Soltszentimre és Csengőd határában, a pusztába vetve, a kiskunsági szikes tavak, sztyepprétek és szélfútta homokhátak rejtekében áll egy különleges Árpád-kori templom, melyet rommá sűrített az idő. Megmaradt csonka tornya és falai 800 év tanúi.
Tanyák, szőlőültetvények, gazdaságok között kanyarog a homokos út, hosszan be a puszta közepébe. A sík vidéken már messziről látszik Soltszentimre határában a magányosan álló templomrom. Megkapó látvány, ahogy a kicsiny dombon elhelyezkedik.
Körülötte szépen rendbe tartott zöldellő mező, egy ismertető tábla a történeti tudnivalókról és a környék élővilágáról, és csend, csend mindenütt, mély, telített csend. Ez az egész porszagú, porhanyós, réveteg alföldi puszta ilyen, se turista, se idegen.
A táj aznap a legjobb és a legszebb arcát mutatta: ameddig a szem ellát nyitott, tágas tér, meleg, tiszta levegő, tele tavaszi virágillatokkal. A szikrázó nap aranyló fénnyel vonta be a Csonka-torony kőfalait, miközben a friss szellő világoskékbe öltöztette az eget.
A Csonka-torony Soltszentimre községtől kb. 5 kilométerre a pusztában, a Bárómajornak nevezett területen áll
Pontos építési idejét nem ismerjük, viszont ismert, hogy István király birtokán állt. Hatalmasat kell visszaugranunk az időben, hogy találkozhassunk a hely régmúltjával.
A területen már a honfoglalás idején laktak, nagy valószínűséggel nomád pásztornépek éltek errefelé.
A Duna–Tisza középső része fejedelmi, majd királyi családi szálláshely, vadászó, halászó, legeltető birtok volt.
A templom alapjainak építését a kutatók a 11–12. századra teszik, amihez egy hajdani római őrtornyot, avagy castrumot is felhasználhattak, ugyanis a falában ma is felfedezhetők a római téglák. Az épületen több korszakra (román, gótikus) jellemző építészeti megoldás is jelen van. Valószínűsíthető, hogy a későbbi átalakítások, hozzátoldások során alakulhatott ki a templom mai képe.
A szentély falában a téglák mellett lyukcsos szerkezetű réti mészkővet, népies nevén darázskövet is találunk
Tájolása hagyományos, kelet-nyugati irányú, kapuzata dél felé nyitott. A torony a hajóval egy időben épülhetett. Építőanyaga jórészt réti mészkő (darázskő), de római téglák és vulkanikus eredetű andezit és andezittufa is található benne. Kötőanyagként habarcsot használtak az egykori építők, melybe apróra zúzott égetett meszet oltottak.
A mohácsi vész után török uralom alá került a terület, a hadjáratok miatt a település elnéptelenedett. Ezt követően az elhagyott templom pusztulni kezdett.
A török kiűzését követően csak lassan népesült be újra a környék. A rom az 1920-as évekre meglehetősen rossz állapotba került. Korabeli felvételeken látható, hogy az északi oldalon lyuk tátongott, szükségszerűvé vált a felújítása.
Az első állagmegóvási munkálatokra azonban csak 1961-ben került sor, majd 2000-ben újabb felújítás történt. Ekkor lapos gúla formájú fém védőtetővel fedték be a lőréses torony falcsonkját. A tetőt 2008-ban egy nagyobb pusztai vihar leszakította. A torony előtt Szent Imrét ábrázoló keresztet találunk, amely Polyák Ferenc népművész fafaragó alkotása.
A torony előtt álló műalkotás Szent Imrét ábrázolja, Polyák Ferenc fafaragó művész alkotása
Dél felől nyílik a bejárata, a toronyba belülről, félköríves átjárón keresztül lehet belépni. (Amire érdemes figyelni, hogy a toronyban jó pár galamb éli mindennapjait, így elég sok a pöty-pöty a belső falakon és az aljában. Szóval ne lepődjünk meg, ha guanószőnyegen lépkedünk.)
A hajó és a szentélyfalak változó, fél és négy méter közötti magasságban maradtak meg. Közel 10 méteres tornya a nyugati oldalon, két emelet magasságban áll (eredetileg négy emelete volt).
A pusztába vetett templomromnak van egy misztikus, kicsit Da Vinci-kódos vonala is, ami az utóbbi években kezdett el terjedni. A hagyomány szerint a közeli királyi vadaskertben (Vad-Kert, Soltvadkert) egy vadászat közben veszítette életét a trónörökös Imre herceg. Az emlékére emelt Szent Imre titulusú egyház ebben a formájában az 1200-as évek közepén készülhetett.
A műemléki védettségű templomrom nyugati tornya mintegy 10 méter magas. Az eredeti négy emeletéből mára kettő maradt meg
Egyesek úgy gondolják, hogy Imre herceg halála a mai soltszentimrei Szent Imre romtemplom helyén következett be, és ennek emlékére épülhetett ide a róla elnevezett templom.
A legenda továbbá úgy tartja, ha valaki Szent Imre halálának csillagászati napján eljön a romokhoz, akkor a késő délutáni órákban egy érdekes fényjelenségre lehet figyelmes.
Csak ezen a napon, egy bizonyos órában és percben a nyugati torony kettős ablakán át a lenyugvó Nap fénysugara bevetül a szentélyrészbe, pont arra a pontra, ahol állítólag az ifjú Imre herceg meghalt. A keresztény hitrendszer és gondolkodás szerint a fény – a sötétség ellenpontjaként – a születés, az élet és a feltámadás szimbóluma.
A torony bejárata fölött található az a kettős ablak, amelyen a néphit szerint Szent Imre halálának csillagászati napján egy bizonyos időpontban átsüt a napsugár
Ha valaki volt már késő délután a pusztában, akkor tudja, hogy van az alkonyidő előtt egy jó fél óra, amikor a lassú változások, kétes fények, nyúló árnyak uralkodnak a tájon. Ilyenkor mintha a puszta mondani akarna valamit; de sosem mondja ki, vagy talán kimondja, csak nem halljuk meg; vagy mégis meghalljuk, csak éppen lefordíthatatlan, mint a zene. Nagy léptekkel közelít az este, sötétedni kezd felettünk az égbolt, a nyugati látóhatáron még pislákol egy vékony rózsaszín sáv, de a nap már nyugodni készül. Ezekért a pillanatokért, ezért az érzésért érdemes napszálltakor a pusztában lenni.
Kevesen tudják, hogy a Csonka-torony környékén van a Kiskunság egyik legstabilabb ürgepopulációja. A templomromtól délnyugatra 400 méterre, ha figyelmesen sétálunk az alacsony füvű réten, megtalálhatjuk az ürgék föld alatti üregeinek bejáratát. Vigyázzunk rájuk, mert az utóbbi időben e rágcsáló élettere drasztikusan leszűkült, és a szigetszerűen elhelyezkedő populációkban olyan kevés ürge maradt, hogy ma már hazánkban fokozottan védett fajnak számít. Természetvédelmi értéke 250 000 Ft.
A cikk először 2020 májusában jelent meg.
