszabecsnél és Tivadarnál mutatták ki a lárvákat, feltehetően azért, mert csak itt találják meg a számukra kedvező kavicsos aljzatot. A Dunán egyébként korábban együtt élt a két kérészfaj, a tiszavirág és a dunavirág, ez ma már csak a Rábán figyelhető meg.
A fényszennyezés megzavarja a dunavirágokat
Míg a folyók vízminősége mára sokat javult és a legtöbb helyen ez ma már nem akadályozza a dunavirágok terjedését, a vízparti fények komoly gondot jelentenek számukra. A dunavirágok sötétedés után rajzanak, és a nőstények a folyásiránnyal szemben repülnek pár kilométert, mielőtt lerakják petéiket. A nőstények a kompenzációs repülés során a vízfelszínről visszavert, vízszintesen polárossá vált fényt érzékelik, ez segíti őket abban, hogy a sötétben is a víz felett maradjanak.
A partmenti lámpák, a hidak, a kivilágított hajók azonban eltérítik őket, és ilyenkor nem a vízbe rakják le petéiket, hanem az aszfaltra, az utakra, a hajótestre.
Egy-egy nagyobb rajzáskor nőstények százezrei repülnek, hogy lerakják petéiket, így ha, ezeknek csak a töredéke végzi az aszfalton, az utódnemzedékre nézve már az is hatalmas veszteséget jelent.
Ráadásul ez közlekedésbiztonsági szempontból is probléma, az elpusztult kérészek és a lerakott petecsomók tömegei ugyanis síkossá, csúszóssá teszik a hidakon átvezető utakat.
Fénysorompó a hidakon
Kriska György és munkatársai az ökológiai csapdaként működő partmenti fényforrások problémájára kidolgoztak egy megoldást, és tavaly nyáron üzembe is állították az első hídra szerelt fénysorompót a tahitótfalui Tildy Zoltán-hídon.
Az eszköz lényege, hogy a híd alsó felére szerelt fénysorompó még azelőtt elcsábítja a kérészeket, mielőtt azok felrepülnének a közúti lámpákhoz, és ezzel a víz felett tudja tartani őket.
A híd tavaly nyáron, az első éles bevetésen jól vizsgázott, de önmagában nem jelent 100 %-os megoldást. „Közlekedésbiztonsági okokból nyilván nem lehet a lámpákat kikapcsolni, csak azt lehet tenni, hogy amennyire lehet, csökkentik ezek fényerejét. Tahitótfalunál is olyan lámpák vannak a hídon, amelyeknek szabályozható a fényereje. Itt kellene azt a kompromisszumos megoldást megtalálni, ami még közlekedésbiztonsági szempontból is elfogadható, és a kérészek szempontjából is jó.”
Eszköz már van, igény egyelőre még nincs
Most, hogy létezik a fénysorompó, az lenne a jó, ha az minél több érintett hídra felkerülne. De ez egyelőre sajnos még várat magára. „Ha megkeresnek bennünket, nagyon szívesen segítünk, de mi nem írhatjuk elő, hogy a kérészek érdekében kerüljenek fel ilyen eszközök az érintett hidakra.
Az lenne a megoldás, ha az illetékes hatóságok előírnák a hidak építésénél olyan eszközök alkalmazását, amelyek csökkenti a fényszennyezést.
Ez nem egy jelentős összeg, hidanként 1-2 millió forintos költséget jelentene. Az a rossz tapasztalatom azonban, hogy a tervezők maguktól ezt nem építik be. Sajnos, a természetvédelmi szempontokat általában minden más felülírja. Nemrégiben jeleztem például, hogy a Szentendrei-szigetre tervezett két új kerékpáros híd gondot fog okozni a kérészek szempontjából, mert bár ezek csak kerékpáros hidak, jelentős fényszennyezésük van. Ott ahol eddig egy híd volt a Kis-Dunán, most megjelenik majd még két híd. Sajnos, semmi érdemi reakció nem érkezett a felvetésemre.”
A kérészek számára a szúnyoggyérítés is problémás lehet, hisz a napnak épp abban a szakában rajzanak, amikor a kémiai irtószereket is kijuttatják. Két éve a Katasztrófavédelem elhalasztotta a gyérítést a főváros környéki területeken, mert épp akkor volt a rajzás. Azokban a hetekben a Duna Aréna kék lámpáit is lekapcsolták, mert, ahogy Kriska Györgyék vizsgálatai rámutattak, a dunavirágok számára épp a kék fény a legvonzóbb. „Elképzelhető, hogy idén is kell majd kérnünk, hogy függesszék fel a gyérítést a rajzás miatt.”
A Dunán egy-két héten belül beindulhat a dunavirágzás. Ha valaki szeretné megfigyelni ezt a különös és látványos természeti jelenséget, akkor sötétedés után tegye magát szabaddá. Augusztus végén már korábban sötétedik, így nyolc óra körül beindulhat a rajzás, és általában tíz óráig tart.
Aki szeretne még többet megtudni a dunavirágokról és a megmentésükön fáradozó szakemberek munkájáról, az nézze meg a Filmdzsungel Stúdió Dunavirág mentőakció című filmjét, amit ide kattintva lehet elérni.
A Csobáncra nemcsak a várrom, hanem a kilátás miatt is érdemes felkapaszkodni.
Az év utolsó számába egy rendhagyó összeállítást készítettünk.
Pakisztán szinte észrevétlenül vált az izgalmas túrákra vágyók paradicsomává.
