Ehető, de nincs klasszikus gombaíze, ártéri erdőkben gyakran belebotolhatunk, és nehéz mással összetéveszteni. Ez a sárga gévagomba, amit cikkünkben részletesebben is bemutatunk.
Október 3-án indult a szavazás, amelyben a 2025-ös Év Gombáját lehetett megválasztani a Magyar Mikológiai Társaság versenyén. A sárga bunkógomba, a nádi kígyógyomba és a sárga gévagomba (Laetiporus sulphureus) közül ez utóbbira szavaztak a legtöbben. Az eredményt október 18-án, az Országos Gombakiállításon hozták nyilvánosságra.
Sárga gévagomba
A sárga gévagomba a taplóalkatúak rendjébe tartozik, ennek megfelelően
fodros-hullámos szélű, kagylóhoz vagy legyezőhöz hasonlító példányai egymás fölött, telepekben jelennek meg a fákon.
Maga a termőtest 10-40 cm átmérőjű és 1-4 cm vastag, ráncos vagy gödrös, szemcsés. Először kénsárga, majd narancssárga, téglavörös, és piszkosfehérre fakul – olvasható a Miskolci Gombászok leírásában. Nehéz más fajjal összetéveszteni. Gyakran találkozhatunk vele, leginkább a fűzfákon, nyárfákon, a cseresznyén vagy az akácon jelenik meg, és kedveli az ártéri élőhelyeket.
Sárga gévagomba
Bár áprilistól szeptemberig fordul elő, csak a fiatal, lédús, puha húsú gombát érdemes begyűjteni. Az íze nem jellegzetes gombaíz, inkább savanykás. Nem kíméli a fát: amelyiken megjelenik, az 2-3 éven belül elkorhadhat. Hőkezelés (legalább 20 perc) után fogyasztható. Lehet párolni és köretként vegy hús helyett használni, de készíthető belőle pörkölt is.
