Hogy a közvetlen környezetünkben is elképesztően érdekes élőlények élnek, arra a sarlósfecske kiváló példa. A faj ma már leginkább városi épületeken fészkel, mindeközben pedig az extrém hosszú repülés bajnoka.
Egy üde hang a nagyvárosi zajban. Már ha az autók, a légkalapácsok és a szirénák egyvelegében időnként őket is meghalljuk, miközben sivítva hasítják az eget a belvárosi háztömbök felett. A sarlósfecskék eredetileg sziklafalak repedéseiben, löszfalakban költöttek, mára azonban szinte teljesen városi madárrá váltak.
Tipikus fészkelőhelyeik ma már a magas épületeken találhatók, lakóházakon, víztornyokon, tévé-és rádióátjátszó tornyokon vagy a panelházak repedéseiben. Legnagyobb állományai nálunk is nagyobb városokban élnek. Épp ezért az épületek felújítása, a panelházak szigetelése gondot jelenthet a faj szempontjából. Erre jelenthet megoldást a kifejezetten sarlósfecskék számára kifejlesztett, mesterséges odú és odútelep.
Sarlósfecske-fiókák a fészeküregben
A sarlósfecske csak nevében fecske, legközelebbi rokonait a kolibrik között kell keresni. A fajt a fecskékkel csak hasonló életmódja és megjelenése köti össze. Szinte megállás nélkül repül, a leggyorsabban repülő madarak közé tartozik. Testfelépítése tökéletesen alkalmazkodott a repüléshez, lábai viszont fejletlenek, járásra nem igazán, inkább csak kapaszkodásra alkalmasak. Erre utal latin neve (Apus apus) is, az apus ugyanis lábatlant jelent. Főleg repülő rovarokkal táplálkozik, de nemcsak táplálkozása, még párzása is a levegőben történik.
Hogy ezek a madarak életük nagy részét a levegőben töltik, azt régóta tudjuk, de 2016-ban a megállás nélküli repülés hivatalos bajnokai is lettek.
Svéd kutatók mini adatrögzítő műszerrel szereltek fel 13 sarlósfecskét. Az adatok kiértékelése után kiderült, hogy három egyed tíz teljes hónapot tartózkodott a levegőben, anélkül, hogy egyetlen egyszer is leszállt volna. A megjelölt 13 egyed közül tíz megszakította ugyan a folyamatos repülést, de azok is csak mindössze néhány rövid éjszakát pihentek a telelés alatt. Vagyis ezek a madarak nemcsak, hogy a levegőben táplálkoznak, de repülés közben valahogy képesek ki is pihenni magukat. Ennek mikéntjéről, időtartamáról azonban még nem sokat tudnak a kutatók.
A sarlósfecskék csak a május-júniusi költési, fiókanevelési időszakban töltenek időt a lábukon, de a fészekanyagot természetesen még repülés közben gyűjtik. A levegőben repülő növényi anyagokat, tollakat nyáluk segítségével rendezik fészekké. Fészkelőhelyükhöz hűségesek. Svájcban írtak egy olyan egyedről, amely 21 évig ugyanabban a fészekben költött.
A sarlósfecskék – a fecskékhez hasonlóan – táplálkozásuk miatt nagyon kiszolgáltatottak az időjárásnak. Ha hűvös, esős az idő, nem igen tudnak táplálkozni, és fiókáikat sem tudják etetni. Ezt ellensúlyozandó az idősebb fiókák meglepően sok időt, akár 10-15 napot is kibírnak etetés nélkül, ezeket a napokat átalusszák. Ezt hívják az "éhségalvásnak", ami tulajdonképpen a hibernáció egy formája.
A sarlósfecskék nyár végén az első vonulók között vannak, már augusztusban útra kelnek, és esetükben tényleg szó szerint értendő, hogy meg sem állnak Afrika déli felén található telelőhelyeikig.
A cikk 2021 májusában jelent meg először.
