A Magyar Rovartani Társaság által indított szavazáson a sisakos sáskát választották a 2024-es év rovarfajának. Az állat a Kárpát-medence jellemző lakója, elsősorban alföldi fátlan területeken tett kirándulások alkalmával személyesen is jó eséllyel találkozhatunk vele.
A sisakos sáska külseje hazánk állatvilágában teljesen egyedi. A nőstények testhossza 7 cm körüli is lehet, míg a hímek legfeljebb 4 cm-esek. A faj legfőbb ismertetőjele különleges, megnyúlt feje, amelyről a nevét is kapta. Közelről szokatlan, vastag csápjai is jól láthatók, kidülledt szemei pedig furcsa ábrázatot kölcsönöznek sáskánknak.
Színének köszönhetően rejtőzködése jóformán tökéletes, ha az állat mozdulatlan
A sisakos sáskának két színváltozata van: zöld és barna. Kézenfekvőnek tűnik a feltételezés, hogy a kétféle szín megléte a rejtőzködést szolgálja. A kutatások ezt az elképzelést igazolták is: kimutatták, hogy zöld környezetben a zöld színű, míg barna környezetben a barna színű egyedek a gyakoribbak. Joggal merül föl a kérdés, hogy vajon képes-e a sisakos sáska a színváltásra.
Nos, a vizsgálatok szerint igen, azonban erre csak a vedlések alkalmával nyílik lehetősége.
Ahogyan a többi rovarfaj, úgy a sisakos sáska is időről időre kinövi a kültakaróját. Ilyenkor az állat szó szerint kibújuk a bőréből. Ezt a folyamatot nevezzük vedlésnek, és ekkor történhet meg, hogy a sisakos sáska zöld színről barnára, vagy fordítva, barnáról zöldre vált. Az állat fejlődése során többször vedlik, így tehát többször válthat színt. A kifejlett állat azonban többször már nem vedlik, így felnőttként színt sem képes többé váltani.
Zöld környezetben a zöld színváltozat szinte észrevehetetlen, annyira beleolvad a friss növényzet képezte háttérbe. Barna talajon vagy elszáradt növények között viszont a barna változat van előnyben. A sáska megnyúlt, hosszúkás alakja is a fűszálakhoz teszi hasonlóvá. A barna változaton ezen felül gyakran láthatóak még sötétebb foltok és sávok, amelyek tovább fokozzák az álcázás tökéletességét.
A sisakos sáska elsősorban kontinensünk déli részén elterjedt, magyarországi előfordulásai areájának északi széle közelében vannak. Főképpen az Alföldön gyakori, de elvétve hegy- és dombvidékeinken is találkozhatunk vele. Kifejezetten melegkedvelő, így többnyire napsütötte helyeken tartózkodik. A nyílt, gyepes területeket kedveli, hiszen táplálékát főként fűfélék képezik.
Az állat peték formájában vészeli át a telet. Lárvái csak a meleg időjárás beköszöntével, nyár elején kelnek ki. A lárvák szinte a kifejlett állatokhoz kicsinyített másainak tűnnek, azzal a különbséggel, hogy még nincsen szárnyuk. Ivaréretté a nyár második felében válnak, ekkor szaporodnak, a nőstények lerakják petéiket, majd a kifejlett állatok hamarosan elpusztulnak.
Szerencsére a sisakos sáska egyelőre széles elterjedési területtel rendelkezik, így világszinten nem számít veszélyeztettnek. Sajnos azonban sok helyen, így Magyarországon is jellemző, hogy élőhelyei eltűnőben vannak. A füves területek egy részét a mezőgazdasági tevékenység veszélyezteti, de gyakori az is, hogy tájidegen fafajokkal, elsősorban fenyővel ültetik be azokat a gyepeket, amelyek a sisakos sáska mellett még számos más értékes növény- és állatfajnak is otthon nyújtanak. Előfordul az is, hogy a városok vagy iparterületek terjeszkedése miatt építik be a sisakos sáska élőhelyét.
A sisakos sáska Magyarországon törvényes védelemben részesül, pusztítása, gyűjtése tilos.
Ez a védelem mindenképpen nagyon hasznos, de önmagában aligha lesz elegendő. Természeti értékeink hosszú távú védelme érdekében sürgősen szükség lenne arra, hogy megállítsuk a természetes és természetközeli élőhelyek fokozatos eltűnését.
