A 2015 IRONMAN 70.3 Budapest triatlon világkupa esemény megrendezését bejelentő sajtótájékoztatón Kovács „Kokó” István ökölvívó, média- és sport személyiség is a díjazottak között volt. Lapunk megragadta az alkalmat, hogy kifaggassa új keletű „összefonódásáról” ezzel a könnyűnek egyáltalán nem mondható, összetett sportággal.
A Turista Magazin nevében is gratulálok az emlékdíjért, melyet a múlt évi, Budapesten megrendezett IRONMAN 70.3 triatlonverseny során tanúsított versenyzői és szervezői munkájáért adományoztak önnek. Most meg kell szoknunk, hogy a népszerű Kokó arca immáron triatlon versenyeken is fel fog bukkanni?
Három éve kezdtem foglalkozni komolyan e szakággal, a Ferencváros leigazolt versenyzője vagyok. Azóta már sok eseményen indultam, de tavaly próbáltam ki magam először középtávon, a WTC 70.3 kihíváson. Ez 1,9 km úszásból, 90 km kerékpározásból és egy félmaraton lefutásából tevődik össze. Az elnevezés arra utal, hogy a teljes távolság, amit megteszünk, 70.3 mérföld.
A 2015. augusztusi rendezvényen ismét megteszi a teljes távot, vagy csak egy részét, mondjuk váltóban?
Oly hatással volt rám a múlt évi esemény, hogy idén is beneveztem az augusztusi versenyre, a teljes távra. Ám előtte még lesz egy óriási bevállalásom - elindulok a nagyatádi eXtremeMan hosszútávú „ironman” eseményen is, ahol az össztáv 226 km.
Ez után a megmérettetés után már akár a triatlonosok Mekkájában, Hawaiin is elindulhatna!
Hawaiin a világbajnokságot rendezik, oda többnyire a szponzorált csúcsprofik jutnak el, kvalifikáló versenyeken elért helyezésekkel. Az amatőrök, akik között én is versenyzek, sorsolással vagy minősítéssel nyerhetnek jogot, ha legalább egyszer, bizonyítottan teljesítettek azonos távolságot. De ők a mezőny kisebbik hányadát képviselik.
Kropkó Péter társaságában a 2015-ös budapesti IRONMAN 70.3 triatlonverseny sajtótájékoztatóján
Úgy értsem, Kovács „Kokó” István, Európa-, világ- és olimpiai bajnok ökölvívó ezúttal nem a babérok learatására törekszik?
Számomra a triatlon inkább egy életforma, mintsem komoly, élsport jellegű tevékenység. Élvezem a versenyt, viszonylag jó idővel tudok célba érni. Sokat edzem, szorgalmasan készülök a versenyekre, de távol vagyok attól, hogy eredményeimmel a bajnokokat ijesztgessem.
A három, nagyon is különböző versenyágból melyik az, amely a legközelebb áll önhöz?
Mindig jól futottam, már öklöző koromban is, ezért ez az ág nem volt újdonság számomra, ma is természetesen jön. Kerékpáron egyedi edzéstervemnek köszönhetően ma már a középmezőny elején találom magam. Legtöbb munkát az úszásba kellett befektetnem - ebben sokat köszönhetek Kropkó Péternek! Itt erős közepes vagyok. Korcsoportomban jobb futónak számítok az átlagnál, így, mivel ez a „befutószám”, általában az első harmadban végzek.
Tegyük fel, idővel korosztálybajnok lesz hazai viszonylatban, és megkapná a minősítést egy tengerentúli világkupára vagy világbajnokságra. Szívesen képviselné a magyar színeket ismét odaát?
Józanul értékelve magamat nem látok sok esélyt erre. A tavalyi példán megtanultam, még a korosztályokon belül is azok viszik el a babért, akik zsenge ifjúságukban kezdték ezt a gyönyörű sportot. S közülük is azok érnek el kiugró teljesítményt, akik korábban topon voltak úszásban vagy bringázásban. Én más háttérrel érkeztem a mezőnybe, a bokszolás másfajta izomzatot, erőkifejtést követel. Ott rövid időszakokra elosztva kell kirobbanás szerű csúcsteljesítményt nyújtani, míg egy triatlonverseny alkalmával hosszú távon, hosszú időre elosztva gazdálkodunk az energiánkkal. Ha mindezt tudatos szemmel nézem, semmi esélyem sincs, hogy bajnok legyek. Általában az első három helyezést értékelik, s ha jól emlékszem, tavaly az 50. hely körül végeztem korcsoportomban. Ha nagyot fejlődnék, és elérném a negyvenedik helyet, még az is nagyon messze lenne a top háromtól. Ennek ellenére tervezem, hogy akár anyagi segítséggel, de részt veszek egyszer egy hawaii bajnokságon. Nagy álmom, éppen olyan, mint amikor arról ábrándoztam, hogy elindulok a New York-i maratonon. Nos, ez kétszer sikerült eddig, miért ne válna valóra ez az álmom is? Úgy tudom, lehetőség van arra, hogy fizetett indulóként nevezzek be Hawaiin valamelyik „ironman” futamra. Természetesen akkor is „csak” az amatőrök között küzdenék, számomra a teljesítés lenne a lényeg, s nem a helyezés.
Legtöbb munkát az úszásba kellett befektetnem - ebben sokat köszönhetek Kropkó Péternek! Itt erős közepes vagyok
Furcsa ezt Kokótól hallani…
Volt egy szakasz az életemben, amikor öklözőként csak a győzelem, a bajnoki cím, a csúcs érdekelt. Minden segítséget megkaptam, tehetséges voltam, a legjobb edzőkkel dolgoztam, és éhes voltam a sikerre. Napjainkban is hihetetlen edzőim, edzőtársaim vannak, sokat fejlődtem a kezeik között, de a szemléletem megváltozott. A puszta részvétel a versenyeken, a tény, hogy köztük lehetek, mindent felülír. S bár a versenynaptáram zsúfolásig megtelt a közeljövő maraton- és triatloneseményeinek időpontjaival, mindegyikre olyan izgalommal készülök, mintha most kezdeném.
Kapcsolódó cikkeink:
Budapest újra a triatlonvilág fókuszában
