Júniusi lapszámunk főszereplője egyértelműen a Duna, mellékfőszereplője pedig az ismeretlen „középhegység”, a Vajdavár-vidék. De hogyan kerül egy lapra (lapba) mindez a Szigetköz drámájával, a római limessel, az erdőrezervátumokkal, a püspökök eledelével és a légyölő pókszázlábúval?
A nyomtatott magazin új felelőseként, geográfusként és elkötelezett környezetvédőként két dologra igyekszem törekedni a jövőben. Egyrészt, hogy folytassam és fokozzam a természet- és környezetvédelmi témák bemutatását nagyobb, átfogó cikkekben. Másrészt, hogy a jól ismert rovatok keretei között időről időre a kevésbé ismert térségekre is ráirányítsuk a figyelmet, hiszen véleményem szerint az új tájak értő megismerése a természetjárás egyik esszenciáját jelenti. Ebben a szellemiségben készült júniusi lapszámunk. Mivel minden egyes lapszám reflektálni kíván valamely aktuális, jeles természet- és/vagy környezetvédelmi napra, adta magát, hogy a júniusban esedékes nemzetközi Duna-nap és a környezetvédelmi világnap apropóján a Dunát helyezzük most fókuszba.
Isten éltessen sokáig, míg a Duna ki nem szárad bokáig!
Tudástár rovatunk cikkében nagy folyamunk ökológiai állapotára vagyunk kíváncsiak. Az Ökológiai Kutatóközpont Vízi Ökológiai Intézetének szakértőivel többek között arra kerestük a választ, hogy milyen hatása van az intenzív hajóforgalom megszűnésének az élővilágra, vagy hogy a hagyományos szennyezők mellett mennyire vannak jelen a Dunában az új típusú veszélyforrások, úgy, mint a gyógyszermaradványok és a mikroműanyagok. De a cikkben természetesen szó esik a globális éghajlatváltozás hatásáról is, sőt megtudhatjuk, hogy vajon Johann Strauss 1866-ban, a Kék Duna-keringő születésekor valóban kéknek látta-e a folyót! A szigetközi vízitúra (Vízi Úton) kapcsán pedig felelevenítjük a Duna hazai szakaszának talán legnagyobb traumáját az elmúlt évtizedekből, nevezetesen a bős–nagymarosi vízlépcső történetét. De túrabeszámolóval fűszerezett cikkünk bemutatja azt is, hogy a gyönyörű Szigetköz napjainkban milyen kihívásokkal néz szembe. Tudtad-e rovatunk e havi írása további dunai érdekességekre hívja fel figyelmünket a folyó kevésbé ismert „repülő virágától” kezdve a bennszülött halakon át a lipovánokig.
Tegyük fel a térképre!
Természetesen különleges dunai helyszínekre is elkalauzoljuk az olvasókat. A Duna mentén Paks környékét kívánjuk jobban felhelyezni a természetjárás térképére, ahol valódi időutazásban lehet részünk (Mesél a Térkép) a látványos löszfal és a római limes részeként épült Lussonium romjai között. A Városi Séta is a Duna partjára csábítja a karanténban elfáradt olvasóinkat: megismerhetjük a főváros XXII. kerületének érintetlen folyópartját, ahol még egy igazi őserdőt is találunk! História rovatunk írásában pedig felfedezzük hazánk egyik legkisebb várát Dunaföldváron. Sőt, aki jól figyel, megtudhatja, hogy hol működött hazánk talán legkülönösebb sípályája nem is olyan régen! Talán nem lövöm le a poént, ha elárulom, meglepő módon ez is a Duna közelében található!
Mindemellett júniusban rögtön egy egész „középhegységet” is felteszünk a térképre: a Vajdavár-vidéket. Ez Magyarország azon kevés helyeinek egyike, amelynek egészen mostanáig nem alakult ki egységesen elfogadott elnevezése a földrajzi szakirodalomban. A régebben leginkább Heves-Borsodi-dombságként feltüntetett terület ma már Vajdavár-vidékként ismert, és sokkal inkább középhegységi arculatú, legalábbis annak központi része mindenképpen. Mivel tucatnyi csúcsának magassága haladja meg a tengerszint feletti 500 méteres magasságot, köztük a főcsúcs, az Ökör-hegy a maga 541 méterével, továbbá mivel lejtőadatai is sokkal inkább hegységhez „méltók”, bátran tekinthetünk középhegységként e területre! De már csak azért is bakancsért kiállt ez a terület, mert ez hazánk egyik legnagyobb összefüggő erdősége. Ugyanakkor hazai viszonylatban nem egy könnyű túraterep ez, hiánypótló cikkünkben ezért részletesen bemutatjuk ezt az ismeretlen tájat.
Az őserdő, a püspök és a pókszázlábú találkozása a TM boncasztalán
Galgamácsa közelében idén áprilisban alapították meg hazánk legújabb erdőrezervátumát, a Rózsa-kúti Üzemi Erdőrezervátumot. Ennek apropóján Erdőmánia rovatunk cikke az erdőrezervátumok hazai rendszerét mutatja be, nem függetlenül a környezetvédelmi világnaptól. Gasztro rovatunk mindig az évszaknak megfelelő ehető növényekre fókuszál, így került bele a lapba most a podragafű. A cikkből megtudhatjuk, hogy mi köze ehhez a püspököknek, s természetesen akár főzhetünk is a bemutatott receptek alapján. Zöldhullám rovatunkban pedig a lakókörnyezetünkben rendre felbukkanó egyik legkülönösebb állatról, a rendszerint rémületet okozó légyölő pókszázlábúról olvashatunk, s talán ezután inkább rácsodálkozunk e különleges élőlényre, s kirakjuk a kertbe, minthogy elpusztítanánk.
Végül, de nem utolsósorban így a nyár előtt és a nyaralás tervezése közben érdemes megemlíteni azt is, hogy szó esik az Év Kerékpárútjáról, valamint a Magyar Természetjáró Szövetség által működtetett Természetjáró.hu (és a hozzá tartozó, népszerű Természetjáró app) szerkesztősége által írt, s a közeljövőben megvásárolható Természetjáró Túrakönyvekről is.
Vásárold meg júniusi lapszámunkat a Turistashopban, vagy az újságárusoknál!
