Már az ókor embere is felfigyelt arra, hogy a karvaly és a kakukk színezete nagyon hasonló. De vajon ez csak véletlen egybeesés, vagy a két madár közül valamelyik előnyt kovácsol mindebből?
A karvaly télen lakott területeken gyakran látható, mert követi az énekesmadarakat a településekre. Az etetők környékén is lecsap, s ha őt magát nem is látjuk, vadászatának nyomai árulkodnak arról, hogy ott járt. A karvaly állandó madarunk, a hazai állomány elérheti a 2000 párat is, de télen megnő az állomány nagysága, mert északról telelők is érkeznek hozzánk.
A karvaly énekesmadarakra specializálódott, cinegéket, pintyféléket, verebeket, de rigókat, gerléket is elejt. Ez utóbbi a nagyobb testű tojókra jellemző. A ragadozó madarak közül a karvaly esetében figyelhető meg az egyik legnagyobb különbség a két nem között. A tojó testmérete átlagosan 25 %-kal nagyobb, mint a hímé.
Karvaly
A karvalyt évszázadokkal ezelőtt kezdték solymászmadárként használni. A középkorban kis termetük miatt elsősorban a nők solymásztak vele, később a papok solymászmadara lett. Karvalyt bátor, vakmerő madárnak tartják, de a tojókat úgy is jellemezték, mint „hisztérikus kis héják”, ami valljuk be, nem éppen hízelgő.
A karvaly és a kakukk teljesen más életet él, de színezetükben eléggé hasonlítanak egymáshoz, és ez már a régieknek is feltűnt. Az ókorban a madárvonulásról még keveset tudtak, azt azonban észrevették, hogy bizonyos madarak nyáron feltűnnek, ősszel-télen meg eltűnnek, míg más fajoknál pont fordítva van ez.
A kakukk esetében ezt úgy magyarázták, hogy bizonyára télire karvallyá változik, azért lehet az, hogy olyankor kakukkot nem látni, míg karvalyt igen. A két madár hasonló színezetéből adódó zavar a magyar népnyelvben is megfigyelhető. Több helyen még a múlt század végén is téli kakukknak nevezték a karvalyt, mert a kakukk nálunk is a nyári időszakban figyelhető meg az emberi települések közelében, míg a karvaly a téli, táplálékban szegényebb időszakban látogatja gyakrabban a falvakat.
Kakukk
Brit tudósok megpróbáltak utánajárni, mi lehet az oka a két madár közötti hasonlóságnak. Arra jutottak, hogy a kakukk azért fejleszthetett ki a karvalyéhoz hasonló tollmintázatot, hogy azzal elijessze azokat a madarakat, amelyek fészkébe tojást készül rakni. A vizsgálataik során a kakukk legfontosabb gazdamadarainak, a nádirigóknak a viselkedését figyelték meg, és arra jutottak, a karvalyálca segít a kakukknak abban, hogy hozzáférhessen a nádirigó fészkéhez, és lerakja ott tojását. A nádirigó ugyanis a karvalyhoz hasonló hasmintázatot látva kevésbé mer támadóan fellépni a kakukkal szemben.
A cikk 2020. áprilisában jelent meg először.
