Ahogy beköszönt a tavasz, éneklő madarak szólnak mindenhonnan. Vannak olyan fajok, amelyeket különösen szép hanggal áldott meg a sors. Közülük mutatunk be most néhányat, természetesen az énekükkel együtt.
Erdei pinty
Az erdei pinty (Fringilla coelebs) a lombos erdők, parkok, kertek gyakori madara. Az áttelelő és a vonulásból visszaérkező hímek február második felében kezdenek énekelni. A hímek korábban érnek vissza, mint a tojók, és ilyenkor első dolguk, hogy területet, revírt foglaljanak, amelynek határait énekükkel jelölik ki, és persze a visszatérő tojókat is énekükkel fogadják. A párok április közepe táján kezdenek költeni.
Az erdei pintyet régen gyakran tartották kalitkában gyönyörű éneke miatt, sőt énekversenyeket is rendeztek velük. Ilyenkor arra fogadtak az emberek, hogy melyik hím madár fogja egységnyi idő alatt többször elismételni az énekét. Olykor sajnos az is előfordult, hogy a madarakat megvakították, mert úgy tartották, attól majd szebben fognak énekelni. Erről szól Thomas Hardy Blinded Bird (Megvakított madár) című verse is.
Az erdei pinty nálunk ma már védett, természetvédelmi értéke 25 000 Ft.
Barátposzáta
A barátposzáta (Sylvia atricapilla) bájos madárka, kis mérete és a hím fején látható kis fekete tollsapka miatt barátkának is hívták régen. A tojók és a hímek kicsit különböznek, a hímeknek fekete, a tojóknak barna tollsapkája van. Leggyakoribb poszátafajunk, amellyel parkokban, kertekben, bokros élőhelyeken találkozhatunk, bár – mint sok más énekesmadár esetében is igaz – hallani őt is gyakrabban lehet, mint látni.
Az éneke két részből áll, egy halkabb csicsergéssel indul, amibe gyakran más madaraktól átvett hangokat is kever. Ezt a bevezető szakaszt, amit a madarászok bokoréneknek hívnak, egy hangos, csengő befejezés követ. A barátposzáták rövid távú vonulók, egyes példányok, kedvező táplálékellátottság esetén át is telelhetnek, az etetőn is feltűnhetnek.
Tavasszal a hímek több fészek építésébe is belekezdenek, amelyeket éneklőhelyként használnak a tojó megérkezéséig. Ezeket füttyfészeknek hívják. A tojónak legjobban tetsző fészket aztán már együtt fejezik be, majd a szülők felváltva ülnek a tojásokon.
Védett, természetvédelmi értéke 25 ezer forint.
Fekete rigó
A fekete rigó (Turdus merula) jól ismert madár a tavaszi dalnokok sorában, és a tavasz érkezésének egyik legkorábbi hangadója, hisz a fiatal hímek már akár január végén belefoghatnak a területjelző éneklésbe. Ilyenkor kiülnek egy jól látható kiemelkedésre, például a kéményre, háztető sarkára, és onnan trilláznak nagy beleéléssel. A fekete rigók többféle hangot is hallatnak, van egy jellegzetes veszélyt jelző hangjuk arra az esetre, ha például egy macska közeledik feléjük, és megint más hanggal jelzik, ha fentről lehet veszélyre számítani, például egy ragadozómadár személyében.
A fekete rigók alapvetően nappal énekelnek, de a városokban gyakran meg lehet figyelni, hogy az utcai lámpák fényében éjszaka is hallatják hangjukat. Az éjszakai fények ugyanis összezavarják őket, ilyenkor azt hiszik, hogy még mindig nappal van, így tovább énekelnek.
Védett, természetvédelmi értéke 25 ezer forint.
Fülemüle
Egyszínű, barna tollazatával a fülemüle (Luscinia megarhynchos) egyáltalán nem tartozik a feltűnő madarak közé, de mindez csak addig igaz, amíg meg nem szólal, mert a hangja, nem túlzás, egészen rendkívüli. Gyönyörű éneküket április közepétől sokfelé lehet hallani.
A fülemülék különösen gazdag repertoárjukat annak köszönhetik, hogy agyuk azon része, amely a változatos dallamok megtanulásáért felelős, más madarakéhoz képest arányaiban nagyobb. Nemcsak a hangjuk különleges, de az éneklésük időpontja is, ugyanis a fülemüle az egyetlen hazai madárfaj, amely éjjel is énekel. Éjszakai éneke miatt a szerelem és a vágy jelképének is tartják. A fülemülék hangja költőket, írókat, zeneszerzőket is megihletett. Händel például orgonaversenyében a kakukkot és a fülemülét is megidézte.
Védett, természetvédelmi értéke 25 ezer forint.
Sárgarigó
A sárgarigók majd csak május elején kezdenek el visszatérni afrikai telelőhelyeikről a többi kései vonulóval, a gyurgyalaggal, a szalakótával és a kék vércsével együtt. A sárgarigó (Oriolus oriolus) mélyebb hangzású, flótázó énekét az egyik legszebb madárdalnak tartják.
A hímek és a tojók színezetükben és hangjukban is eltérnek. A hímek aranysárgák és ők a gyönyörű hang tulajdonosai, míg a tojók fakóbbak, tollazatukban a sárgához némi zöldes, szürkés árnyalat is vegyül, a hangjuk meg – Herman Ottó szavaival élve – kicsit olyan, „mint a kis macska, amikor valaki a farkára hágott.” A fiatalok tollazata a tojóéhoz hasonlít.
A sárgarigó leginkább ártéri erdőkben, ligetekben, kertekben, parkokban fordul elő, feltűnő színezete ellenére ritkán lehet megpillantani, de messze hangzó énekét nem lehet mással összekeverni.
Védett, természetvédelmi értéke 25 ezer forint.
A cikk először 2023 áprilisában jelent meg.
