Szentendre évszázados utcái a nyári napokon éppúgy remek célpontok, mint a fölötte emelkedő Kő-hegy bizarr sziklái, a kettőt azonban elválasztja néhány kevésbé izgalmas kilométer. Egy különleges, titkos úton viszont gyorsan elfogy a távolság.
Egy fővárosi hétvégi reggelen számos lehetőség áll az ember előtt érdekes helyszínek vagy a természet felfedezésére; közös jellemzőjük, hogy egy hosszabb utazás vezet hozzájuk. Ez a rész pedig talán keveseknek hiányzik, a legtöbben inkább teleportálnának, mint autón és buszon zötykölődnének a cél felé. Szerencsére van egy lehetőség, ami a lehető legközelebb áll az előbbihez: a város közepéből induló dunai kirándulóhajó-járatok többek közt Esztergom, Visegrád, Vác, vagy Szentendre partjára is „elrepítenek” olyan élvezetes módon, amire az utazás szó helyett inkább a kirándulás illik. Az aktuális utazásunkon nem megyünk távolabb az első megállónál, és Szentendre felé vesszük az irányt.
Az elérhető legkényelmesebb megérkezés Szentendrére
Az út így nem rövid, mindenképp több egy óránál, ellenben önmagában is remek élmény: a Dunáról megcsodált dudapesti belváros, a külváros, majd a vízparti galériaerdők olyan észrevétlenül ragadják magukkal a tekintetet, hogy a végén már meglepően korainak érződik a megérkezés.
A Dumtsa Jenő utca a Főtér előtt
Szentendre zegzugos utcái igazán különleges látványt nyújtanak. Az egyedi városszerkezet a település 17. századi múltjában keresendő: a török időkben szinte teljesen elnéptelenedett faluba szerb lakók érkeztek, akik nagy része nem szándékozott több generációnyi időre letelepedni. Ennek megfelelően a szükséges legkisebb méretű telkekre építették az egyszerű házaikat. Miután azonban a balkáni török uralom tartósnak bizonyult, az új lakók maradtak, és az egyre nagyobb épületek is az eredeti, szabálytalan formájú, apró telkekre épültek.
A városközpont kis utcái éppúgy felfedezésre várnak...
Ez a folyamat folytatódott tovább egészen a 19. századig, azóta a belvárosi utcák képe gyakorlatilag nem változott. A külvárosé annál inkább, hiszen a Budapest közelsége és az értékes természeti környezet a 20. századtól egyre nagyobb tömegben vonzotta a kertre és csendre vágyókat, így a város lakossága néhány évtized alatt ötszörösére nőtt, miközben az eredeti városmag a turizmus kedvelt célpontja lett.
... mint a központtól távolabbi, kevésbé ismert helyek
A városközpontot félkörben megkerülő 11-es út jól behatárolja ezt az egyedi területet, amin túl már a város modern időkben épült utcái kanyarognak, mégpedig nem is kevés: a Pilis hegyei és erdői felé minden irányban több kilométernyi belterületen kell átsétálni, esetleg átbuszozni. Vagy követni a természet útvonalát. A terület déli részén folyik keresztül a Duna felé a Pilis déli vidékének egyik fő vízgyűjtője, a Bükkös-patak. A hegyek felé kanyargó völgy valódi ökológiai folyosó, a partján ráadásul jelzett út vezet a hegyek felé. Érdemes elindulni rajta!
A Bükkös-patak mentén hangulatos ösvény kanyarog
A patak a hegység egyik látványos és népszerű úti célja, a Sikáros-rét fölött ered, közel a Király-kúti vízválasztóhoz, amelynek túloldalán már a Rám-szakadék mellett elhaladva, Dömösre érkezhetünk. A végig délnyugat felé tartó völgy a pompás Dömör-kapunál éri el legnagyobb, hazai viszonyok közt igen impozáns méreteit, majd Szentendre szélére érve egyre kiszélesedik, végül pedig a Duna partján szinte sík vidékké válik, ideális helyet adva a város alapításához, bő ezer évvel ezelőtt.
Átkelés a 11-es út alatt
A patak partján indulva rövidesen keresztezzük a Visegrád felé tartó 11-es főutat, aminek hídján túl egy egészen más jellegű környékre érkezünk. A kövezés nélküli, eredeti meder mellett, égerfás erdőben sétálhatunk tovább, amin túl legfeljebb csak sejthetjük magunk körül a város utcáit. Ezen a szakaszon egykor több malom is működött, de ezek nyomait már hiába keressük.
A kertvárost átszelő erdőben a Bükk-Ösvény nevű sétaút információs táblái a patak és a város története mellett a természeti értékekről mesélnek
A patak belterületi szakaszának különlegességei a hidak is: a János utcai átkelő különlegessége maga a gerinclemezes acél szerkezete, amely jellemzően legalább kétszer ekkora méretű és tízszeres teherbírású vasúti hidaknál használatos, így szakmai szemmel talán a „kis cuki” jelző illik rá leginkább.
A szomszédos utcák környékén is minden kis átkelő más és más
A patakpartot kísérő, és az idő vasfoga által látványosan fogyatkozó támfal hangulata a bakonyi Cuha-völgy vasúti falának hasonló részleteit idézi. Az égeres erdők hűvöse ugyancsak hatalmas különbség a város többi részéhez képest, nem véletlenül került a közelmúltban számos esetben a figyelem középpontjába a városi fák kérdése.
Néhány kilométer után már körös-körül csak a természet a szomszéd
Izbég városrészhez közeledve már az erdő túloldaláról is elfogynak a házak, és sajnos a jelzések is. Az ösvényt láthatóan gondozzák, azonban a látszólag magánterületre vezető folytatás nem túl bizalomgerjesztő. Ettől függetlenül, az út első szakasza itt véget érhet, és a patak vízhozammérő műtárgyán átkelve, a focipályák oldalában könnyedén elérhető a „Szentendre, Sportpálya” nevű buszmegálló, ahonnan könnyen visszatérhetünk a városközpontba. Vagy folytathatjuk az utat az ellenkező irányba, a sárga négyszög jelzésen a völgy fölé emelkedő Kő-hegyre, valóban a természet mélyébe érkezve a városból.
A Kő-hegyi Czibulka János menedékház
A mintegy három kilométeres út először enyhén, majd az erdőbe érve egyre meredekebben emelkedik, mire felérünk a 366 méter magas Kő-hegy csúcsára. Az itt álló turistaház a maga nemében igazán különleges, hiszen hangulatos szálláshellyel és étteremmel egyaránt várja a kirándulókat, de csakis őket, hiszen autóval nem érhető el. A földszinti büfé hétfő és kedd kivételével minden nap 10-től 18 óráig tart nyitva.
Kilátás a Kő-hegyről
A hegytető túlsó sarkának különlegességei a különleges formavilágú vulkáni sziklák, amelyeket az eső és a szél játéka hozott létre a könnyen lepusztuló dácittufa és a beléékelődött, ellenálló andezittömbök faragásával, illetve meghagyásával. A sziklaalakzatok legismertebbike a Kőgomba, avagy Napóleon kalapja, szintén egy tufából kipreparálódott kőtömb. Az erre járók figyelmét azonban jó időben inkább a szélesvásznú panoráma köti le, amelynek Szentendre városa éppúgy része, mint a Duna hosszú, kéklő csíkja, vagy a szomszédos Kevélyek csúcsai. Mögöttük csak sejthető a hajó reggeli kiindulópontja Budapest központjában, és ez talán így a legjobb idefent. Az út innen akár szentendrei visszatéréssel, akár a zöld sáv jelzésen, a szomszédos pomázi érkezéssel zárulhat.
Kapcsolódó cikkeink:
Kerékpáros szigetelés a főváros felett
Ősi titkok nyomában a Pilisben
Menedékház gyerekekkel: irány a Kő-hegy
