A Rózsadomb legizgalmasabb modern villái – Nem csak Bauhaus-rajongóknak

Máig nem tudom, mi az a furcsa kémia, ami köztem és a Bauhaus-épületek letisztult formavilága, világos belső terei, részletekben megbújó egyszerű eleganciája és sallangmentes tárgyi kultúrája között van, de nem is hiszem, hogy valaha ezt meg tudom vagy akarom fejteni. Nekem pont elég, hogy működik. Ott ülök egy Breuer Marcell-féle hajlított és nikkelezett acélcsőből készült, vászonnal borított Vaszilij-székben, vagy egy lebegően kényelmes Cesca-székben, miközben a kilincsek, nyílászárók, lámpabúrák finom minimalizmusát csodálom. Ha egy mondatban kellene megfogalmaznom, mit érzek ilyenkor, akkor valami ilyesmit mondanék: „Nahát, így is lehet élni!” De ne rohanjunk ennyire előre!

Mi is az a Bauhaus?

„A Bauhaus nem stílus, mondhatnánk inkább mozgalomnak, de ha a lényegét szeretnénk megfogni, akkor talán a művészeti és építészeti iskola a legpontosabb megnevezése” – kezdi a rózsadombi sétát az Áfonya utca 3. kertjében Merker Dávid, a hosszúlépés.járunk? társalapítója, aki idegenvezetőként kalauzolja végig a csoportot. A Bauhaus iskolát, amely a 20. század első felének egyik legjelentősebb művészeti intézménye volt, 1919-ben hozta létre Walter Gropius német építész Weimarban.

A modernista iskola a funkcionalitásra helyezte a hangsúlyt az addig megszokott díszítettség helyett.

Célul tűzte ki a képzésben, hogy a tanítványok a teljes folyamatot átlássák, tudjanak bútorokat, épületeket tervezni, és értsenek az anyagokhoz is. Új világot kívántak teremteni, ahol a városok élhető, jó helyek lesznek.

A Bauhaus modern, újító törekvései azonban nem arattak osztatlan sikert a jobboldali konzervatívabb körökben. 1925-ig működött Weimarban, a szélsőjobboldali nyomás miatt 1932-ig Dessauba költözött. Ezután 1933-ig Berlinben működött, ám a nácik hatalomra kerülését követően megszűnt.

Ami közös bennük, hogy mind elhagyták Magyarországot, Amerikában lettek világhíresek, és Molnár Farkas kivételével, bármennyire is szerették volna, egyiküknek sincs épülete Budapesten.

Ahol valaha Bródyék éltek

A Sarolta utcai modernista épület története legalább annyira izgalmas, mint a megjelenése. A házat eredetileg a Kudelka György és Schöntheil (Simó) Gábor építészpáros tervezte 1934-ben. Mint megtudtuk, az 1930-as évek végén került a Bródy-család tulajdonába (ez a Bródy, nem a „brutalista” Brody), és ők kérték fel a Fischer József és Pécsi Eszter építész-statikus házaspárt a villa átépítésére és bővítésére.

A házban ekkortájt az író Bródy Sándor 1898-as születésű fia, János és családja élt, aki egyedüliként a Bródy-gyerekek közül az üzleti életbe vetette bele magát, a nagyszülők gabonakereskedését vitte tovább, és virágoztatta fel. Olyannyira, hogy óriási vagyonra tett szert, amiből aztán megvásárolta a Sarolta utcai házat is.

A család baráti köréhez tartozott többek között Bajor Gizi, Csortos Gyula, Jávor Pál, Szép Ernő, Neumann János, Dinnyés Lajos és Festetics Ernő.

E házban élte gondtalan gyermekkorát az a Bródy Sándor, aki a II. világháborút követően Amerikában Alexander Brodyként lett világhírű reklámszakember, és akiről állítólag a Mad Men (Reklámőrültek) sorozat főhősét, Donald Drapert mintázták.

Munkásszállásból Sarolta-szalon

Levko Esztella színésznő és Boros Tamás politológus 2020-ban vásárolták meg a Sarolta utcai villa egyik lakását. Ekkor még nem is sejtették, hogy a Bródy-család legendás villájába költöznek. A lakás eléggé lerobbant állapotban volt, a 90-es évektől ukrán munkásszállóként működött, és Tamás elmondása szerint, amikor először beléptek ide, 11 darab emeletes ágy állt a nappaliban. A felső szintet lényegében teljesen újjá kellett építeni, de a házaspár ügyelt arra, hogy a Bauhaust berendezési tárgyakban és színekben is megidézzék.

A „hely szelleme” valahogy mégis átszivárgott a falakon, a réseken és repedéseken, mert már azelőtt megvolt mindkettőjük fejében a művészeti, a kulturális, a politikai és a gazdasági élet képviselőit egy fedél alá hozó és párbeszédre ösztönző Sarolta-szalon ötlete, hogy bármit is tudtak volna az épület történetéről és az itt zajló 40-es évekbeli pezsgő társasági életről. Az első szalont 2021-ben tartották, és azóta is hasonló tematikák mentén működik, mint korabeli elődje: művészek, írók, történészek, színészek, politikusok, gazdasági vezetők beszélgethetnek az életről, a világmindenségről meg mindenről.

Hevesy-villa és a lakógép

A következő állomásunk a közelben lévő Cserje utcában található Hevesy-villa, amit a Bauhaus-iskola egyik legtehetségesebb magyar építésze, Molnár Farkas tervezett 1931-ben. A megrendelő pedig Hevesy Iván fényképész-művészettörténész és felesége, Kálmán Kata fotóművész volt.

Úgy képzelte el, mint egy lakógépet. A gép itt azt jelentette, hogy minden üzemszerűen működik, mindennek megvan a helye, funkciója a házban, és amit ő kigondolt, azt bizony kompromisszumok nélkül meg is valósította.

A végeredmény azonban finoman szólva is felemás lett. Tudniillik szembe jött a valóság.

A villát élénk kék-sárga színű bútorokkal rendezték be, ami hosszú távon elkezdte zavarni az ott lakókat. Az avantgarde bútorokat először feketére festették, majd lányuk születése után az épületet kiegészítették egy toldalékkal. A belső szinteket, tereket összekötő lépcsőzést is terhesnek érezték az ott élők, a nagy üvegfalak pedig csak a fény beengedésére voltak jók, ugyanis „nyáron meleggé, télen hideggé tették a lakást” – emlékezett vissza Hevesy lánya.

A tetőteraszról viszont parádés a kilátás a környékre, és ahol Breuer Marcell egyik ikonikus székét, a Cescát – amely B33-es modellként is ismert – nem csupán megnézhettük, de ki is próbálhattuk. A nád és a rattan példaértékű találkozása a krómozott acélvázzal, amelynek tervezéséhez az inspirációt a szóbeszéd szerint egy biciklibaleset adta, amikor Breuer szembesült vele, hogy milyen tartós anyag a kormányhoz használt fémcső.

Márai Sándort és Füst Milánt nem varázsolta el a Bauhaus

A sétán arra is fény derült, hogy nem mindenki fogadta örömmel Magyarországon a Bauhaus vívmányait. Füst Milán naplóbejegyzésében a következőket írja a modernista házakról: „Az egyik szekrénybe be lehet lépni s abból ajtó nyílik a folyosóra, – minek ez egy palotában? Csupa suta, komolytalan trükk. – S amellett: igen nemes művészi törekvések: egyszerűségre, dísztelenségre, tiszta formákra való törekvés, – csak éppen kicsit sok a jóból.” Márai ennél jóval durvábban fogalmaz: „Én nem vagyok büszke arra, hogy magyar munkatársak is segítettek megalkotni a Bauhaus stílusát, nem vagyok híve Moholy-Nagy tanár úr fából, ércből és selyempapírból komponált fotomontázsainak és nem vagyok elragadtatva attól, hogy magyar ember, Breuer Marcell találta fel a csőbútorokat. (...) A csőbútorokat udvarias kortársi elnézéssel szemlélem, s szívemben őszintén utálom. Ezek a karosszékek nikkelből és vitorlavászonból mindig a repülés szenzációját ébresztik bennem. (...) lehet, hogy ez olcsó, egészséges és praktikus, de hazug. Ezek a székek hazudnak” – olvasható az Ujság 1934. február 6-ai számának Műsoron kívül című cikkében.

A Rózsadombi Egyesület 1934-ben hevesen tiltakozott a „csúnya házak rohama” ellen, mondván, hogy tönkre teszik a városképet. A vitát kiváltó épület pedig nem volt más, mint a Szenes-villa a Palánta utca 15/A–B alatti telken. A terveket Fischer József és Molnár Farkas közös irodája készítette.

Egy emelettel alacsonyabb lett, hogy ne vegye el a mögötte lévő (ma már nem létező) ház panorámáját. A garázst így a föld alá kellett süllyeszteni, amiről már akkor tudták az építészek, hogy rossz megoldás lesz. Garázsként azóta sem használták a lakók, lejáratát benőtte a borostyán.

Bámulatos Bauhaus az Áfonya utcában

Már külsőre is meggyőző az épület. Letisztult formák, nagy ablakok, látványos lépcsők és rafinált teraszok, amelyek igazán izgalmassá tudnak tenni egy egyszerű homlokzatot is. Különleges élmény volt bejutni a Weiler építész házaspár rózsadombi otthonába, ahol az antik és a modern különleges összhangját figyelhettük meg. Az épület Pogány Móric tervei alapján készült 1934-ben.

Vitathatatlan, hogy az épület egyik legmegkapóbb része az üvegezett, félköríves lépcsőház, de nekünk nagyon bejött a terasz egyedi beépítése, amely télikertként is funkcionál. Figyelmet érdemelnek még a házban a különleges szépségű, eredeti Bauhaus nyílászárók és kilincsek.

A hosszúlépés.járunk? legfrissebb „Új világot álmodtak” elnevezésű tematikus Bauhaus sétájáról hosszan írhatnánk még, ahogy arról is, hogyan kapcsolódik mindez A brutalista című, három Oscar–díjat nyert filmhez, ám nem szeretnénk elspoilerezni mindent. Annyit viszont fontos kiemelünk, hogy a fent említett villákba nem lehet majd bejutni a meghirdetett sétákon, ellenben annyi izgalmas történetet és információt hallhatunk, hogy érdemes lesz útra kelni a szervezőkkel. A március 22-től induló séták időpontját itt találjátok.