Feltárulnak a római Campona titkai Nagytétény új kiállításán

Honnan tudták egyáltalán, hogy Campona létezik?

Az újkorra Camponának nem sok nyoma maradt a Föld színén, így joggal vetődhet fel a kérdés, honnan tudták, hogy egyáltalán létezett. A középkorból két forrás maradt ránk, amiben felbukkan a neve. Az egyik egy útikönyv, ami a Duna mentén húzódó birodalmi útvonal, a limes állomásait sorolja fel, és Aquincum, illetve a mai Százhalombatta területén található Matrica között Camponát is említi. A másik forrás egy késő római hivatali jegyzék másolata, amiben szerepelt a helyőrség elnevezése egy rajzzal. Eredeti római forrás csak a 90-es évek elején került elő, a Tolna vármegyei Bölcskén emelték ki a Duna medréből. Ez nem volt más, mint egy jókora oltárkő, amit valószínűleg építőanyagként hasznosítottak újra. Anno egy Titus Karinius Iuliacensis nevű római altiszt állította, aki a felirat tanúsága szerint Camponában is szolgált egy évig.

Ekkor találták meg az egykori erődöt. Először 1935-36-ban, majd 49-től 60-ig, végül a 90-es évek közepétől 2003-ig folytak itt ásatások. A kutatók és a kerület mindig szerették volna bemutatni a helyszínt a nagyközönségnek is, végül most nyílt rá lehetőség. A Campona Victrix (=Győzedelmes Campona) régészeti bemutatóhely 2023 májusa óta várja a látogatókat.

Hogyan nézett ki egy római ló?

A hatalmas, 6000 fős aquincumi legió táborában nehézgyalogosok szolgáltak, ezért stratégiai jelentősége volt annak, hogy a közelben legyenek lovas csapatok is. Ezt a szerepet töltötte be Campona 480 lovaskatonával.

Kicsivel alacsonyabbak voltak, a marmagasságuk nagyjából 140 cm lehetett, de a póniknál jóval arányosabbnak kell őket elképzelni.

A legjobban a mai camargue-i lovakhoz hasonlítottak, és nagyjából 60 km/h-val voltak képesek vágtázni. Ami a felszerelésüket illeti, patkolni nem kellett őket, a lovasok kengyelt nem használtak, és egy szarvakkal ellátott párnázott nyeregben ültek, hogy ne pottyanjanak le egykönnyen. Szerették a díszes szíjakat, szíjelosztókat, kantárvereteket, utóbbiakból több is előkerült az ásatások során. A rómaiak szorosan kötődtek a lovukhoz, egy barakkban laktak velük, veteránként pedig sokan hazavitték magukkal a hátasukat.

Melyik volt Campona leghíresebb csatája?

322-ben járunk, amikor Rausimodus szarmata király átkel seregével a Dunán, azzal a szándékkal, hogy raboljon és fosztogasson a Római Birodalomban. Ehhez át kellett jutnia a védelmi rendszeren, és a manőverrel pechére éppen Camponánál próbálkozott. Az ókor egyik történetírója szerint a szarmaták elkezdték felgyújtani a falak fa részeit, és úgy nézett ki, az erőd hamarosan elesik, amikor megjelent I. (Nagy) Constantinus császár az elit haderővel, közrefogták a szarmatákat, és megsemmisítő vereséget mértek rájuk. A hadjárat a Duna túlsó partján is folytatódott. Az eseményről még egy császárt dicsőítő költemény is született Porphyrius tollából,

Az esemény egyébként nagyjából egy évtized múltán megismétlődött, ám akkor elesett az erőd.

Hogyan harcoltak a rómaiak?

A kiállításon ókori tárgyak másolatait is szemügyre vehetjük, többek között fegyvereket, sisakokat. Szinte hátborzongatóan fest az a teljesen kifejezéstelen arcmaszk, ami állítólag hűen tükrözi a rómaiak harcmodorát. Ők ugyanis néma csendben, mindenféle érzelemkifejezés nélkül vonultak a csatába. Képzeljük el a jelenetet, ahogy a hadsereg pisszenés nélkül felsorakozik, közben pedig csak a felszerelés zörgését hallani. Ez ám a hatékony pszichológiai hadviselés!

Hogyan érhetjük tetten Nagytétényben az egykori erődöt?

A kiállításon két makettet láthatunk, az egyik a 220 körüli állapotokat mutatja be, amikor a kőfalak még alacsonyabbak voltak, a másik pedig a 4. századi erődöt ábrázolja. Ekkoriban Campona tábora szinte városként működött. Kőfalai akár 6-8 méter magasak is lehettek. Kapuiból kettőt (hogy jobban védhető legyen) elfalaztak, tornyaiban hadigépeket helyeztek el.

Ha jártunk már Nagytétényben, feltűnhetett, hogy a fő utca látszólag minden logika nélkül tesz egy kanyart. Mráv Zsolt régész-muzeológustól megtudjuk, hogy ez minden valószínűség szerint a római erőd két kapujának elfalazása miatt lehet, ekkor ugyanis a nagy forgalmat lebonyolító út helyett kerülőutat kellett építeniük a rómaiaknak, ami úgy tűnik, később is fennmaradt. A középkorban egy rommező maradt itt az ókori erőd helyén, ami szintén közlekedési akadályt jelentett, és amikor a város a török hódoltság után újra betelepült, akkor is megtartotta a jól bejáratott útvonalat. A helyzet azóta változatlan.

Miért van kibontva a bacchánsnők haja?

A Campona Victrix frappáns logója, az egyetlen vonalból álló, C és V betűt, labirintust, illetve római sisakos fejet egyszerre ábrázoló kép még egy nemzetközi díjat is elnyert. Még a sisakos logó tervezése előtt, amikor a kiállítás arculatán kezdtek el gondolkodni, egy másik ábrázolás is versenyben volt, mint jelkép: a kőtáblába faragott táncoló bacchánsnő, ami Dionüszoszt, a bor, a mámor és a szőlőtermesztés istenségét jeleníti meg.

Érdemes tudni róla, hogy jelenlétében senkin nem lehetett semmiféle csomó, se a ruháján, se az övén, se a cipőjén, se a haján, erre utal a hölgy szabadon lobogó haja, ami egyébként az ókorban nem volt túlságosan jellemző viselet. Zene, tánc, extázis és egy idilli túlvilág képe tartozott a Dionüszosz-kultuszhoz. A kőfaragó mindezt egy harmonikus, könnyed táncmozdulatba sűrítette, még az alak aránytalanságai, nagy keze-lába sem tűnnek fel első ránézésre. A dombormű klasszikus bája miatt merült fel, hogy ő legyen a múzeum jelképe, ám végül a sisakos fej tűnt praktikusabb választásnak.